Érdekes emberek, érdekes történetek 116. - Állatok gyógyítása, éneklés, tárogatózás és motorozás

Főállásban hatósági állatorvos, kormánytisztviselőként állattartók ügyes-bajos dolgait intézi, mellékállásban szolgáltató állatorvos, a rendelőjében beteg állatokat lát el. Dr. Horváth László Lispeszentadorjánban a megye egyik első önkormányzati állatorvosaként kezdte pályáját 1991 februárjában.

31 éve tagja a Farkas Ferenc Énekegyüttesnek, énekel a Miklósfai Nagyboldogasszony-templom kórusában. Kanizsán rajta kívül szinte senki sem tárogatózik. Énektanára biztatására a HSMK-ban egy március 15-ei ünnepségen elénekelte Erkel Ferenc, Bánk bán című operájából a Hazám, Hazám című áriát. Tárogatója megszólalt Csiksomlyón, fönt a nyeregben, a kegytemplomban, Gyimesbükkön, Olaszországban, a Doberdói-fennsíkon, Homokkomáromban, a 13.-ai miséken. Oklevél bizonyítja, hogy örökös zeneiskolás. 

Az én pályám 35 éve kezdődött, 10 évig körzeti állatorvos voltam, aztán szervezeti változások miatt profilt kellett váltani, mivel megyénkben a hatósági feladatokat nem végezhettük együtt a szolgáltatói tevékenységgel. A rendelői kisállatpraxis továbbra is engedélyezett volt, így azt azóta is folyamatosan művelem. Nagyban megváltozott természetesen az állatorvoslás, most már abból a munkából, amivel annak idején foglalkoztam, elég nehéz lenne megélni. Megszűnt az igazi háztáji állatorvosi feladat, sokan nem találták meg a saját útjukat, mivel hirtelen kirántották alóluk a talajt. Elfogyott az élettere a vidéki állatorvosoknak. Problémát jelent az állatorvosi kar kiöregedése, elnőiesedése, ami nem rossz, csak nem tudjuk hol vannak a frissen végzett kolléganők, eltűnnek a rendszerben. 

Az állatok és a zene szeretetének kettőssége

Kiskoromtól állatorvos akartam lenni. Az állatok és a zene szeretetének kettőssége máig megvan az életemben. Mindez Kiskanizsáról, a zenei általános iskolából indult. Nekünk olyan szerencsénk volt, hogy Tóth Attiláné Kiskanizsára került énektanárnak és mi voltunk a második évfolyam, akiket végig vitt, és szorgalmazta a zeneiskola tanulmányokat is. Egy évvel feljebb, előttünk járt Baráth Yvette, Vizeli Józsi, Katona Noémi. Az osztályból többen elkezdtünk hegedülni Baranyai Géza bácsinál, folyamatosan zenéltünk Vizeli Dezső bácsival a Móricz Zsigmond Művelődési Házban, Ő 3., 4. osztályban az osztályfőnököm volt. Gyakorlatilag 5-6 évig a Kanizsa táncegyüttes kísérőzenekara, úttörő és templomi zenekar voltunk. Énekkari „pályafutásom” is itt kezdődött, osztályunkkal évekig éneklő rajként szerepeltünk a kulturális seregszemléken, mindig kiváló eredménnyel. Nekem mindig „szerencsém” volt az énektanáraimmal. A Landler Jemő Gimnáziumban Stimecz Jánosné Julika néni vezette a kórust, s én már elsősként énekelhettem a végzősök szalagavató ünnepségén. Julika néni idejében nagyon nagy népszerűségnek örvendett a kórus éneklés, a vegyeskar mellet hosszú ideig fiúkórus is működött a gimnáziumban. 

A kórus mellett zeneiskolában a Szalai Sanyi bácsi által vezetett vonós zenekarban évekig 3. hegedűs voltam többek között olyan társak mellett, mint Baa Rózsa, Baranyai Gyula, Balogh Tünde, Dolmányos Erzsébet és Fordán Yvette akik valamennyien hivatásos zenészek lettek. 

