Erő, büszkeség és elegancia

Első hallásra talán meglepődve is fogadhatnák az érdeklődők, hogy október hónap műtárgya a nagykanizsai városi hajdú öltözéke lett a Thúry György Múzeumban. Hisz mi is juthat eszünkbe arról, hogy hajdú? Hát, nem éppen a kifinomultság és a szépség, hiszen a hajtó szóból származó kifejezést a fegyveres marhapásztorokra aggatták rá a 16. században.

A városi hajdú megjelent minden jelentősebb rendezvényen, ünnepen (Fotó: Thúry György Múzeum, 1943)

Ez a réteg már a Dózsa-féle parasztfelkelésben is bizonyságot tett erejéről, de hivatásos katonai renddé a tizenötéves háború során alakult, napjainkban pedig legtöbben Bocskai Istvánhoz és az általa vezetett szabadságharchoz kötik a hajdúkat. A magyar főúr, majd erdélyi fejedelem őket felfogadva szállt szembe 1604-ben a Habsburgokkal, majd fizetség gyanánt letelepítette őket saját birtokaira.

A hajdú „forma” a 16-17-18. századtól indulva az 1940-es évekig bezárólag hatalmasat változott.

– A 18. századtól már a magyaros egyenruhájú megyei vagy városi altisztet, törvényszolgát, illetve a nemes úr egyenruhás szolgáját, például hintókísérőjét nevezték hajdúnak – kezdte a történelmi kitekintést Kunics Zsuzsanna, a Thúry György Múzeum történész-muzeológusa. – A 20. században a magasabb rangú tisztviselők mellett szolgálatot teljesítő megyei és városi hajdúk egyenruhájához a hajdúk egykori, 17-18. századi díszes öltözete szolgált mintául. A városi hajdúk a 20. században a magasabb rangú városi és megyei tisztviselők mellett teljesítettek szolgálatot egyenruhás altisztként, végrehajtó közegként.

Kunics Zsuzsanna a hónap műtárgyát mutatja be. Mesél a múlt… (Fotó: Gergely Szilárd)

A zubbonyt mérete és gazdag díszítése miatt sok látogató első ránézésre női viseletnek gondolhatja. A felszerelés elkészítésénél az impozáns megjelenés mellett arra is gondoltak, hogy az öltözék kifejezze, viselője ruházatával is a dél-zalai várost képviseli, így három helyen is – a tarsoly borítóján, a tölténytáska fedelén és a csákón – helyet kapott Kanizsa város címere.

– A derékig érő, testre szabott, álló gallérú zubbony középkék gyapjúposztóból készült. Gazdagon díszített az eleje, gallérja, ujja, alja és háta-szabásvonala is. A zubbony különleges díszei az öt függőleges sorban felvarrt, ezüstösen fénylő gombjai. A középkék posztóból készült, fekete viaszosvászonnal bevont ellenzőjű csákót elöl Kanizsa város sárgarézből készült címere díszíti, hozzá lószőrből készült sapkadíszt hordtak, a kék-fehér színű csákórózsa piros közepén Kanizsa Város fehérrel kivarrott névjele díszelgett.A bőrből készült, pajzs alakú dupla tarsoly borítója kék posztóval bevont, piros-fehérrel – ami Kanizsa színe volt – beszőtt zsinórral szegett, sárga-zöld fonállal hímzett, közepén – ezt is – Kanizsa város hímzett címere díszíti. Három csatos bőrszíjjal erősítették az övhöz. A bőr vállszíjas, az ugyancsak bőrből készült tölténytáska fedelét sárgarézzel szegték, közepén Kanizsa város sárgaréz címere díszlik – részletezte Kunics Zsuzsanna.

A kiállított öltözet viselőjéről, Kiss Istvánról sajnos nem sok információ maradt fent, de az bizonyos, hogy parádés mozdulatlanságának is köszönhette a várostól kapott díszes ruházatot.

– A városi hajdú megjelent a polgármester kíséretében minden jelentősebb ünnepségen, díszközgyűlésen, szoboravatáson, rendezvényen. A Zalai Közlöny újságírója 1930. március 1-jén Horthy Miklós kormányzói jubileumának kanizsai ünnepségéről tudósítva cikkében megemlítette a díszközgyűlésen „az előadói emelvény mellett parádés mozdulatlanságban álló városi hajdút” is. A díszes öltözetet Kanizsa városa készíttette Kiss Istvánnak. A ruházat Kőfalvy Ignác nagykanizsai szabómester Sugár úti műhelyében készült, a mentére a prémet Lőbl Béla helyi szűcsmester varrta bárányprémből. A míves paszományt divatlapból vett minta alapján kézzel varrták a ruhára, a budapesti Makár utcai paszományosnál rendelték meg a csákóval és a tarsollyal együtt. Kőfalvy Ignác szabómester visszaemlékezése szerint – aki élt még, mikor az öltözetet Kiss István testvére a múzeumnak adta – 1943-ban Krátky István polgármester csáktornyai látogatása alkalmából rendelték meg, a hajdú azután csak nagyobb ünnepeken viselte, ilyen volt például a 9. könnyű hadosztály hazatérő honvédeinek fogadása a Fő utcán.

A Thúry György Múzeum helytörténeti gyűjteményében a ruhához tartozó mentét és nadrágot is megnézhetik az érdeklődők.

Mikó-Baráth György