Kagylóhéjak borítják a Balaton partját: ezt árulják el a tó állapotáról
A Balaton apadása miatt kagylóhéjak százai kerültek szárazra. A kutatók megvizsgálták, hogyan alkalmazkodnak a különböző kagylófajok a változó körülményekhez.
A Balaton alacsony vízállása miatt különös látvány fogadja a tóparton sétálókat. A visszahúzódó víz nyomában helyenként kagylóhéjak százai kerültek a felszínre, amelyek nemcsak a korábbi vízszintet jelzik, hanem a tó élővilágának változásaira is felhívják a figyelmet.
A Balaton vízszintjének csökkenése látványosan átalakította a part menti területeket. A korábban víz alatt fekvő köveken sok helyen üres kagylóhéjak sorakoznak, a kiszáradt meder egyes részein pedig a hullámok által felhalmozott héjakból kisebb-nagyobb kagylóturzások alakultak ki, írja a Facebookon a BalatonScience.
A kagylók egykor a víz alatt, erős rögzítőfonalakkal kapaszkodtak a kövekhez és más kemény felületekhez. A víz visszahúzódásával azonban egy részük szárazra került és elpusztult. Az utánuk maradt héjak ma is jól mutatják, meddig ért korábban a Balaton vize.
A jelenség ugyanakkor fontos kérdést is felvet: vajon minden kagylófaj egyformán viseli a vízszint csökkenését?
Két inváziós kagylófajt vizsgáltak a kutatók
A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet és a lengyelországi Toruńban működő Nicolaus Copernicus Egyetem kutatói két, a Balatonban is előforduló inváziós kagylófaj alkalmazkodóképességét vizsgálták.
A kutatás középpontjában a kvagga kagyló és a vándorkagyló állt. A szakemberek arra voltak kíváncsiak, hogyan reagálnak ezek a fajok a kiszáradásra, illetve arra, ha a tófenék üledéke betemeti őket.
A két kagylófaj hasonló élőhelyeken fordulhat elő, és versenghet egymással a rendelkezésre álló erőforrásokért. Az eltérő környezeti feltételek azonban nem egyformán kedveznek nekik.
Nem minden kagyló viseli egyformán a kiszáradást
A vizsgálatokból kiderült, hogy a két faj eltérő módon képes alkalmazkodni a kedvezőtlen körülményekhez.
A kvagga kagyló az iszapos környezetben bizonyult ügyesebbnek. Amennyiben finom szemcséjű üledék temette be, hatékonyabban tudott visszajutni a felszínre. Ez különösen a tó mélyebb, iszaposabb területein jelenthet számára előnyt.
A vándorkagyló ugyanakkor ellenállóbbnak mutatkozott a kiszáradással szemben. A kísérletek során hosszabb ideig maradt életben a vízből kiemelve, és az üledék alá kerülve is jobban bírta a kedvezőtlen körülményeket.
A kutatók azt is megfigyelték, hogy a vándorkagyló a vízszint csökkenésekor aktívabban húzódik a mélyebb területek felé, ahol nagyobb eséllyel maradhat víz alatt.
Az aljzat összetétele szintén fontos tényezőnek bizonyult. A durvább szemcséjű üledék mindkét faj esetében javította a túlélési esélyeket.
A Balaton élővilágát is átalakíthatja a vízszint változása
A kutatási eredmények alapján a vándorkagyló előnyösebb helyzetbe kerülhet a sekélyebb, köves, időnként kiszáradó élőhelyeken, míg a kvagga kagyló számára a mélyebb, iszaposabb tófenék biztosíthat kedvezőbb körülményeket.
Mindez azt jelenti, hogy a vízszint ingadozása nemcsak az egyes kagylók túlélését befolyásolhatja, hanem a két inváziós faj közötti verseny alakulását is.
A Balaton vízállásának változásai így hosszabb távon a kagylóállomány összetételére és elterjedésére is hatással lehetnek.
A parti köveken látható üres kagylóhéjak tehát jóval többről árulkodnak, mint a tó visszahúzódó vizéről. Arra is rámutatnak, hogy a vízszint változásai milyen kihívások elé állíthatják a helyhez kötött életmódot folytató vízi élőlényeket.
sokszinuvidek.24.hu
(Fotó: facebook.com/BalatoniLimnologiaiKutatointezet)