Kiderült, melyik országban érdemes dolgozni: itt olyan feltételeket kapnak a munkavállalók, amikről a magyarok csak álmodhatnak

Mennyire támogatja egy ország, hogy az emberek ne csupán dolgozzanak, hanem éljenek is? A 2025-ös globális munka-magánélet index átfogó képet ad arról, mely államokban sikerült megteremteni az egészséges egyensúlyt a munka és a magánélet között. A felmérés többek között a szabadságok számát, a szülési juttatásokat, a fizetéseket, az egészségügyi rendszert, a közbiztonságot és az általános társadalmi jóllétet vizsgálta. A top20-ba bekerül Magyarország is, bár az első helyezettől sok tekintetben elmaradunk.

Munka-magánélet

A munka és a magánélet egyensúlyának megteremtése 2025-ben már nem csupán kényelmi szempont, hanem egyre inkább alapvető elvárás sok munkavállaló részéről. Egy friss nemzetközi összehasonlítás alapján kirajzolódik, mely országok nyújtják a legjobb feltételeket ahhoz, hogy az emberek ne csupán dolgozzanak, hanem kiegyensúlyozott és egészséges életet is élhessenek.

A felmérésben 60 országot értékeltek különböző szempontok alapján, mint például

• a fizetett szabadnapok száma;
• a szülési szabadság ideje, és az ez alatt biztosított támogatások mértéke;
• a minimálbér összege (az alábbi táblázatban ahol ennek értéke nulla, ott valamilyen más struktúra, például kollektív szerződéses rendszer van érvényben);
• az egészségügyi ellátás hozzáférhetősége;
• a közbiztonság;
• és a lakosság általános elégedettsége.

A cél egy összetett munka-magánélet egyensúlyi index kialakítása volt, amely jól tükrözi, mennyire támogatja egy adott ország az ott élők jóllétét és egészségét a mindennapok során.

Új-Zéland vezeti a listát

A lista élén Új-Zéland és Írország állnak.

Új-Zéland kiemelkedő, 86,9-es pontszámot ért el a százból, ami nem meglepő, tekintve, hogy évente 32 nap fizetett szabadság jár, valamint az anyák 26 hétig teljes fizetést kapnak a szülési szabadság idején. Új-Zéland harmadik éve tartja helyét az index élén, sőt, részben a minimálbér enyhe emelkedésének köszönhetően javított 2024-es pontszámán. Bár az ország nem minden értékelt tényezőben áll az első helyen, a tanulmányban végig jó pontszámokat ér el – különösen olyan területeken, mint az éves szabadság, a lakosság boldogsága, a biztonság és a minimálbér (ahol az összes értékelt ország közül a második helyen áll).

Írország hasonlóan kedvező feltételeket biztosít: az egyetemes egészségügyi rendszer, a magas minimálbér és az átfogó szociális támogatások jelentősen hozzájárulnak a munkavállalók mentális és fizikai jóllétéhez. Az OECD adatai szerint azok az országok, amelyek erős szociális hálóval rendelkeznek, általában magasabb dolgozói elégedettséget és jobb mentális egészségi mutatókat produkálnak.

Külön említést érdemelnek az északi országok: Norvégia, Dánia és Finnország rendszeresen előkelő helyen szerepelnek az ilyen jellegű rangsorokban.

Norvégia például akár 49 hétnyi teljes bérrel járó szülési szabadságot is biztosít.

Ezek az államok nemcsak a munka és magánélet egyensúlyában jeleskednek, hanem a társadalmi egyenlőség, a gyermeknevelési támogatások és a lakosság boldogságérzete terén is. Ez nemcsak a családosok számára kedvező, hanem hosszú távon a gazdaság szempontjából is előnyös: kevesebb a kiégés, nő a termelékenység és csökken a munkahelyi stressz.

Érdekes módon azok az országok teljesítettek jól az összehasonlításban, ahol az egészségügyi rendszer mindenki számára elérhető, és a minimálbér valóban fedezi az alapvető megélhetési költségeket. Kanada, Ausztrália és az Egyesült Királyság is ilyen országok közé tartozik: bár a szülési juttatások között van némi eltérés, mindhárom államban adott az államilag finanszírozott egészségügyi ellátás és a versenyképes fizetés.