A gimnáziumban nemcsak Julika néni volt a mentorom, hanem mellette Szentendrey Zsuzsa néni magánének tanár. Hat évet tanulhattam nála, ami egész további életemre hatással volt. Az ő támogatásukkal középiskolásként nyertem népdaléneklési versenyt, arany okleveleket és különdíjat a keszthelyi Helikoni ünnepségeken. Sokat énekeltem a gimnáziumban, a tanulásra kisebb hangsúlyt fektettem. Így aztán nem vettek föl az egyetemre. 1983-84-ben aki nem dolgozott, közveszélyes munkakerülőnek számított. Küldönc útján behívattak a tanácshoz, megkérdezték tőlem, hogy akkor most mit akarok csinálni. Két évig képesítés nélkül éneket és technikát tanítottam galamboki általános iskolában. Mondhatom, az egy „emberkísérlet” volt, mert 19 évesen kellett 12-14 évesekkel kamaszokkal valami hasznosat produkálni. Nagyon jól éreztem ott magamat, a Mohácsi Népdaléneklési Versenyre készítettem fel a gyerekeket. Az első évben Bertók Feri, aki felnőttként a falu polgármestere lett, 2. helyezést ért el. A következő évben Balázs Endre, Zala megyei ének szakfelügyelő meghívására én kísérhettem a zalai csapatot ugyanerre a versenyre, ahonnan az általános iskolás korcsoportban a 6. és a 10. helyezését ismét Galambokra hoztuk el. Ezek olyan inspiráló események voltak, hogy úgy éreztem, ha nem vesznek föl az Állatorvostudományi Egyetemre, akkor megyek énektanárnak.

Aztán harmadik próbálkozásra bekerültem. Szerencsére az egyik óraközi szünetben amikor a szomszédos Bárczi Gusztáv Gyógypedagógia Tanárképző Főiskola énektanára Losonczi Katalin (megint egy énektanár) átjött hozzánk tagokat toborozni a kórusába én is jelen voltam, így nagyjából 4 évet énekeltem velük. A Budapesti Műszaki Egyetem, a Szegedi Egyetem és a Bárczi egyesített kórusa nagy sikerrel adta elő Händel Messiás című oratóriumát a Zeneakadémián, majd másnap a Szegedi Nemzeti Színházban. A szoprán szólista Zádori Mária volt. Életem egyik felejthetetlen zenei élményét jelentette amikor az előadás előtti próbán reggel 9 órakor a művésznő megérkezett és beéneklésként elénekelte a mű egyik bravúr áriáját. 

Az egyetem befejezése utáni évben a BME és a Bárczi egyesített kórusával volt szerencsém egy Mozart Requiem koncertet énekelni a Műszaki Egyetem aulájában. Ilyen nagy apparátust igénylő monumentális projektben azóta sem volt részem.

1995 őszén Baráth Yvette tanárnő (ismét egy énektanár) megkeresett, hogy a decemberben Farkas Ferenc 90. születésnapjára tervezett ünnepi hangversenyen a már négy éve működő kórusában kisegítőként szerepeljek. Állandó tagság lett belőle immár 31. éve folyamatosan. A kórus neve és tagjai változtak, a Farkas Ferenc Énekegyüttesben én vagyok a legrégebbi tag Yvetten és Zolin kívül. Szerencsére fiatalodik a kórus, de az a tapasztalat, hogy nem egyszerű a mai életritmus mellett erre a nem kis kötöttséggel járó tevékenységre új embereket bevonzani. Sokat kíván, de sokkal többet ad! A kórust nem kívánom bemutatni, ebben a lapban néhány hete jelent meg egy összefoglaló tudósítás a kórus tevékenységéről.

Hasonló úton jár a család

Feleségem hasonló utat járt be. Ugyanaz az általános iskola, ugyanaz a gimnázium, ugyanaz a zeneiskola. Így a gyerekeinknek sportolni nem volt kötelező, de zeneiskolába járni muszáj volt. Eszterünk fagottozni tanult Baráth Béla bácsinál, akit saját nagypapáinak korai távozása miatt szinte nagypapaként szeretett. Lackó Tatár Csabánál sajátította el a trombitálás fortélyait. Mindketten hosszú évekig a NIF tagjai voltak.

