Thúry is megélte: Két pogány közt egy hazáért

A kuruc dalból ismerjük ezt a sort, pedig méltán érezhette hasonlóan magát Kanizsa egykori várkapitánya is. 2018 Thúry emlékév lesz Nagykanizsán, hiszen számos áthallást lelünk a török korral ma is, és közös, kelet-közép-európai tapasztalatról is beszélhetünk. Nagykanizsa egy lengyel tematikájú kiállítást fogad nemsoká – és, ki tudja, ezúttal más vége lehet a történetnek…

Nincs rés a pajzson (Fotó: MTI)

A XVI. században a magyar végházak lakói fizetetlen szegénylegények voltak. Vitézeinknek nyomorúság, ruhátlanság és mellőzés volt a részük, kezdi Takáts Sándor A nagy Thúry György című írását.

Fizetetlen, mert a király inkább osztrák császár lévén, nem törődött magyar katonáival. Kanizsa várában már nem is korpából, hanem a fák héjából sütnek kenyérformát, s éltük veszedelmével ezt eszik. Ketten már meghaltak közülök, s húszan éhezve dülöngnek. Írták a királynak: Segítsenek rajtunk; mert tovább nem bírjuk a nyomort. E kétségbeesett jajkiáltások nem hatották meg sem a királyt, sem a kamarát. Töll ezredes mindezt így foglalta össze: Abba most nem megyek bele, hogy mennyit segített a Habsburg császárság. Nélkülük nem tudtuk volna megvédeni magunkat, de soha nem segítettek annyit, amennyi valójában kellett volna.

2015-ben Magyarország hatalmas erőfeszítéssel feltartóztatta a nyugat-balkáni útvonalon Európába özönlő ázsiai milliókat. Ez azóta is folyamatos helytállást, nem kis költséget követel. Brüsszel nem adott egy petákot sem. A visegrádiak rendőrt, katonát küldtek, ahogy mi is délebbre, a macedón határra. Magyarország betartja és betartatja a schengeni egyezményt – cserébe kötelezettségszegési eljárást, újabb kvótapert kapunk a nyakunkba. Fenyegetőzést, hogy megvonják az uniós forrásokat, ha nem fogadjuk be a felső létszámhatár nélkül ránk erőszakolt migránsokat.

Harapófogóban vagyunk, a migránsok is a tőzsdespekuláns eszközei.

Ám a 2016 októberi népszavazáson a magyar választók 98 százaléka nem kért a kvótából. Nagykanizsán nem egy szavazókörben 99 százalék szavazott az önvédelemre. Thúry György vére nem vált vízzé…

Ezúttal azonban más vége lehet a történetnek. 

„Azt mondták, lehetetlen az IMF-et hazaküldeni. Azt mondták, lehetetlen a bankokat elszámoltatni. Lehetetlen a multikat megadóztatni, lehetetlen a rezsit csökkenteni. Azt mondták, lehetetlen mindenkinek munkát adni, hogy lehetetlen a népvándorlással szembeszegülni, és hogy lehetetlen a migránsok invázióját a határainknál kerítéssel megállítani. Egyszer sem mondhattam önöknek azt, hogy biztosan sikerülni fog. Az életben az ilyesmire nincs garancia. Egy dolog azonban bizonyos volt: ha meg sem próbáljuk, akkor nem is sikerülhet. Valamennyi esély mindig van. 1956-ban megmentettük a nemzet becsületét, 1990-ben visszavettük a szabadságunkat, 2010-ben pedig a nemzetegyesítés útjára léptünk. Nekünk senki sem mondhatja, hogy lehetetlen – szögezte le Orbán Viktor tavaly október 23-án.

A tények s a történelem őt igazolják.

Papp János

Korabeli. 1939-ben megosztozott Lengyelországon az akkor éppen szövetséges két diktatúra, Jaltában a Nyugat az egész országot Sztálinnak ajándékozta.

Lengyelországot adottságai, hazánkhoz hasonlóan, keleti és nyugati hódítók prédájává tették, nem egy ízben történelme során. 123 évig nem létezett az atlaszokban. Ám 1920-ban a frissen függetlenné vált ország a varsói csatában Piłsudski marsall vezetésével feltartóztatta Lenin fegyveres forradalom-exportját. A Nyugat hálája? 1939-ben elnézték, amint Hitler és Sztálin osztozkodott rajta (képünk). Egy lengyel tiszt válasza: Akkor majd mi harcolunk a földrajzzal!

Korabeli. 1939-ben megosztozott Lengyelországon az akkor éppen szövetséges két diktatúra, Jaltában a Nyugat az egész országot Sztálinnak ajándékozta.