Hamarosan kezdődik a poloskainvázió
Megállíthatatlanul terjednek az idegenhonos rovarok, idén is jelentős számban veszik majd ostrom alá az otthonainkat – megállításukra nincs recept és nincs remény. A vándorpoloskák már természetes környezetben is elterjedtek, a márványosok még a települések körül összpontosulnak, a szélsőségesen polifág szipókások pedig borzalmas károkat képesek okozni.
Az elmúlt években szinte már hozzászoktunk ahhoz, hogy a hidegebb, őszi napok érkeztével tömegesen törnek be a lakásainkba-házainkba a „büdösbogarak”, azaz a poloskák. Betolakodnak az ablakon, bemásznak a réseken, hangosan döngve repülnek, bukdácsolnak, és ha ki akarjuk őket tessékelni, orrfacsaró bűzzel fejezik ki nemtetszésüket – ugyanez a kellemetlen szag csap fel, ha agyonnyomjuk valamelyiküket. A népi büdösbogár kifejezés rendkívül találó, de a tudomány nevében szögezzük le: a poloskák nem bogarak, hanem rendszertanilag egy különálló csoportot, a szipókás rovarokat alkotják a közeli rokonaikkal (a kabócákkal és a növénytetvekkel) együtt.
A szúrós szag egyébként remek önvédelmi eszköz, hiszen a ragadozók többsége vagy visszavonulót fúj, vagy az első rettenetes ízű rovar elfogyasztása után azonnal törli étlapjáról a poloskát. Szerencsére nem mindegyik, illetve a poloskák természetes ellenségei nem merülnek ki a ragadozókban. Egyes darázsfajok például azért támadják őket, hogy petéjüket a testükbe helyezzék, a lárva aztán a fejlődése során felfalja a „gazdaszervezetet”.
Az őszi, menetrendszerű invázióra visszatérve két idegenhonos faj, a zöld színű vándorpoloska és a barnás márványospoloska a két főszereplő. Egyikük sem őshonos Magyarországon, viszont mindkettő özönszerűen terjed, és nagyon problémás: a lakásokba költözők miatti bosszúság apróság ahhoz képest, amilyen károkat a kiskertekben, a mezőgazdaságban okoznak. A rövid vénasszonyok nyara után várhatóan tényleg itt az ősz, az éjszakák már most hűvösebbek, a poloskáknak ideje lassan téli szállás után nézni.
A teljes cikk itt olvasható.
24.hu