Feleségemmel mindketten mintegy 15 éve tagjai vagyunk a Miklósfai Nagyboldogasszony-templom Metz László által vezetett kórusának, rendszeres résztvevői vagyunk a templomi szolgálatoknak.

Nagy büszkeséggel mondom el, hogy a szűk családunkból mindenki megyei príma díjas valamilyen művészeti csoportban való tagsága jogán. (Farkas Ferenc Énekegyüttes, NIF, Zalagyöngye táncegyüttes)

A tárogató hangjának ereje

Az évre már nem emlékszem pontosan mikor (2007-2008), de tárogatót élőben a Kiskastélyban Kozics Andrea emlékére megtartott koncerten hallottam először Baráth Béla bácsi jóvoltából. Ott elhatároztam, hogy nekem egy ilyen hangszer kell. Tudomásomra jutott, hogy Kiskanizsán Lenkovics Lászlónak van egy tárogatója amiről csak később derült ki, hogy egy Stowasser. Az élet úgy hozta, hogy viszonylag rövid időn belül az enyém lett a hangszer.

Én nem azért kezdtem tárogatóval foglalkozni, hogy azzal szerepeljek. Felnőttként kezdve a hátrányt nem lehet behozni, soha nem tudom megközelíteni sem, amit Béla bácsi tudott, nem is célom, a magam kedvére találtam ki. De az emberek kíváncsiak erre a hangszerre, kötődik hozzá valamiféle nosztalgia és azért is hálásak amit én tudok nyújtani.

Az a baj, hogy azzal együtt, hogy ez a hangszer mint egyetlen tisztán magyar eredetű hangszer bekerült a hungarikumok közé, nem olyan egyszerű megtanulni Magyarországon tárogatózni, mert a néhány ma is működő manufaktúra nem tud annyit gyártani, hogy könnyen elérhető legyen, és anyagilag sem mindenki engedheti meg magának. Szerencsére a Zeneakadémia népzene szakáról magas szintű tudással jönnek ki fiatalok, de a fentiek miatt amatőr szinten problémás a dolog. 

Időközben Horváth László csináltatott magának egy új tárogatót. A hangszer révén sokféle emberrel találkozott, fölkerült az „országos tárogatós térképre”, előzetes meghívást kapott az országos tárogatós találkozóra.

A hangszer már egy kicsit kinőtte magát, nagyon szeretik használni világszerte a jazz zenészek ­, mondja, és megosztja velünk azt a gondolatát is, hogy mi a szép a hangszerben:

A tárogatóhoz eleve kötődik egy nemzeti érzés. A rendszerváltásig megtűrt hangszernek számított, mert mindig fűződött hozzá valamiféle hazafias zönge, amit veszélyesnek tartottak. Az tény, hogy valamit kihoz az emberből, még akkor is, ha én fújom. Van történelmi kötődése, hiszen ez az egyetlen magyar hangszer. 

Motorok, motorgyűjtemény

Van egy kis motoros csapatunk, elsősorban veterán Pannónia motorokkal motorozunk – tért rá másik szenvedélyére az állatorvos. ­ Tavaly nyáron az MZ-sek meghívtak bennünket egy szlovén és olasz túrára, és a doberdói fennsíkon is megszólalt a tárogató. Nekem ezek az alkalmak nagyon nagy élményt jelentenek. 

Van egy kisebb motorgyűjteményem, mert ezek olyan jó dolgok. Ezeknek örülök, meg is maradnak, mert nagyon szépek. Egyik hozta a másikat, és mindegyiknek története van. Van két utánfutós Pannóniánk is, ezek inkább muzeális jellegű kiállítási darabok, de műszakilag hibátlanok, motorozni is lehet velük. Kellenek ezek a dolgok, mert nagyon bele lehet fásulni a mindennapi munkába. A két kórus mellett még kell valamit csinálni. Apámnak volt Danuviája meg Pannóniája, és most már nekem is van­ nyugtázta. - És ami a legszebb, amikor végeztem az egyetemen, kaptam egy kis Polskit a szüleimtől, hogy tudjak mivel dolgozni. S mivel a családnak nagyon gyorsan pici lett, eladtam. Tudom, hogy kicsit bántotta őket, most visszavásároltam, megvan, csak fel kell újítani. 

