200 éves a Felsőtemplom tornya
A torony születésnapját a templom 1941-42-es átépítése utáni újraszentelésének napján, azaz november 8-án tartott szentmisén ünnepelték meg a hívek. A szentmise főcelebránsa Fábry Kornél címzetes püspök volt. A jeles alkalommal visszalátogattak a plébániára mindazok, akik egykor plébánosként vagy káplánként szolgáltak a Jézus Szíve Templomban. Írásunkban dr. Pataki Zsolt, a Jézus Szíve Templom világi elnökének gondolatait osztjuk meg olvasóinkkal.
„Nem tudunk pontos választ adni arra, hogy melyik évben épült a Nepomuki Szent János-templom. A rendelkezésre álló források alapján 1716-ban Volkra Ottó veszprémi megyés püspök vizitációjakor még nem írt róla, tehát akkor még nem létezett. Az 1736-os Conscriptio Ecclesiarum et parochiarum említést tesz egy Nepomuki Szent János-kápolnáról, de temetőről még nincs híradás benne. Az 1748-as canonica visitatio már beszél a temetőben lévő Nepomuki Szent János-kápolnáról, amely fából volt.
A mai Deák tér első kőépülete volt az 1764-ben a fa templom helyén közadakozásból épült barokk stílusú templom. A ferences templomtól való megkülönböztetés miatt nevezték el felső templomnak. A templom falába elhelyezett emlékeztető írás érdekes adata, hogy Nagykanizsa 1720-ig szabad királyi város volt és csak utána került a földesuraságok hatalma alá. A templom harangjait Feltl Márton készítette el „Grécben” 1756-ban a nagyot, illetve 1761-ben a „fertályosat”, amelyek idővel megrepedtek. A torony elkészültéig a harangok külön haranglábon álltak. 1778-ban Bajzáth József püspök canonica visitatioja egyértelműen írja, hogy a Nepomuki Szent Jánosról nevezett templom 1764-ben erős anyagokból, a városi közösség által, minden adomány nélkül lett emelve, és van oltárelővel ellátott négy oltára. Ezen kívül van 3 harangja. A templom „tartós anyagokból” történt újjáépítésének magyarázatához egy évet vissza kell mennünk, 1763. március 8-ra. Ekkor Batthyány József kalocsai érsek saját és édesapja, gróf Batthyány Lajos nádorispán, a város földesura nevében tett 10 000 forintos alapítványt a piaristák számára Kanizsán iskola alapítására. A megye a kanizsai katonai szállásházat átengedte a piarista atyáknak lakhelyül, a város pedig a Nepomuki Szent János-templomot kőtemplommá építette át, hogy legyen hol misézniük. Így 1765-től a templomot a városba érkezett piaristák használták. 1769-ben megnyílt a város új temetője, de még egy ideig használták a templom melletti temetőt is, amíg 1784-ben a városi tanács az ide történő temetkezést végleg betiltotta. A kápolna a város lakosságszámának növekedése miatt kicsinek bizonyult. A városi tanács 1823. március 5-én döntött az épület megnagyobbításáról, az alapkőletétel szeptember 27-én történt. A kápolnát 1824-ben négy ölnyivel megnagyobbították és kétemeletes tornyot építettek hozzá. A torony építéséhez Palényi (palini) Inkey János uraság adott 200 Ft-ot. Az építkezés további költségét a város, adományok és kölcsönök fedezték. A templom mellett lévő temetőt 1825-ben véglegesen bezárták, majd felszámolták.”
BAKONYI Erzsébet
(Megjelent a Kanizsa Újság 2024. december 4-ei számában.)