30 éves az önkormányzatiság Magyarországon 34. rész – Képviselői eskümhöz hűen, minden igyekezetemmel a város érdekét szolgáltam
Tóth László 1998-tól 2010 őszéig, három ciklusban volt az MSZP önkormányzati képviselője, egyúttal bizottsági elnök. Az utolsó négy évben pedig a párt önkormányzati képviselő csoportját irányította.
1994-től külső bizottsági tagként kezdtem ismerkedni az önkormányzati munkával. Majdnem napra pontosan, harminc évig (1980-2010) cselekvő részese voltam városunk társadalmi-politikai életének.
A megyei jogú város önkormányzati tisztsége embert próbáló feladat. Nagy felelősséggel járó elfoglaltság, s mivel szüleimnek köszönhetően helyes értékrenddel rendelkezem, nálam erkölcsi kérdés is volt. Képviselői eskümhöz hűen, a legjobb tudásom szerint, minden igyekezetemmel a város érdekét szolgáltam – szögezte le elöljáróban az egykori képviselő. Egyúttal, bizottsági elnökként gyakran keveredtem konfliktusba, miután szigorúan megköveteltem a rendeletek, határozatok betartatását. Eközben nem egyszer jutott eszembe Phókülidész, örökérvényű megállapítása, miszerint: „sokat kell tűrnöd, ha tisztességre törekszel”.
Számos önálló képviselő indítványt terjesztettem elő, inkább több mint kevesebb sikerrel. Amire kimondottan büszke vagyok az 1999. május 26-án jegyzett javaslatom révén sikerült megakadályozni a Béke mozi lebontását, s ezt követően került sor felújítására.
Voltak természetesen kudarcaim is. A legfájóbb a „Citromszigeti fiaskó”! Ha már „egyetemi város” akartunk lenni, az épületegyüttes felújítását és bővítését kezdeményeztem, ahogy anno, erről a Kanizsa Újságban is nyilatkoztam. Kiváló helyszíne lehetett volna, egy „kanizsai szilícium-völgyi”, campusnak! Többek közt számítástechnika képzésre gondoltam, beleértve az informatika tágabb értelmezését is. A fogadókészség a mai napig is látható!
A kudarcok közé sorolhatom, a 2009. március 19-i előterjesztésemet is, mely a közgyűlés feloszlatására vonatkozott. Nem meglepő módon a kezdeményezésem elbukott! A Fidesz-KDNP, az SZDSZ és az MSZDP összes képviselője elutasította! Beszédes azon jelenlegi fideszesek névsora, akik akkor meggátolták a közgyűlés feloszlatását: Balogh László, Bene Csaba, Bizzer András, Cseresnyés Péter, Tóth Nándor.
Anno legtöbbet publikáló önkormányzati képviselő voltam. Határozott, kritikus hangú írásaim nem egy esetben váltottak ki heves érzelmeket, pártsemlegesen. Megpuccsoltak, leváltottak, sikertelen bírósági eljárásokat kezdeményeztek ellenem. Nem csoda, hogy 2010-re betelt nálam a pohár! Fegyelmezett emberként tudomásul vettem, hogy a pártban (is) kisebbségben maradtam az értékrendemmel, ezt nem vertem nagydobra, nem álltam át más politikai formációba. Hosszú belső vívódások után hoztam meg a döntésem, azóta nem vállalok semminemű közéleti szereplést. Sovány vigasz, hogy az élet engem igazolt. Meggyőződésem azóta sem változott!
Közben nagyot változott a világ, sok víz lefolyt a Potylin! Nyilvánvalóan, a történelem mindenki életében az elmúlt időt alakítja át. Mindannyian változunk, hiszen a változó világ, az új kihívások erre kényszerítenek bennünket. Nyugdíjas „táltos partizánként”, még emlékszem azokra az évekre, mikor a szembenálló politikai felek nem ellenségként tekintettek egymásra. Akkoriban a jobboldalon is voltak még európai normákhoz szokott képviselők.
Miután Orbán 2002-ben elvesztette az országgyűlési választást, gyökeresen megváltozott a közgyűlések hangulata is. Egykori reformkörösként, döbbenten szemléltem, hogy 2010-től kormányszintre emelkedik a goebbelsi propaganda számtalan eleme, a két világháború közti úri Magyarország restaurációja, a Horthy rendszer rehabilitálása.
Egészen szürreális, hogy az egykori legelső (ifjú)polgár „a haza nem lehet ellenzékben”-től, a kipcsak vonalon át, eljutott Európa DNS-éig. Ezek után azt hittem, hogy mentálisan nincs már lejjebb. Tévedtem!
Jelenleg olyan országban élünk, ahol az érdek felülírja az erkölcsöt, az igazság már nem divat. Féligazságok vannak, vagy inkább hazugságok. Ma a politikai törésvonal nem a bal- és a jobboldal között húzódik, hanem a tisztesség és az aljasság között. Az intézményesített korrupció haszonélvezői, a „nemzethy harács” politikusai és udvaroncaik, folyamatosan hazudozva, gerjesztenek gyűlöletet, rájátszva a lakosság félelmeire, az embereket egymás ellen uszítva. Talán éppen azért, mert nem tartozik az egyházi fő sodorhoz, Beer Miklóstól idézek: “Nem büszkélkedhetünk azzal, hogy a hívők értenék, mit is akart Jézus”.
2010 óta az Orbán kormányok jelentősen csökkentették az önkormányzatok önállóságát, feladat- és hatásköreit. Ha volt kanizsai ember 2019 őszén, aki az önkormányzati választásokat követően, példamutató helyi kormányzást vizionált, annak mélységesen csalódnia kellett. Amint az várható volt, a képviselőtestület szánalmasan tragikomikus képződménye lett a helyi politikai életnek. Mindaddig így lesz, míg az országgyűlés törvényben nem rögzíti a mandátum korlátot, alsó és felső korhatár limitet!
Bakonyi Erzsébet
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021.december 27-én megjelent számában olvasható.