Magyarország a 18. helyen

Magyarország a 18. helyen végzett a fenti rangsorban, ami a középmezőnynek számít, de számos erősséget és gyengeséget is tükröz. A pontszám (63,38) több tényező súlyozott átlaga alapján áll össze, és bár bizonyos mutatók tekintetében jól szerepelünk, néhány szempont jelentősen visszaveti az összpontszámot.

Az egyik legerősebb elem a szülési szabadság: Magyarországon 24 hét jár teljes, azaz 100%-os fizetéssel, ami nemzetközi összevetésben kifejezetten bőkezű. A törvényben garantált éves szabadság szintén kedvező – a munkavállalók összesen 33 nap szabadságra számíthatnak (az alapszabadság és az ünnepnapok együttesen), ami meghaladja az EU-s átlagot. A biztonság területén is jól teljesít az ország: a Global Peace Index pontszám (1,50) alapján Magyarország biztonságosnak számít, különösen a nemzetközi összehasonlításban.

Ugyanakkor több területen elmaradás tapasztalható.

A boldogságindex (5,92) viszonylag alacsony, különösen a skandináv országokkal összehasonlítva, ahol ez az érték jellemzően 7 felett van. Ez azt jelzi, hogy a lakosság általános közérzete, elégedettsége és életminősége kevésbé pozitív. Szintén problémás a betegszabadság jövedelempótlási aránya, amely 60–79% közé esik. Bár a munkavállalók kapnak táppénzt, annak mértéke nem éri el a teljes fizetést, és időben is korlátozott.

Egy másik visszahúzó tényező a heti átlagos munkaidő: Magyarországon ez 37,2 óra, ami bár nem extrém magas, mégis jóval több, mint a listavezető országokban, például Dániában vagy Norvégiában, ahol az átlag heti 32–34 óra körül alakul. Ez a különbség jelentősen rontja a munka és magánélet közötti egyensúly megítélését. Továbbá az LMBTQ+ közösség befogadását mérő mutató is gyenge – az 51/100-as érték azt mutatja, hogy Magyarországon korlátozott az elfogadás és a jogi védelem ezen a téren. Ez szintén negatív hatással van az ország összképére, különösen egyre nagyobb hangsúllyal bíró nemzetközi szempontként.

Szintén lefelé húzza az összpontszámot, hogy Magyarországon a minimálbér európai összehasonlításban az egyik legalacsonyabb.

Az óránkénti minimálbér mindössze 4,42 dollár a felmérés alapján, ami messze elmarad nemcsak a nyugat-európai országoktól, de több közép-kelet-európai országtól is. A közvetlen régiós összehasonlításban például Csehország (4,79) és Lengyelország (6,97) magasabb minimálbért biztosít. Portugália (5,60), amely gazdaságilag szintén a középmezőnyhöz tartozik, szintén jóval Magyarország fölött áll. A nyugat-európai országokban, mint például Franciaország (14 körül), Németország (15,16) vagy Írország (13,96), a minimálbér több mint háromszorosa a magyar adatnak. Az alacsony bérszint jelentősen rontja az általános életszínvonalat és a munkával elérhető jólétet. Ez a különbség különösen akkor szembetűnő, ha figyelembe vesszük, hogy az alapvető fogyasztási cikkek ára – például élelmiszer – egyre kevésbé marad el a nyugat-európai szintektől. Vagyis a vásárlóerő-paritás sem kompenzálja már teljes mértékben az alacsony minimálbért.

Összefoglalva, a lista tanulsága egyértelmű: ahol a politika és a gazdaság valóban partnerként tekint a munkavállalókra, ott hosszú távon fenntarthatóbb társadalom és gazdaság épül. A jó munkakörülmények, a megfelelő pihenőidő és a családbarát intézkedések nemcsak a dolgozók, hanem az egész társadalom javát szolgálják.

portfolio.hu