Így megy tönkre mentálisan a magyar nép: sokan ezzel oltanák a tüzet, de lehet, hogy már késő

Szinte közhelyszámba megy, hogy a Z-generáció – és különösen az utánuk érkező legfiatalabb korosztály – már okostelefonnal a kezében nő fel. Ennek hatása rég túlnőtt a szülői aggodalmakon: a digitális eszközök túlzott használata mára kimutathatóan befolyásolja a fiatalok kommunikációs készségeit, mentális egészségét, társas kapcsolatait és önképét is. Mindez nagyrészt igaz – de mint minden leegyszerűsítő általánosítás, ez is félrevezető lehet. A fiatalok nem homogén tömeg. Bár sokan természetesnek élik meg az állandó online jelenlétet, egyre többen vannak, akik felismerik ennek a valóságos árát, és saját elhatározásból döntenek a digitális visszavonulás mellett – akár radikális lépések árán is. Kérdéseinkre a témában Braun Anna, az Orenda Pszichológiai Központ szakértője válaszolt.

Az utóbbi években egyre többet hallani a „digitális detox” kifejezésről, amely különösen népszerűvé vált a fiatalok körében. A dolog lényege, hogy tudatosan korlátozzuk az okostelefonok, számítógépek és közösségi média használatát, hogy így csökkentsük a stresszt, javítsuk a mentális egészségünket, és visszanyerjük az egyensúlyt a digitális világ és a való élet között. A háttérben a folyamatos online jelenlét miatti túlterheltség és a digitális függőség áll, amelyek egyre inkább rányomják bélyegüket mindennapjainkra.

A témáról egy korábbi cikkünkben már ejtettünk szót, igaz, egészen más téma kapcsán. Az utóbbi időben a fiatalok körében egyre népszerűbbek a régi nyomógombos telefonok, és mint akkor kiderült, sok esetben az emögött meghúzódó motiváció a digitális detox.

Egy friss tanulmány szerint a 16-35 éves fiatalok átlagos napi képernyőideje nem a szokásos önbevallás és becslés, hanem a szoftveres mérés alapján 3 óra 49 perc, ami átlagosan 60 képernyő be- és kikapcsolási ciklushoz kötődik, ami rengeteg. 

Ugyanez a tanulmány egyébként rávilágított az egyes közösségi platformok használata mögötti motivációkra. Ezek alapján különböző használati módokat azonosítottak. Ilyenek az általános tájékozódás, az énreprezentáció, mások életének követése, a kapcsolattartás, illetve az unaloműzés és a menekülés a valóságból. Az adatok azt mutatták, hogy a TikTok felhasználói körében mint motiváció, különösen jellemző az átmeneti “kicsekkolás” a valóságból, valamint a “mentális feltöltődés” a TikTok-on keresztül.

De vajon hogyan hat a mentális egészségünkre, ha ezeket a függőségre optimalizált platformokat, melyeken szűretlenül ömlik az emberre a tartalom, ilyen célokra használja valaki? Borítékolható a brutális mentális megterheltség. A tudatosabb felhasználók maguktól is képesek lépni, és az ún. "digitális detox" keretében önkorlátozással próbálják a negatív hatásokat tompítani. De vajon ilyen egyszerű lenne az egész? A téma részleteiről most megkérdeztünk egy pszichológust is.

Digitális detox a terápiás gyakorlatban: valós trend vagy csak vágyálom?

A digitális detox, vagyis a közösségi médiától és egyéb online platformoktól való önkéntes elszakadás gondolata sokakban felmerül, de a pszichológiai praxisokban korántsem ez a leggyakoribb megjelenési forma. Braun Anna pszichológus szerint a legtöbb ember nem „digitális megtisztulást” kér – sokkal inkább annak következményeivel fordul szakemberhez.

„Ennek fő oka az, hogy leginkább az elviselhetetlenségig fokozódó szorongással, magányossággal, alvászavarokkal, kapcsolódási nehézségekkel és testképzavarokkal keresnek fel, tehát az életminőséget érezhetően romboló problémákkal találkozom, és ennek hátterében sejlenek csak fel a közösségi médiából, a médiából kontroll nélkül beáramló intenzív hatások.” – mondja a szakember.

A pszichológus rámutat: az emberek gyakran nem tudatosítják, hogy a digitális platformok túlzott használata is hozzájárul a mentális problémáikhoz – ez csak a terápiás folyamat során válik egyértelművé. Ugyanakkor vannak extrém reakciók is, például a társkereső appok terén.

