50 éve nem látott lepke bukkant fel Dunántúlon

A sztyeplepke (Catoptra thrips, régebbi nevén Paracossulus thrips) elterjedésének európai súlypontja hazánktól keletre található, elsősorban Romániában és Ukrajnában. A faj nemcsak Európában, de Ázsiában is erősen lokális elterjedésű, a legtöbb helyen ritkaságnak számít, sehol sem tömeges – írta bejegyzésében a Duna-ipoly Nemzeti Park.

Egykor még Budapesten és környékén is többfelé előfordult (Kamaraerdő, Újpalota, Rákospalota, Pestlőrinc, Szentendrei- és Csepel-sziget, Csiki-hegyek), mára azonban elterjedési területének nagy részéről kipusztult. Ez leginkább azzal a ténnyel magyarázható, hogy élőhelyeinek a többségét felszántották, vagy beépítették.

Fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke: 250 000 forint.

A sztyeplepke élőhelyei olyan jó állapotú löszgyepek, melyeken tápnövénye, a gumós macskahere (Phlomis tuberosa) előfordul. A faj egynemzedékes, az imágók (kifejlett állatok) rajzása július közepén kezdődik, és augusztus közepéig tart. Repülésüket már szürkületben megkezdik, viszont aktivitásuk rendkívül rövid idejű, jellemzően a szürkületi időszakot követő órára korlátozódik.

A Dunántúlon mintegy ötven évig nem látták, majd néhány éve a célirányos keresésnek köszönhetően Pomáz és Székesfehérvár környékéről is előkerült.

Bár a lepkék megpillantásához többnyire speciális felszerelés és szerencse kell, az aranyszínű levedlett bábbőröket általában könnyebb megtalálni. A Dunántúlon igen ritka, visszaszorulóban levő fajjal van dolgunk. Szerencsére az ország keleti felében még jelentős populáció él.

sokszinuvidek.24.hu

(Kép: Duna-ipoly Nemzeti Park)