A Ludvig Művésztelep hatása korszakokra, képi világokra

A 34. Ludvig Nemzetközi Művésztelep Lét-lelet című kiállításának ünnepélyes megnyitójával megkezdte munkáját Kendlimajorban a művésztelep. A Magyar Plakát Házban 37 ország kortárs művészete, 66 festmény és 5 szobor látható a nyár végéig. 

Régi vágyam volt ide eljutni

Gasztonyi Kálmán festőművész második alkalommal vesz részt a művésztelepen. Az alkotásaival Európát járt, és festőiskolákkal rendelkező művészt több tényező késztette a visszatérésre. Régi vágyam volt ide eljutni, és nagyon örültem, amikor Zoli és Klári meghívott minket a feleségemmel, Gasztonyi-Halász Vera festőművésszel. Komoly presztízse van ennek a művésztelepnek, ide eljutni csak meghívásos alapon lehet. A Zoli azt mondta, néha kell vért frissíteni, néha meg kell hívni egy-egy új művészt is, akik másfajta látásmóddal rendelkeznek, mint a többiek. A feleségem és én is inkább a hagyományosabb, realistább irányzatokat képviseljük, ezért úgymond színesítve a festő közösséget. Először egy kicsit furcsa is volt, mert kilógtunk a sorból, de aztán nagyon hamar integrálódtunk a társaságba. Befogadtak minket, természetesen sok festőt régebb óta ismertem más kiállításokról, vagy kollegiális viszonyban voltunk. Nagy öröm itt lenni, nagyon el vagyunk kényeztetve, elénk rakják az ételt, tényleg csak festeni, alkotni kell. Óriási élmény, hogy más országokból érkezőkkel is találkozhatunk. Amellett, hogy sokat festünk, számunkra ez a legnagyobb pihenés ebben az évben. Olyan inspiráló a környezet, pont azért, mert sokan vagyunk, és mindenki egy kicsit másképp fest. Úgy látom, kölcsönösen hatunk egymásra. Én is próbálok egy picit lazábban, jobban absztrahált képeket festeni, mindenképpen elkezdődhet itt egy újabb korszak. Borzasztó nagy lehetőségeket ad az olajfestészet, elképesztő sokféleképpen lehet használni. Nagyon szeretem a szakrális témát, mindig útkeresőnek aposztrofálom magam, ugyanakkor a képeim jelentős része valami módon kapcsolódik a Bibliához, akár az Ó- és az Újtestamentumhoz. A modernizmus teljesen kiirtotta ezt a vonalat, ma már nem nagyon divat szakrális képeket festeni. Én most úgy érzem, lázadóbb vagyok, hogy ezt a nem közkedvelt témát mégis visszahoztam és ami valóban az útkeresésemet segíti. Ennek a témának az esztétikája is foglalkoztat, a régi öltözetek, a viseletek. A Bibliában benne van minden, amit az emberről tudnunk kell, a szeretet, a hit, az ármány, a gyűlölet, a megbocsátás, az elfogadás, amit a mai nyelven is meg lehet fogalmazni úgy, hogy az korszerű legyen. 

Provance, Rovinj és Kendlimajor

Győrfi András a Ludvig Művésztelep alapító tagja egy családi esemény miatt tavaly nem tudott eljönni Kendlimajorba, és egy kicsit el is fáradt a művésztelepezéstől – mondja, de egy év kihagyása után már hiányzott neki. Háromlaki életet élnek a feleségével Budapesten, Pécsváradon, illetve Rovinjban laknak. Hogy mit jelent számára Rovinj, a tenger, és mit visznek el magukkal Zala zöldjéből, arra így válaszolt: Ez talán életem legjobb tábora- jelentette ki elöljáróban. Édesapám mindig arra vágyott, hogy a tengerparton élhessen, de nem adatott meg neki. Én 14 éve kaptam lehetőséget egy helyi embertől, hogy béreljek ott egy galériát és dolgozzak ott egy nyáron. Egy idő után azonban úgy döntöttem, veszünk egy kis lakást, egy galéria helyet, és életvitelszerűen éljük ott az életünket. De Rovinjnak két történelmi hagyománya is van. Ha belegondolok, hogy a provance-i francia festők Párizsból elköltözve egy új kolóniát hoztak létre, és ma arról beszélünk, hogy Provance-ban milyen nagyságok éltek! Ez az egyik cél, hogy a tengerközelség, az életmódváltás, a nagyvárosi életből való elszakadás teljesen más képi világot hozott nekik, és talán nekem is. A másik pedig, hogy Rovinj nemcsak egy város a horvát tengerparton, hanem Rovinj volt a jugoszláv művészeti élet központja. Olyan volt, mint a ’60-as években Szentendre a magyar képzőművészetben. Ez a délszláv háború következtében megszakadt, a szerbek elmenekültek, helyette jöttek a külföldiek és én, mint magyar ott vagyok. Hogy mit visz el Zala, Kendlimajor zöldjéből a tengerre Győrfi András? Kézenfekvő a válasz: A szeretetet, a barátságot, azokat az élményeket, történeteket viszem fel a képeimre, amiket itt hallok. A rovinj-i barátságért nagyon meg kell küzdeni. A horvát nem egy külföldit szerető nép, nem egy vendéglátó, szolgáló nép, ez a kalóz népek sajátsága. Ott barátokat szerezni kemény dolog, sok évembe telt, hogy elfogadják azt, hogy magyar vagyok, de sikerült. Lassan már ott több barátom van, mint Magyarországon. A nyár ott a boldogságról, a napfényről szól. Én nem vagyok témafestő, de most balatoni témákat vettem elő a budapesti Pintér Galéria és Aukciósház balatonfüredi Vaszary Villában megrendezésre kerülő aukciós kiállítására. 

BAKONYI Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2026. június 17-ei számában.)