Az utókor nem feledi emléküket - Inkey Kázmér 48-as honvéd őrnagy posztumusz kitüntetése

Nagykanizsa Megyei Jogú Város Közgyűlése pallini Inkey Kázmér 48-as honvéd őrnagynak, a magyar nemzet hősének, Klapka György tábornok szerint a magyar honvédsereg egyik legbátrabb katonájának – posztumusz – a „Nagykanizsa Megyei Jogú Város Díszpolgára” kitüntető címet adományozta. Az elismerést a kitüntetett leszármazottja, Fazekas Tamás vette át Horváth Jácint polgármestertől. 

Inkey Kázmér 1818-ban született, gimnáziumot és jogot végzett. 1848-ban a Kapornaki járás nemzetőr zászlóaljának századosa, majd zászlóaljparancsnoka lett, és részt vett Nagykanizsa horvát megszállás alóli felszabadításában. Vakmerőségével és bátorságával tűnt ki a tavaszi hadjáratban, különösen a Kápolnai csatától Buda várának 1849. május 21-i bevételéig. A Világosi fegyverletétel után rövid ideig császári szolgálatot teljesített, majd birtokára visszavonulva gazdálkodott. Később a Magyar Királyi Honvédségben szolgált őrnagyként, zászlóaljparancsnokként és alezredesként, ahol erős fizikumával, kiváló lovas és vívótudásával, valamint színes egyéniségével a reformkor példaképe lett. 64 éves korában, 1882-ben Letenyén hunyt el, és a palini Három kereszt kápolnában, az Inkey család sírboltjában helyezték nyugalomra. Élete a bátorság, a hazaszeretet és a példa értékű katonai és közéleti szolgálat örök emléke. 

Síremlék őrzi Vitéz Hajmássy Lajos színművész emlékét

Síremléket avattak a közelmúltban a kanizsai születésű Vitéz Hajmássy Lajos emlékére a Tripammer utcai temetőben. A néhai színművész életét és pályafutását a világháború derékba törte, ezért sokak számára neve kevéssé ismert. Károlyi Attila önkormányzati képviselő, tanácsnok munkájának köszönhetően azonban elkészült egy méltó mementó, amely immár megfelelő módon őrzi a színművész emlékét. – Egy önkormányzat sem lehet olyan szegény, hogy ne emlékezzen méltó módon a város híres szülötteire – fogalmazott beszédében Károlyi Attila, felidézve azt is, hogy gyermekként maga is lelkes nézője volt Hajmássy Lajos előadásainak a vasutas szakszervezet művelődési házában, sőt, két színdarabban gyermekszínészként is együtt szerepelhetett vele. – Amikor helytörténeti dolgokkal foglalkoztam, akkor futottam bele Hajmássy Lajos személyébe, és rájöttem arra, hogy egy nemzeti szinten is kiemelkedő színészről van szó. Nekünk pedig itt Nagykanizsán meg kell, hogy becsüljük azokat az embereket, akik hozzánk kötődnek, nagyot alkottak, és mindig megemlítik, hogy Nagykanizsáról származnak.

Hajmássy Lajos 1916. március 9-én született Nagykanizsán. Apja zsellér volt a Batthyányiak homokkomáromi birtokán, majd a M. kir. 20. gyalogezred törzsőrmestere volt, aki az I. világháborúban hősiességével kiérdemelte a Nagy Arany Vitézségi Érmet. Apja halála után ő örökölte a vitézi címet és a hozzá tartozó homokkomáromi vitézi telket. Hajmássy Lajos fiatalkoráról, iskolázottságáról kevés dokumentáció áll rendelkezésre, mivel megbízható források csak szűkszavú részleteket közölnek életéről. Eleinte hősszerelmesként kezdett fellépni zalaegerszegi produkciókban, ezzel tette meg első lépéseit a színészet felé. Innen szerződtette vitéz Bánky Róbert Budapestre. 1940-től a Fővárosi Operettszínház bonvivánjaként alkalmazták. Ez a pozíció jelentette belépését a hivatásos színházba, ahol elbűvölő fiatal operettszerepekre specializálódott, röviddel az ugyanebben az évben bemutatott első filmszereplései előtt. 

Filmes karrierjét a Horthy-korszakban kezdte, 1940 és 1943 között négy filmben szerepelt. Legkorábbi szerepei közé tartozik a Hazajáró lélek (1940) és a Hazafelé (1940) férfi főszerepe. Később az Európa nem válaszol (1941) és a Sziámi macska (1943) mellékszerepeiben játszott. Ezek a címek az egyetlen dokumentált filmszerepeit jelentik, mivel a főbb források 1943 után nem tüntetnek fel további filmszerepeket. 

Egy 1943-as korabeli újságinterjúban budapesti színészként írták le, és többek között Honthy Hannával a Fővárosi Operettszínházban, központi szerepet játszott a Vidám Színházban az Aranytulipánban, és tervezett vendégszerepeket más produkciókban is. 

1941. október elsején Kaposváron feleségül vette Ikotics Máriát, akitől 1947-ben elvált. Halála idején özvegy volt. 

Élethosszig tartó kapcsolat fűzte szülővárosához Nagykanizsához. Miután 1943 elején katonai szolgálatra hívták be és a frontra vezényelték, Nagykanizsán telepedett le. A feljegyzések szerint az 1960-as években amatőr színházi előadásokon vett részt a helyi MÁV színjátszók társulatával Nagykanizsán, ami arra utal, hogy közösségi szinten is folytatta a színészettel való foglalkozását. 

Korának olyan színésze volt, aki a magyar színjátszás aranykorának nagyjaival együtt lépett színpadra, játszott többek között Páger Antallal és Csortos Gyulával is. 

1975. december 16-án hunyt el Nagykanizsán, 59 éves korában. 

BAKONYI Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2026. június 3-ai számában.)