Igen, az én birodalmam – de persze mindent hazaviszek, ő se unatkozzon

Egy mosolygós emojit kellett volna a cím végére tennünk, hiszen mosolyogva mondta mindezt sorozatunk aktuális házigazdája, Horváth Lajos. Ezúttal a Bagolai-hegyre vezérelt minket a sors, ahol egy gyönyörűen művelt, burjánzó kertet találtunk.

A történet legalább három évtizedes – akkor vette kezelésbe a terület egy részét Horváth Lajos. Mint elmondta: feleségének szüleitől örökölték a birtokot, de a földművelés kiskorától a vérében volt.

– Nem voltam apró gyerek, tehát bírtam a kapát. Apám az állami gazdaságnál dolgozott, ott kaptunk 1900 négyszögöl illetmény földet. Az mindig, minden évben más helyen volt, én meg szerettem a kapát, na! Most mit mondjak, mit szépítsek ezen! Anyám szokta is mondani: na, paraszt, menjél csak, csináld! És mentem is. Kukorica, tök is volt benne..., és így maradt ez rajtam. Szeretem csinálni. A növényeket szemezgettem, oltottam a fákat, a virágoknak pláne a szerelmese vagyok. Erről tudni kell, volt, hogy kötegszám vittem haza a kardvirágot. De most már azt gondolom, nem. Aki szeretné, jöjjön ki, nézze meg, ott szép, ahol van – mondta visszaemlékezve a Présház úti gazda. 

Horváth Lajos birtokán több olyan zöldség és gyümölcsfajta van, ami ránézésre is irigylésre méltó. Telefonos egyeztetésünk alkalmával azt mondta: „Egy lugas van a ház előtt, különleges. Meg fogják ismerni”. Valóban megismertük. Egy hatalmas kivi lugas, roskadásig gyümölccsel - invitáláskor a házigazda azt mondta: ide alázattal kell bejönni - tehát lehajolva.

– Ezt majd csak októberben lehet leszedni. Még a fagyok előtt. Érdekes egy növény, mert tavasszal is tönkreteszi a fagy, meg október után is tönkretenné. Tehát nem lehet megvárni, hogy itt érjen. Leszedjük, ládákba rakjuk, elosztjuk a tesók között. A ládákban beérik, és megesszük – mondta el Horváth Lajos. Persze egy kérdést mindenképpen fel kellett tennünk, mitől ilyen szép ez a kivi itt, a kis telken, a kicsiny házikó előtt?

– Hát, a gazdája is szép, akkor mit mondjak? – válaszolta vigyorogva Lajos. Persze komolyra fordítva a szót elmondta: gondozni, ápolni kell. Az esős napokat megelőzően naponta egy vödör vizet kapott a kivi. Ahogy a gazda fogalmazott: „Ha én nem is ittam, ez akkor is ivott!”

A kivi mellett irigylésre méltó Horváth Lajos paradicsom ültetvénye, minden évben magról ültet, palántáz. Elárulta azt is: panellakásban élnek feleségével, Évikével, de tavasszal elindul a nagyüzem, és van egy jól bevált helye, ahol ki tudja nevelni a palántákat. Azok pedig a panellakás után kerülnek ki a földbe, a Bagolai-hegyre. Lajos idén is meg akarta várni a fagyosszenteket, de hiába, nem jöttek. Viszont a paradicsom ültetvényére nem panaszkodhat, számos tő élvezi a napsütést a kiskertben.

– Van egy olaszfajta, a nevét nem tudom, áruházban vettem, de nagyon érdekes, hatalmas nagy fajta. Aztán van a Szultán, a Manó, ami nagy kedvencem, mert kicsi. A többiek akkorák, a végén nyesni kell. Tavaly is akkorák voltak, ki kellett hoznom a széket, nem tudtam megkarózni a paradicsomot. Ez halál komoly! Pedig nem vagyok pici gyerek, 187 centi vagyok, de kisszék kellett, hogy megkarózzam a paradicsomot! De örökké termett! Folyamatosan! – mesélte vidáman a gazda.

Rovatunk főszereplője ismerős lehet többek előtt is, hiszen aktív éveiben buszsofőrként dolgozott. A birodalmát nagy szeretettel gondozza, az elmondottakon túl tanúskodik minderről a burjánzó zöldbab, a szépen fejlődő cékla, és a most is csodálatosan virágzó uborka. Számos növényt, zöldséget, gyümölcsöt és virágot említhetnénk még a kiskertből, de egy a lényege mindennek a gazda szerint: az odafigyelés, a szeretet és a gondoskodás.

Vincze Adél

Fotó: Horváth Zoltán

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. augusztus 13-án megjelent számában olvasható.