180 éve született Nagykanizsa főterének névadója

Száznyolcvan esztendővel ezelőtt, 1837. december 24. napján született Wittelsbach Erzsébet, a későbbi osztrák császárné, magyar és cseh királyné, Ferenc József királyunk felesége. A gyönyörű kanizsai főtér ugyancsak szépséges névadóját, korának egyik legszebbnek tartott királynőjét a magyarok mindig is szerették: mind a mai napig nagy tiszteletnek örvend hazánkban.

A bajor királyi családból származó hercegnő Münchenben látta meg a napvilágot, majd gyermekkorát is a bajorok fővárosában, valamint Possenhofenben töltötte. 1853 augusztusában ismerte meg későbbi férjét, a fiatal Ferenc József osztrák császárt, és a következő esztendő tavaszán már össze is házasodtak: a kapcsolatuk szerelem volt első látásra, a fiatal császár Bécsben vette feleségül a szépsége miatt már akkor is feltűnő jelenségnek számító bajor hercegnőt. A fiatal császárné bécsi tartózkodásának kezdetétől nem találta helyét a számára idegen udvari környezetben, annak merevsége folytán, melyet számára a mindenekfelett uralmat gyakorolni kívánó anyósa, Zsófia főhercegné testesített meg.Az alig 16 évesen házasodó Erzsébet 1855 tavaszán szülte meg első gyermekét, Zsófiát, majd a rákövetkezendő év nyarán Gizellát. Zsófia csupán két esztendős volt, mikor 1857 májusában – szülei magyarországi körútja során –, Budán, tífuszban elhunyt, ami a szépséges királynőt teljesen összetörte. Miközben a bécsi udvar igazából sosem fogadta be a különcnek tartott bajor hercegnőt, megszületett a fia, Rudolf koronaherceg is, 1858 nyarán.

1867 – Sisi a magyar koronázási öltözékében

Házassága ekkortájt válságba került, amiben jelentős szerepe volt anyósa mindenre kiterjedő befolyásának, és kontrolljának, illetve Erzsébethez kötődő féltékenységének, e konfliktus az udvari klikkek uralta miliőben még inkább elmérgesedett. Orvosa levegő- és környezetváltozást tanácsolt, így Erzsébet 1860 novemberében, hosszabb időre elutazott. Először Madeirán töltött hónapokat, majd Korfu szigetén pihent. Ekkortájt kezdett udvari kíséretének tagjaitól magyarul tanulni. Eztán Velencébe utazott, ahol gyermekei is meglátogatták, és csak 1862-ben utazott vissza az osztrák fővárosba.Visszatértét követően is folytatta a Madeirán megkezdett magyar nyelvtanulását. Ekkortájt került udvartartásába Ferenczy Ida, aki hamar bizalmasa lett, amit a császári udvar rosszallással fogadott.A felolvasónő Erzsébet mellett titkári teendőket is ellátott, és jelentős szerepe volt abban, hogy a császárné figyelme a „magyar-kérdésre” irányult. 1865 augusztusában sikerült az őt megillető helyet kivívnia az udvarral és az uralkodó anyjával szemben: ultimátumot intézett férjéhez, aki végül is szabad kezet adott neki gyermekei nevelésében, udvartartása és tartózkodási helye megválasztásában.

Az uralkodócsalád 1861-ben

A poroszoktól 1866. július 3-án, Königgrätznél elszenvedett katasztrofális osztrák vereséget követően egyre többet segített férjének az államügyek intézésében, így Magyarországra indult, hogy találkozzon a kiegyezést óhajtó Deák Ferenccel és a megbékélést kívánó politikai elittel. Az elkövetkezendő hónapokban komoly szerepet vállal eme aktus előkészítésében, majd egy esztendő múltán, 1867. június 8-án férjét magyar királlyá, őt pedig a magyarok királynőjévé koronázták. A kiegyezéssel kezdetét vette egy viszonylagos nyugalom, a „boldog békeidők” fél évszázados korszaka, az Osztrák-Magyar Monarchia időszaka.Tíz esztendővel fia születése után, 1868 tavaszán újabb gyermeke született az uralkodópárnak, Mária Valéria.

Fia, a trónörökös Rudolf 1889-ben öngyilkos lett, és ez a számára feldolgozhatatlan tragédia teljesen meghatározta Erzsébet életének utolsó évtizedét.Teljesen átadva magát a gyásznak, ezt követően kizárólag fekete ruhát viselt, valamint reprezentációs kötelezettségeit is minimálisra csökkentette. Erzsébet szomatikus és pszichoszomatikus betegségei súlyosbodtak, és sokszor esett mély depresszióba is.Utolsó hivatalos magyarországi megjelenésére az 1896. évi millenniumi ünnepségek megnyitása idején került sor, ezekben az esztendőkben ideje nagy részét utazgatással töltötte: sokszor megfordult Svájcban, az Isztrián és a fiumei-öböl környékén, és Itáliában, Velence térségében is.

Luigi Lucheni elfogása után

A halál 1898. szeptember 9-én érte: éppen Genfben tartózkodott, és udvarhölgyével a Genfi-tó partján sétált, mikor egy olasz anarchista, Luigi Lucheni rátámadt, és egy hegyes reszelővel szívtájékon szúrta. A rablótámadásnak vélt merényletet követően Erzsébetet a járókelők, udvarhölgye közreműködésével felsegítették, majd tovább folytatták sétájukat, hogy elérjék az induló sétahajót. Azonban Sisi nem sokkal később rosszul lett a fedélzeten, kísérői fűzője meglazításakor szembesültek sebesülésével. A kapitány azonnal visszatért a kikötőbe, ahonnan hordágyon szállították az eszméletét vesztett királynét a szállodai lakosztályába, de az ellátására kirendelt orvosok már csak a halál beálltát tudták megállapítani. A magyarok által kedvelt Sisit Bécsben temették el. Életfogytiglani rabságra ítélt gyilkosa több mint tízévi raboskodás után, 1910-ben akasztotta fel magát a cellájában.

Dr. Papp Attila