Egyre több lesz a pénzmosással érintett bűncselekmény

Becsült adatok alapján a pénzmosás volumene a föld GDP-jének 2,5 százaléka – hangzott el a pénzmosással érintett bűncselekmények elbírálásának gyakorlati kérdéseit tárgyaló konferencián nemrégiben, a Magyar Igazságügyi Akadémián. Az utóbbi években emelkedett a vádemelések száma és megnőtt a pénzmosás elleni hatékony fellépés jelentősége. A pénzmosásról, mint „komoly figyelmet érdemlő” bűncselekményről készített interjút az Országos Bírósági Hivatal sajtócsoportja dr. Sárközy Szabolccsal, a Kecskeméti Törvényszék büntető kollégiumának vezetőjével, a „Moneyval” munkacsoport tagjával – ebből idézünk most.

Az Európai Unió szerve, a Moneyval átvilágította a tagállamokat. Megállapította, hogy Magyarországon rendkívül kevés a pénzmosási ügy. Mire vezethető ez vissza?

– Nem az áll a háttérben, hogy Magyarországon ne lennének ilyen bűncselekmények, a vizsgálat inkább a felderítés fontosságára hívta fel a figyelmet. A törvényi háttérszabályozás adott, a pénzmosás régóta szerepel a Büntető Törvénykönyv tényállásai között. 2017-ben egy kormányhatározat értelmében munkacsoport is létrejött, a jogalkotó ugyanis föl akarta mérni, hogy miként alakul az ilyen típusú ügyek kivizsgálása, van-e szükség jogszabály-módosításra.

Mennyire igazolták ezt a tapasztalatok? Volt-e, van-e szükség jogszabály-módosításra annak érdekében, hogy a nyomozások még gördülékenyebbek legyenek?

– Jogszabály-módosításra is szükség van, erre a munkacsoportunk tett is javaslatokat. Ám elsősorban gondolkodásmódbeli változásra volt szükség. Nem elég ugyanis az alapbűncselekményeket felderíteni, a bűnös vagyon sorsát is végig kell követni: visszakerült-e a gazdaságba, legalizálták-e? Ezeket a szálakat pedig rendkívül nehéz felgombolyítani. A pénzmosás sosem önálló bűncselekmény, mindig valamilyen alapbűncselekményhez kötődik.

Előfordulhat ezek szerint az, hogy a pénzmosás első pillantásra láthatatlan, mert elfedi a sokkal látványosabb alapbűncselekmény?

– És az is, hogy elmosódottak a határok. Meg kell különböztetni a pénzmosástól azt, amikor valaki csak rendelkezik a jogosulatlanul megszerzett vagyonával, hiszen nem vonható minden a pénzmosás körébe. A jogalkalmazói gyakorlat egységesítésére is nagy szükség van. Itt van például a pénzmosás és az orgazdaság elhatárolása. A hatályos jogszabály szerint ugyanaz a cselekmény akár orgazdaság, vagy éppen pénzmosás minősítést kaphat. Tett is olyan javaslatot a munkacsoport, hogy ezt módosítani kellene, annál is inkább, mert a pénzmosás elbírálása a törvényszékek hatásköre, az orgazdaság ügyében viszont a járásbíróság jár el. Nagy hangsúlyt kell fektetni a jövőben is a képzésekre, fontos, hogy minden bíróságra eljussanak a szakmai anyagok, és ebben az OBH minden segítséget megad.

Sok esetben már a nyomozás elején gyanakodni kell arra, hogy bizonyos bűncselekményekhez pénzmosás is kapcsolódhat?

– Igen. Azt sem szabad elfelejteni, hogy kiszélesítették az átvilágításra kötelezettek körét, így most már nem csak a pénzügyi szolgáltatók, hanem az ügyvédek és a közjegyzők is kötelesek átvilágítani az ügyeleteiket, sőt, jelentési kötelezettségük is van, ami segíti a pénzmosással érintett bűncselekmények még hatékonyabb felderítését. Ebben a sokrétű folyamatban nem csak a nyomozóhatóságnak van szerepe, hanem a gazdasági élet más olyan szereplőinek is, akik ügyfelekkel találkoznak, ügyfelek vagyonával kapcsolatos ügyletekben működnek közre, például szerződések ellenjegyzésében. Nagyon veszélyes, amikor a bűncselekményből származó pénz visszajut a gazdaságba, és ott a legalitás látszatát keltve felderíthetetlenné válik – senki nem tudja már megmondani, hogyan és miért került oda, ahol éppen „parkoltatják”.

– A jogalkotó által elvárt kritérium az, hogy csak legális forrásból származó jövedelem kerüljön be a gazdaságba. A nemzetközi elvárásoknak meg kell felelni, a nemzetközi jogszabályokat át kell vennünk és alkalmaznunk kell. A pénzmosás és a terrorizmus elleni küzdelem minden tagállamban elsődleges szempont.

– A legjobb persze az lenne, ha ilyen ügyeket azért nem kellene tárgyalni, mert nem lennének, de – amint azt mondani szokás –, a bűnt nem a büntetés mértéke, hanem annak elkerülhetetlensége gátolja: ha a látencia csökken, és az elkövetők úgy gondolkodnak: ebbe nem érdemes belefogni, mert úgyis lebukok.

Papp Attila