Ásó, kapa, gereblye 166. - Gyümölcsök, növények és vadvirágok

Virágmintás ruhában fogadott bennünket Bocskor Edina, a szabadhegyi otthonukban. Amennyire szereti a virágokat, nem is csodálkoztunk azon, hogy a kedvenceihez öltözött. 

A lakóház bejáratához érve a parkosított udvarban szebbnél-szebb virágok, bokrok fogadják a betérőt, bár halványuló szirmaikkal, fakuló leveleikkel még mindig a lelket táplálják. Hátrébb a kertben, a kerítés mellett sorakozik a házigazda által raklapszegélyekből gyártott 11 magas ágyás, melyeknek az alján vakondháló védi a váratlan vendégektől a növényeket. A vakondhálóra fákról levágott ágakat helyeztek, rájuk egy réteg tőzeget, végül az udvarból összeszedett vakondtúrás földjébe kerülnek a palánták. Permetszert, vegyszert nem használ. Az erős, déli napsütéstől ősi gyümölcsfák árnyéka védi meg az ágyásokat. Edina példája bizonyítja, hogy egy talpalattnyi földből is lehet paradicsomot varázsolni. 

– Imádom, jegyzi meg átszellemülten. 109 fej saláta egyszerre belefért. Idén sok hagymát, paradicsomot, paprikát, kaprot és zöldség zöldjét ültettem. Cukkinit nem érdemes, mert nagy helyet foglal el, és azt is tapasztaltam, hogy uborkát sem érdemes beleültetni. Imádom a magas ágyást, nem kell annyit gyomlálni, itt-ott megjelenik benne egypár fűszál, és csak reggel meg este szoktam megöntözni. Mindenkinek ajánlom, próbálja ki, ha kicsi terület áll a rendelkezésére. Amire nem számítottam, idén két éhes meztelen csigát találtam azért a salátalevelek alatt. Most éppen üresen állnak, pihennek az ágyások, a termés a kamrában, a hagyma pedig a savanyúságban. A kamra polcain eperlekvár, vörösboros málna ribizlivel, szilvalekvár, sárgabarack és málna lekvár sorakozik a dunsztos üvegekben. Most először tettem el ecetes szilvát, kíváncsi leszek, hogy ízlik a gyerekeknek. Hamarosan újra elkezdem ültetni a hagymát, a spenótot, a céklát, a cukorborsót és a fokhagymát. 

Edináék nemrég jöttek haza a nyaralásból, s mivel nem akart a szomszédoknak gondot okozni az öntözéssel, ezért előtte „betakarította” a termést. Édesanyjánál Csörnyeföldön bőven termett paprika, paradicsom, uborka a kertben, és mindig hoz nekik annyit, amennyi kell az öt tagú családnak. Miközben a körte, a szilva és az almafák között sétáltunk, elárulta egy újabb tervét, titkát is Edina: Sikerült egy olyan nagyon elhanyagolt, dzsumbujos telket vásárolniuk Látóhegyen, ahol 80 gyümölcsfát számoltak meg. 

– Sok munka van vele, de egy földi paradicsom lesz, olyan gyönyörű – jegyezte meg szelíden, de újjongva az arcán. – A föld szeretete gyermekkorom óta megvan – kezdte mesélni: volt hegyünk, tágas udvarunk, és mind a két nagymamámnak is hatalmas hegye volt, pincével. Az egész hegyoldal be volt ültetve mindkettejüknél. Gyermekkoromban a mamámék hegyén nőttem fel. Szeretném, ha a gyerekeim is tovább vinnék a föld szeretetét. Most még nem segítenek, de abban szinte biztos vagyok, hogy később, ha családjuk lesz, ehhez visszatérnek. 

A sajátos kerti mese még nem ért véget, ahogy az udvarra kilép, hálát ad a növényeinek, megsimogatja őket, és magában meg is dicséri őket azért, hogy milyen gyönyörűek. Szinte mosolyogva teszi el a savanyúságokat, mert boldog attól is, hogy milyen szépen, hibátlanul megnőttek, nem beszélve arról, hogy a gyerekeik majd jóízűen megeszik. A szabadon hagyott méhlegelő még nincs lekaszálva, úgy nőnek itt a növények, mint a mezőn.

Edina számára fontos, hogy a föld nemcsak az a valami, amin járunk, hanem a föld az, ami táplál. Fontosnak tartja visszatérni a forráshoz, ahhoz a forráshoz, amiből az élet fakad, és részt venni a teremtésben. Emlékezni arra, ami ősi, élő és valódi, hiszen az ember a földjével életet teremt maga körül. 

Itt-ott zizzen, s lehull a fájáról egy-egy elszáradt levél. A zöldek még kapaszkodnak, próbálnak erőt gyűjteni maguknak. Ha eljön a tavasz, bekéretőzünk Edináékhoz, hogy megcsodáljuk kertjükben azt a vadvirágos tarka rétet, amivel várják apró vendégeiket, a méhecskéket. 

BAKONYI Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2026. szeptember 9-ei számában)