Együtt könnyebb, és Emlékül hagyom

Két könyvet is megjelentetett a közelmúltban Uzsoki Mária nyugalmazott pedagógus. Az Együtt könnyebb című kötetet elsősorban pedagógusoknak és szülőknek ajánlja. A könyv különlegessége, hogy az illusztrációkat családtagjai készítették: unokái, Uzsoki Attila és Uzsoki Szonja, valamint gyermekei, Uzsoki László és Uzsoki Emőke Alexandra rajzai még gyermekkorukban születtek. 

A kötet előszavában így vall a szerző: 

Isten tudja, miért, a szeptemberi első csengetés mindig megremegteti, átmelegíti a szívemet. Számomra csoda szép az a pillanat, amikor az iskola kitárja kapuját és magába öleli az érkező gyermeksereget. A nagyobbak örülnek a találkozásnak, egymás szavába vágva mesélik a nyári élményeket. Örömük elnyomja még az iskolakezdéstől való viszolygás érzését is. És jönnek utánuk édesanyjuk, édesapjuk kezébe csimpaszkodva a legkisebbek, az első osztályosok. Lépésüket komótosan, nagyosan szüleikhez igazítják, hiszen már komoly iskolások, ha valaki nem tudná. Szemükben kíváncsiság, bizonytalanság. Az egyik pöttöm – félig édesanyjához bújva – megáll előttem, felnéz rám nagy, barna szemével. Nem szól, de értem, mit kérdez: – Jó lesz nekem itt? Én is csak tekintetemmel válaszolok, biztatom: – Fel a fejjel! Szeretni fogunk. Megtanulsz majd ezer csodát. Szép, kecses és rakoncátlan, nehéz betűket, amelyekből szavakat tudsz varázsolni a füzetedbe. Megismered az olvasás gyönyörűségét, a számok fantasztikus világát. Minden menni fog, ne félj, csak te is akard! 

Megfogom aprócska kezét. Először tétován, majd feloldódva belesimul a tenyerembe. Érzem, rám bízza magát. Örülök, mégis nehéz a szívem. 

Anyja kezét lassan elengedi, és hozzám igazítva lépteit befelé indulunk. 

A mama még ott áll, nem mozdul. A csöppség visszaint neki: 

– Nyugi, anyu, vigyázni fognak rám!

– Tudom, kicsikém! 

Az egykori pedagógus szívmelengető sorait olvasva újra felidéződnek bennünk azok az aggodalommal teli pillanatok, amikor gyermekeinket először kísértük el az iskolába. A kötetben számos hasznos gondolat és gyakorlati ajánlás is helyet kapott az iskolába lépő gyermekek szülei számára. Olvashatunk a tehetség jeleinek felismeréséről és gondozásáról óvodás- és kisiskolás korban, valamint a tehetséges gyermekek jellemzőiről az észlelés és érzékelés, a viselkedés és a gondolkodásmód terén. A szerző kitér a tehetség megnyilvánulási formáira, a tehetséges gyermek támogatásának lehetőségeire, továbbá hangsúlyos szerepet kap a család, az óvoda és a pedagógus felelőssége, valamint a környezet hatása is.

Uzsoki Mária 40 tanév alatt sok kisgyermeket látott mosolygó, örömteli, kíváncsi, avagy riadt, szorongó, gyanakvó arccal belépni az iskola kapuján. Tanárként részese lehetett testi, lelki és szellemi fejlődésüknek, kibontakozásuknak. Egyes gyerekek bátorítást, megértést, türelmet vártak, másoknál a következetesség hozta meg a kívánt hatást. Akadtak, akik különleges adottságukat, képességüket ragyogtatták meg. Mert minden gyermek más: egyszeri, egyedi és megismételhetetlen. A velük való foglalkozás Uzsoki számára az élet különös ajándéka volt. A pedagógus soha nem bánta meg, hogy ezt a hivatást választotta. Könyvében négy évtized élményeiből nyújt át egy kötetnyit az olvasónak, kiegészítve tudósok, írók, költők írásaival, valamint pedagógusok és diákok gondolataival.

Emlékül hagyom

A kötet Uzsoki Mária horgolt képeit, terítőit és függönyeit mutatja be, kísérő fotókkal illusztrálva, és ismerteti az alkotások történetét. A fényképeket Makrai Márton és Bakonyi Erzsébet készítették. – Amikor az ember alkot, nemcsak a kezével dolgozik – mondja Marika. – Átadja magát az alkotás varázsának, beleadja fizikai és szellemi tudását, gondolatait, hangulatát. Régi motívumok feldolgozásakor igyekszik átérezni az eredeti alkotó gondolatvilágát, hagyja, hogy átjárják az élmények, majd mindezt belecsempészi saját munkáiba. Ettől válik lelki tartalmúvá az alkotás.

A bemutatott horgolt képek témái és címei az átörökített motívumok titkainak felfedezésére utalnak. Uzsoki Mária gyermekkora óta érdeklődik a kézimunkázás iránt, és erről így mesél: – Édesanyám, aki négy gyermek nevelése mellett sokat horgolt, kötött és hímzett, hamar kezembe adta a horgolótűt, kötőtűt és varrótűt. Óriási türelemmel tanított és buzdított. Mondhatom, hogy beleszülettem a kézimunkázás szeretetébe, ami erős családi összetartó erőt is jelentett. Nyári szünetekben nagynéném, aki szintén szenvedélyes kézimunkázó volt, megtanította nekem a divatos falvédő varrást, és megszerettette velem. Később azonban egyre inkább a horgolás vált kedvenc időtöltésemmé. 

Képeinek témái változatosak, de leggyakrabban a népművészetből, elsősorban a hímzések motívumaiból merít, mindig tiszteletben tartva az eredeti alkotók szándékát. A régi emberek beleszülettek a hagyományok és ősi szimbólumok ismeretébe. A mai kor emberének sajnos egyre szótlanabbak ezek az értékek. Mindig akadtak azonban őrzők, akik megpróbálták megfejteni, megérteni és átörökíteni ezt az ősi intelligenciát, a nemzedékek tehetségét, alkotókedvét és kreativitását rejtő motívumokat. Uzsoki Mária alkotásait szemlélve egyértelmű, hogy ő maga is az őrzők sorába tartozik.

BAKONYI Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2026. január 14-ei számában.)