„A könnyedség nem kompromisszum, hanem minőség”

Baráth Yvette több mint három évtizede vezeti a Farkas Ferenc Énekegyüttest, amely 2026-ban már a 35. évébe lép. A karnagyot arról kérdeztük, hogyan tekint vissza erre a hosszú útra, és mi volt az az alapgondolat, amely végig vezette pályáján. 

– A 35 év számomra nem csupán idő, hanem egy teljes életút – nyugtázta a karnagy. Egy kórusnál különösen nagy dolog ilyen hosszú ideig megőrizni a folytonosságot, miközben természetesen változik az összetétel. Immár a harmadik generációt éljük. Ami állandó maradt, az a hangról való gondolkodásom: a könnyed, szorításmentes hangadás, minden külső és belső manipuláció elkerülése. Magánének szakos tanárként ez volt a kiindulópontom, és tudatos döntés volt, hogy ezt a szemléletet a kóruséneklésben is érvényesítsem. Kezdetben ez kihívást jelentett, de hamar kiderült, hogy a természetes hangképzés közösségben is működik. Ez a 35 év nemcsak időben hosszú, hanem szakmailag és emberileg is rendkívül gazdag. A kórus és én együtt fejlődtünk. Voltak kihívások, újrakezdések, sikerek, csalódások, de mindezek együtt formálták az Énekegyüttest azzá, ami ma.

A kezdeti időszak után, 2000-től az Aranymetszés Alapítvány biztosította az együttes működésének stabil hátterét, ami lehetővé tette a szakmai fejlődést. 2015-től pedig a Hang-a-dó Egyesület vette át ezt a szerepet, támogatva az együttes további fejlődését és megújulását. 

Az együttes különleges hangszínét gyakran említi a szakma, miközben a repertoárjuk rendkívül sokszínű. Hogyan alakult ki ez a művészi arculat? 

– A hangzás és a repertoár számomra szorosan összetartozik. A természetes éneklés szabadságot ad: lehetővé teszi, hogy különböző stílusokban is hitelesen szólaljunk meg. Repertoárunk sokszínűsége ezt tükrözi a kezdetektől fogva. Központi szerepet játszik a kortárs magyar kórusmuzsika, amelynek népszerűsítését az NKA támogatásával megvalósított hazai és nemzetközi koncertkörutak is szolgálták. Ugyanilyen fontos számunkra Farkas Ferenc életműve: 21 kórusművét énekeltük, köztük a Requiemet, a Magyar Misét, a Pataki diákdalok teljes változatát és a Tavasz, Nyár, Ősz, Tél ciklust. Ezek a művek nemcsak zeneileg, hanem lelkileg is meghatározóak számunkra.

A kórus életében jelentős szerepet kaptak a minősítések, díjak és a nemzetközi fellépések. 

– Ezeket mindig visszajelzésként éltük meg. A fesztiválkórus, majd a hangversenykórus cum laude, végül a 2015-ben elért legmagasabb, hangversenykórus minősítés megerősített bennünket abban, hogy a következetes munka valódi minőséget eredményez. A nemzetközi versenyek és fesztiválok – a Garda-tótól Grazon és Olbián át Ohridig –, nemcsak szakmai sikereket hoztak, hanem erős közösségi élményeket is. Számunkra mindig az élmények, a felkészülés során elért fejlődés, más kórusok és kórusművek megismerése volt a legfontosabb, nem önmagában az eredmény.

Az együttműködések és a rendhagyó helyszínek szintén meghatározóak voltak számunkra. A zene számomra párbeszéd, ezért ezek mindig kulcsszerepet játszottak. Különösen emlékezetes Elek István jazz-szaxofonművésszel való közös munkánk: számos hangverseny mellett flashmobokat is szerveztünk Siena és Arezzo főterén. Fontos állomás volt Vanyó Karsa trombitással való együttműködésünk, valamint a Régi Zene Műhellyel közösen megvalósított koncertjeink. Olyan különleges helyszíneken énekeltünk, mint a Szépművészeti Múzeum, az Óbudai Társaskör vagy a Pécsi Székesegyház. Felléptünk – a teljesség igénye nélkül –, az Adria vizében, a Szárd hegyekben, Zakopane hegycsúcsán, a békéscsabai Munkácsy Múzeumban, a Szegedi Dómban és az Új Zsinagógában, valamint az Egri Várban, Tinódi „Summáját írom” című dalából készült kórusfeldolgozással.

A kórus közben folyamatosan megújul. 

– Igen. Három CD-lemez után 2025-ben készültünk egy új zenei anyag hangfelvételére, amely szeptemberben valósult meg. Minden eddigi felvételünk az együttes egy-egy új arcát mutatta meg, és a most elkészült anyag is teljesen eltér az előzőektől. Ugyanebben az évben Farkas Ferenc születésének 120. évfordulóját nagyszabású koncerttel ünnepeltük.

– Mit tart a legfontosabbnak mindabból, ami ezt a 35 évet összetartotta? 

– A bizalmat. Karnagy és kórus között ez alapfeltétel. A kórustagoknak bízniuk kell bennem, én pedig bennük, hangban, figyelemben, elköteleződésben. Ez a bizalom teszi lehetővé, hogy a közös célért vállaljuk a munkát, együtt „kockáztassunk”, fejlődjünk. A Farkas Ferenc Énekegyüttes számomra nemcsak egy kórus, hanem egy baráti társaság is, amelyet azonos értékrend tart össze: igényesség, alázat a zene iránt, egymás tisztelete és a közös munka öröme. Ha ez megvan, akkor a zene valóban utat talál a közönséghez is – foglalta össze Baráth Yvette karnagy az együttes eredményeit, tevékenységét.

BAKONYI Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2026. január 14-ei számában.)