A megfelelő, értő és magyarázó kommunikáció jelentőségéről, a betegegyüttműködésről és az ékszerdobozról, Kanizsáról

Mint arról már lapunkban hírt adtunk, Szent-Györgyi Albert Orvosi díjra jelölték dr. Puskás Tamást, a XV. számú felnőtt háziorvosi körzet orvosát.A Nobel-díj ihlette elismerésen a délnyugat-magyarországi régióban a 49 jelöltből a 3. helyen végzett a kanizsai háziorvos.

Végeztünk – igazít ki mindjárt a beszélgetésünk elején a doktor úr. – A többesszám itt nem véletlen, hiszen egy körzetben nem az orvos dolgozik egyedül, ez egy csapatmunka és a praxis megítélése nagyban függ az asszisztens személyétől is. A körzetben Rónai Eleonóra dolgozik asszisztensként, akinek ezúton is köszönöm, gyors, precíz és odaadó munkáját. Nagyon nagy megtiszteltetés volt az, hogy idén februárban levelet kaptunk arról, hogy jelöltek a Szent-Györgyi Albert Orvosi díjra.

„2017-ben volt 80 éve, hogy Szent-Györgyi Albert kutatásainak elismeréseképp átvehette az orvosi és fiziológiai Nobel-díjat. Az évforduló alkalmából hagyományteremtő szándékkal létrehozták a Szent-Györgyi Albert Orvosi Díjat. A díjra olyan szakembereket lehet jelölni, akik cselekedetükkel megmentették betegük életét, vagy a mindennapi orvosi munkájuk során olyan elhivatottsággal praktizálnak, melyben rendkívüli odaadással, tudományos igényességgel és humanitárius szemlélettel segítenek a hozzájuk fordulókon.”

Ennek a díjnak az ad különleges értéket, hogy azok az emberek jelölik az egészségügyi szakembert a díjra, akikért az orvos nap mint nap tevékenykedik. Így már a díjra való jelölés is egy hatalmas érdem és önmagában is egy jutalom, egy pozitív visszajelzés az orvos felé, hogy azok elégedettek a hivatásában nyújtott teljesítményével, akikért dolgozik, és talán ez a legfontosabb, hiszen ezért csinálja az ember. Ez úton szeretném megköszönni mindenkinek, aki szavazatával támogatott a versenyben.

Mikor került Nagykanizsára?

Nagyjából másfél éve költöztünk Kanizsára. Hajdúnánáson születtem és Debrecenben töltöttem a gyermekkoromat. 2 fiatalabb testvér mellett hamar bele kellett tanulnom a felelősségteljes báty szerepébe. Édesanyám védőnő volt (ennyiben volt kötődése a családnak az egészségügyhöz), édesapám pedig a vasútnál dolgozott. Sok időt töltöttem édesanyámra várva a gyermekorvosi rendelőben, ahol magamba szívtam a rendelő illatát, hangulatát, így nem meglepő, hogy már gyerekkorom óta orvos szerettem volna lenni. A középiskolát is célirányosan választottam és a gimnáziumot speciális biológia tagozaton végeztem el. Első jelentkezésre felvettek az akkor még Debreceni Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karára. Az egyetem mellett többször vállaltam diákmunkát, hogy az ösztöndíjam kiegészítsem és élettan gyakorlatvezetőként is dolgoztam az egyetem Élettani Intézetében.

