Ásó, kapa, gereblye 129. - Büszkeség az ünnepi asztalon

Karácsony, István nap, Tamás nap, Szilveszter, Új év. Számos olyan nap áll előttünk, ami alkalmat ad a koccintásra, és persze az sem mindegy, hogy a vendégségek, találkozók és összejövetelek végén a János áldás alkalmával mi kerül a poharakba. Az idei borok már letisztultak, ha a gazda is gondosan törődött a hordók tartalmával, büszkén fogadhatja a vendégeket.

Ám az ünnepi asztalig – vagyis a palackokig vezető út az idén sem volt túlzottan sima, ha a borkészítés szemszögéből vizsgáljuk. Időjárási tényezők, forró nyár, csapadékhiány, vadkár, mustfokok és savtartalom, majd a megfelelő kezelés – számos akadály és buktató jellemezte ezt az esztendőt is a hegyhátakon. – Korai szüretek voltak a meleg miatt, nagyon magas mustfokkal, cukortartalommal szedte le szinte mindenki a szőlőt. A termés javarészt egészséges volt, viszont a bő egy hónapos aszály az íz-aroma anyagok kialakulásának nem kedvezett. Tehát az íz-, illat-, zamatminőség emiatt nem alakult a legjobban – fogalmazott Ábrahám János. A cserfői hegyháton gazdálkodó szakember elmondta: most már egyszer- kétszer fejtett borok pihennek a hordókban, derítőszereket is használnak, hogy minél előbb dicsekedhessenek a szépen csillogó, letisztult boraikkal. – Kész borok vannak már, de nyilván szükségük van még arra, hogy jobban összeálljanak, összeérjenek, az majd március, április lesz. Kell nekik a téli pihenés ahhoz, hogy a borversenyek idejére a komoly bírálatok elé tudjanak állni. Itt a környékünkön persze kóstolgatjuk egymás termését, a Királyleányka, az Olaszrizling nagyon szép lett az idén, de például a mi, cserfői újbor mustránkon megint az Irsai lett a legjobb. Korai fajtáról van szó, több ideje volt ez erjedésre, a tisztulásra, így a bírálók is egy másabb bort tudtak kóstolni, ha a többivel hasonlítjuk össze – mondta el a borász.

Az ünnepi asztalra természetesen mindenki azt fogja letenni, amire a legbüszkébb, és akkor persze előtérbe kerülnek a tapasztalatok, az ismeretek átadására nagy szükség van a szakemberek szerint. – Én azt gondolom, a borkultúrát kéne népszerűsíteni mindazoknak, akik akárcsak egy pár száz liter bort előállítanak. Mindenki a saját kis szerény tapasztalatát, ha megosztaná azokkal, akik odafigyelnek rá, már tanulni lehet a másiktól. Akár a kóstolás terén is. Mire figyeljünk oda, esetleg mi a hiányossága, mi a hátránya, mi az előnye annak a bornak – intett Ábrahám János.

De mindenképpen szót kell ejteni a gazdák egyik nagy kincséről, a pálinkáról is, mely télvíz idején felmelegíti az embert, a vendégek fogadásakor pedig szinte a küszöböt átlépve a kezekbe kerül. – A nagyon tapasztalt pálinkászok javaslata itt a környéken az, hogy három hónapig pihentetni kell a pálinkát. Tehát egy szeptemberi cefrézés és főzés után le is telt ez az idő, így karácsonykor, újévkor lehet már kóstoltatni, kínálgatni ezeket a párlatokat. Aztán, hogy itt a környékemen, a cserfői hegyhátakon mik születtek… érdekes kérdés. Mivel magasak voltak a mustfokok, érdemes volt a törkölyt lefőzetni. Ez volt az alap, akinek van szőlője. Szintén alap az alma meg a körte. Vannak az úgynevezett műkedvelők, megvették a szilvát, a barackot – ha nekik nem termett elég, de még a birs is dominál itt a környéken. És persze szintén befolyásoló tényező az adott esztendő. Nekem itt ez az öreg körtefám, sózókörte. Annyi volt rajta a termés az idén, elkápráztatott minket, édesapámmal megértük szedni… Hát nem 20 liter lesz belőle, az biztos. Ez egy félig vad fajta, azt jelenti, nem minden évben megbízható a termése. Egyik éven terem rajta 700 kg gyümölcs, másik éven meg jó, ha pár liternyi pálinkát tudunk készíteni belőle. De viszont a régi fajtáknak az az előnye, különlegessége, ezt az ízt más fajta nem adja ki. Hiába van Boscobac vagy Vilmos körtéje az embernek, ami elterjedt és népszerű… ezekkel a régi fajtákkal érdemes foglalkozni! Ha van egy kis terület, és az ember jót, finomat kóstolt valakinél, ültessen csak két fát! Ettől lesz egyedi és színes a vidékünk kultúrája – vélekedett az év végéhez közeledve Ábrahám János borász.

VINCZE Adél

fotó: BAKONYI Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2024. december 18-ai számában)