Az ilyen platformokat gyakran dühödten törlik az emberek, mert mély sebeket szereznek már egy ismerkedés első pillanataiban is.

Ha a terápiás folyamat során kiderül, hogy a digitális ingerek túlterhelik a pácienst – akár az idegrendszert, akár a koncentrációt érintően, vagy például testképzavar esetén a reális önkép folyamatos rombolásában játszanak szerepet –, akkor felmerülhet a digitális detox mint beavatkozási eszköz. Csakhogy ez nem megy magától, és nem is ajánlott tudatos stratégia nélkül belevágni.

„Ha úgy látjuk, – és ez már gyakrabban alakul így –, hogy érdemes vagy szükséges korlátozni ezt a hatást a konkrét esetben, mert túlterheli az idegrendszert, akadályozza az egyént a figyelem fókuszálásában, vagy például egy testképzavar esetében ‘eszközzé’ válik a reális önkép rombolásában, akkor nyilván bevethető a digitális detox is.” – ecsetelte Braun Anna.

Hozzátette: ennek akkor van értelme, ha a terapeuta és a páciens is érti és tudja, hogy mi az ok és a cél, megalapozott a döntés, mert önmagában a digitális detox nem indít el felépítő folyamatokat.

A pszichológus szerint ráadásul extrém esetben a digitális detox nemcsak, hogy hatástalan lehet, hanem egyenesen kockázatokat is hordozhat. A szociális kapcsolódás csökkenése, az „én kimaradok valamiből” érzés – ismertebb nevén FOMO – tovább növelheti a frusztrációt, ha nem megfelelően van kezelve.

A digitális túlterhelés mögötti pszichológiai szükséglet: önvédelem

A digitális detox mögött meghúzódó motivációkat a szakértő nagyon is emberinek és mélyen ösztönösnek tartja. A pszichológus szerint a digitális világból való időszakos kilépés mögött egyfajta önvédelmi mechanizmus áll, amely testi és lelki szinten is megnyilvánul.

A technostressz, az állandó elérhetőség olyan mentális, idegrendszeri kimerültséget okoz, amit már a szervezet nem képes kompenzálni, és ez gyakran szomatikus tünetekhez is vezet. Fokozódik a szorongás, csökken a koncentráció és állandósul a ‘nem vagyok elég’ élménye. – magyarázta.

Braun Anna szerint az emberi idegrendszer működésének része a jutalmazási rendszer. Ez az, ami új felfedezések, új élmények, új ingerek felé hajt minket, a célorientált motivációs rendszerünk. Ez a folyamatos ingerlés azonban – mint megtudtuk –, hosszú távon rombolja a pszichés önszabályozás képességét

A szakértő szerint a digitális viselkedésminták már szinte klasszikus függőségi mechanizmusokat követnek.

Ez sem működik máshogy, mint bármelyik drog: először kielégíti a dopaminéhséget, aztán a hatás elmúlása után űrt és szorongást hagy maga után.

A digitális zaj hatása

A digitális világ információs túltelítettsége nemcsak érzelmi, hanem kognitív szinten is súlyos terheket ró az emberre. Braun Anna pszichológus szerint a digitális detox egyik kulcsmotívuma pontosan ez: a mentális regeneráció szükséglete.

„Ez a digitális zaj, a fékezhetetlen információáradat szétzilálja a figyelmet, a koncentrációt, rombolhatja a figyelmi funkciók működését, a rövid távú memóriát, összességében kognitív túlterheltséghez, kimerüléshez vezet” – hangsúlyozza a szakértő.

A pszichológus szerint a detox ebben az értelemben nem luxus vagy hóbort, hanem pszichés szükséglet. A detox igénye ebből a szempontból egy regenerációs igény. Amikor jól időzítve és átgondoltan történik, valódi pozitív hatásokat hozhat: csökken a mentális túlterhelés, megjelenhet az öngondoskodás vágya, és az érzelemszabályozás is új alapokra kerülhet.

Ugyanakkor figyelmeztet: ezeknek a belső átrendeződéseknek az elmélyítése már túlmutat a detoxon, ezek kiépítése már az önismereti munka része.

Hogyan jelenik meg itthon? Trend vagy rétegjelenség?