2002-ben szereztem diplomát és már akkor tudatosan a családorvostant választottam képzési célként. Úgy vélem a családorvoslás egy összetett szakirány, mert a családorvos jó esetben valóban a családok orvosa és több generáción át kezel pácienseket egy-egy családon belül és követi nyomon a páciensek életét. E mellett szakmailag is rendhagyó, hiszen a háziorvos nem csak a test egy bizonyos részével, működési egységével, anyagcsere, vagy hormonális folyamatával kell, hogy tisztában legyen, hanem mindenhez értenie kell bizonyos szinten. Át kell lássa a test egészét, az egymásra épülő, átfedő, egymásra ható folyamatokat és a rendelkezésére álló vizsgálati adatokból, leletekből néha, mint egy kirakóst, össze kell állítsa a nagy egész képet és megtalálni egy adott betegség valódi okát. A háziorvosnak e mellett pedig az is a feladata, hogy az alapellátásból a betegeket jó irányba küldje vizsgálatokra és a felesleges beküldésekkel minél kevésbé terhelje mind betegét, mind a magasabb ellátási szinteken dolgozó szakorvos kollegáit. A családorvos így fontos irányító és összegző funkciót lát el és ez a fajta komplexitás az, ami miatt ezt a szakterületet választottam. 2006-ban szereztem meg a családorvosi szakvizsgámat, ami mellett az évek alatt lágylézer medicinás képesítést is szereztem.

A szakvizsga megszerzését követően hol kezdett el dolgozni, és milyen célkitűzést fogalmazott meg magának a sikeres gyógyítás érdekében?

Polgáron kezdtem dolgozni a saját vegyes praxisomban. Az ott eltöltött évek alatt sok tapasztalatot szereztem és megtapasztalhattam az igazi falusi háziorvoslás nehézségeit és szépségeit is, mert egy Polgár melletti kistelepülés is az én ellátási körzetemhez tartozott. Mivel vegyes praxisról volt szó, így gyerekekkel is foglalkozhattam, ami speciális kihívást jelentett. Családi okok miatt azonban fel kellett adnom ezt a praxist és a főváros felé költöztünk. Későbbi munkámban és magánéletemben is törekedtem arra, hogy a kommunikációs képességem tudatosan is fejlesszem. Az ezen a téren megszerzett tudásomat, tapasztalatomat mai napig használom a mindennapi gyakorlatban. Úgy látom, hogy a gyógyítás folyamata ott csúszik el a legtöbb esetben, hogy a páciens számára nem egyértelmű, hogy mit miért tegyen a gyógyulása érdekében, sokszor bizonytalanok a betegek és végső megoldásként az interneten keresnek válaszokat, ami sajnos nagyon veszélyes lehet és terápiás stratégiákat rombolhatnak le a kontrollálatlanul szerzett információk. A megfelelő, értő és magyarázó kommunikáció jelentős hatással bír a betegegyüttműködésre, ami pedig a legfontosabb alapja a sikeres gyógyításnak. Az évek alatt dolgoztam a kutatás-fejlesztésben és számos klinikai vizsgálatot koordináltam, majd Pomázon (Pest felett a Pilisben) dolgoztam háziorvoskén

Milyen benyomásokat szerzett városunkról?

Mindig vonzott a Dunántúl a maga hegy-völgyes vidékeivel, a Balatonnal, a változatosságával, nyugalmával, tisztaságával. Nagyon megörültem, mikor Nagykanizsán találtam egy olyan körzetet, amit át lehetett venni. Hamar megkedveltem a várost. Nagykanizsa számomra egy ékszerdoboz a sok zöld területtel, virággal, a Csó-tóval, kedves emberekkel, kapkodásmentes-, nyugodt légkörrel, számtalan lehetőséggel. Megszerettem az itteni életet és bátran mondhatom, hogy otthon érzem magam. A páciensekkel is gyorsan megtaláltam a hangot, nagyon szeretek a kanizsai emberekkel együtt dolgozni és úgy érzem, hogy ők is könnyen és gyorsan megkedveltek engem, minket, a rendelést.

A napi rendelések alatt egyébként a hitvallásunk az, hogy úgy látjuk el a pacienseket, ahogy azt mi is szeretnénk és elvárnánk, ha a betegekhez hasonló, sérülékeny, kiszolgáltatott helyzetben belépnénk egy rendelő ajtaján – egészítette ki az elmondottakat dr. Puskás Tamás.

BAKONYI Erzsébet