A kórus és a gyerekek révén a Zeneiskolával folyamatosan megmaradt a kapcsolatom ­ tért vissza a zenéhez Horváth László. A gyerekek mindketten szakorvosok, humán orvosok, és a Medikus zenekarban zenéltek Budapesten. Eszter lányom amikor felkerült az egyetemre és fagottozni akart, amit a szomszédok nem vettek jó néven, ezért abba is hagyta, de Lackó nem zavartatta magát. Őneki ebben a speciális zenekarban olyan lehetőségei voltak, ami sok végzett muzsikusnak sem adatik meg. Most az Operaházban készülnek koncertet adni. 

A feleségem a kórház radiológiai osztályának megbízott vezetője, a Zalagyöngye táncegyüttesben táncol és a templomi kórusban énekel. A szabadidejét kézimunkázással tölti el, a keresztszemes hímzés és a szövés után most a foltvarrás, a patchwork köti le a figyelmét. 

Állatorvosként énekelni

A városkörnyéki népdalkörök, művészeti csoportok háza táján is ismerősen hangzik a tárogatós neve. Legközelebbi kapcsolatot a kórus társa Tánczos Laura által vezetett Fűzvölgyi Dalostársakkal tart. Nem is a szereplést szereti igazán ezeken a fellépéseken, hanem az utána következő bulit, amikor egy harmonikással fergeteges partit tartanak. 

A következő fellépésre sem kell sokat várnia, a Farkas Ferenc Énekegyüttest március 8-án, Nőnap alkalmából Bagolára várja a Bagolai Városszépítő Egyesület. Elkészült a kórus 4. CD-jének hangfelvétele, amit a 35 éves kórus idei, jubileumi évében jelentetnek meg. 

Horváth László azt is elárulta, hogy van egy problémája a hangszerével: ­ Az a gondom, hogy elértem a saját határomat. Sokszor megfordult a fejemben, hogy most már talán érdemes lenne beiratkoznom a zeneiskolába, hiszen a klasszikus alapok hiányoznak. Itt Kanizsán bármelyik fafúvós tudna engem tanítani ­ tette hozzá mosolyogva. 

Tenor vagyok, és ez egy nagyon sérülékeny hangfaj (jelenleg is rendszeresen járok „gyógyénekre” Baráth Yvette magánének tanárhoz). Hála Istennek nem az éneklést választottam hivatásul, mert az ember hallja, hogy mit küszködnek a tanult énekesek a szakmájukban. Nagyon nehéz kenyérkereset. Állatorvosként énekelni? ­ Elgondolkodtató elhatározás, de a fiamnak is bejött. Ő urológus-sebész, trombitál, és tudom, hogy élvezi. A vadászás a hobbija, és vadászkürtön játszik. Két éve vadászik, de az ország minden tájára hívják őket a komájával együtt zenélni, és ez jó kikapcsolódás nekik. A lányom szabadidejében utazik, két éve ment férjhez, és hátizsákos utazással, szeptembertől karácsonyig tartó nászútjukon végigjárták Indonéziát, Japánt, Vietnámot, Kambodzsát. 4.-es gimnazistaként letette az Oxford nyelvvizsgát angolból. Jelenleg az egyetem klinikáján angol nyelven gyakorlatokat tart a külföldi hallgatóknak. Belgyógyász szakorvos, és onkológus akar lenni. 

Szeretek barkácsolni – sorolja a sokféle elfoglaltságot igénylő tevékenységét Horváth László, de kiegészíti még valamivel: Apu asztalos volt, megcsináltattam a faesztergáját. Majd talán fogok fát esztergálni. 

De itt még nem zárult le a beszélgetésünk, mert szóvá tette régi aggodalmát az állatorvos:

Az a legszomorúbb az egészben, hogy Kodály országában jelenleg egy énekórája van jó esetben egy gyereknek, és nagyítóval kell keresni egy többszólamban énekelni tudó gyerekkórust Kanizsán. Régen minden általános iskolának volt kórusa, nem csak a zenei általánosnak…

BAKONYI Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2026. február 25-ei számában.)