Sokan hajlamosak azt gondolni, hogy ez a trend egyfajta „nyugati hóbort”, amit leginkább nagyvárosi, egészségtudatos rétegek gyakorolnak. A szakértő szerint ez részben igaz, de a probléma – és a szükséglet – nem válogat földrajzi alapon.

„Mint minden trend, ez is megjelenik itthon is, de nyilván mások a vidéki nagyvárosokban és nagyvárosokban érzékelhető problémák, mint vidéken” – magyarázza a pszichológus. Ugyanakkor hangsúlyozza: a közösségi média kontrollálhatatlanságának negatív hatásai nincsenek kevésbé jelen a kis közösségekben sem.

A szakember szerint épp a legsebezhetőbb csoportok – a kiskamaszok és fiatal felnőttek – vannak a leginkább kitéve ezeknek a hatásoknak. Ők gyakran eszköztelenek maradnak a média által közvetített káros tartalmakkal szemben.

Erre konkrét példát is említ: Az anorexiás kamaszlányok a TikTokon konkrét ötleteket kapnak ahhoz, hogyan legyenek még ‘hatékonyabban’ anorexiások, ebben az esetben a digitális detox egyértelműen szükséges, ha van mellette terápiás ellátás is.

A TikTok egyik legújabb trendje, a mouthtaping egyre több figyelmet kap, mivel állítólag segít a jobb alvásban.

Ki vonulna el a digitális világból? Nem tömeges még a hazai igény

Bár egyre többet beszélünk a digitális detox fontosságáról, a valóságban még nem tekinthető széles körű társadalmi gyakorlattá – legalábbis Magyarországon nem. Braun szerint a hazai gondolkodásban ez még csak csíráiban jelenik meg.

Attól tartok, a fiatal felnőttek egy kis százalékáról beszélhetünk csak, akikben ennek szükségessége felmerül. Itthon még nem tartunk ott, hogy ez egy tömeges igény legyen, ehhez az egészségközpontú gondolkodásnak kell megerősödnie. – mondja.

Fontos ugyanakkor, hogy senki ne tekintsen a digitális detoxra csodafegyverként – inkább egy eszköz a sok közül, amit jó időzítéssel és megfelelő háttértámogatással lehet sikeresen alkalmazni. Önmagában a digitális detox nem gyógyszer, nem megoldás, csak egy eszköz a sok közül, amit az öngondoskodás érdekében bevethetünk.

A digitális detox pszichológiai haszna: valódi enyhülés vagy illúzió?

A dolognak kétségtelenül vannak előnyei – de a pszichológus szerint csak akkor, ha a megfelelő időben és megfelelő embernél alkalmazzuk. Nem univerzális megoldás, és nem mindenkinél vált ki pozitív hatást.

Mint mondja: a szakirodalom egyre bővül, és az eddigi kutatások már jól körülírják azokat a negatív pszichés következményeket, amelyek a digitális túlhasználathoz köthetők – különösen serdülőknél és fiatal felnőtteknél.

Egyelőre ott tartunk, hogy az elérhető kutatási eredmények alapján látjuk már a lehetséges negatív kimeneteleket, pláne a pubertás és prepubertás korban lévőknél (testképzavarok, csökkent önértékelés, rossz alvásminőség, gyengébb iskolai teljesítmény és alacsonyabb produktivitás, halogatás, függőségek kialakulása).

A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy tisztában kell lennünk azzal, hogy a detoxnak is van "ára", hiszen a számukra a digitális technológia az elsődleges kommunikációs eszköz, tehát a megvonás is stresszt jelent.

A valódi kiút nem a teljes elzárásban, hanem a tudatosabb, kiegyensúlyozottabb digitális jelenlét kialakításában rejlik. Braun szerint a megoldás nem radikális, hanem fokozatos: A megoldás ebből következően valamiféle józan korlátozás és a pszichés egészség erősítése lehet, nem egy néhány hetes vagy hónapos teljes ‘lekapcsolás’.

Ugyanakkor még egy rövid ideig tartó, jól időzített digitális csend is hatalmas változást hozhat. A pszichológus szerint már egy-egy „zajmentes” időszak képes visszaadni az ember kontrollérzetét. „A tapasztalat ugyanakkor, hogy milyen szabadságot tud hozni egy zajmentes nap vagy akár néhány óra, sokat segíthet az elindulásban az öngondoskodás útján.” – zárta gondolatait az Orenda Pszichológiai Központ szakértője

penzcentrum.hu