Három évtized után a Sáska-pályán…

A helyzet természetesen nem oly’ „drámai”, mint amit a cím sugall, ugyanakkor az elmúlt hétvégének előzetesen a futball terén nem láthattuk kimondott csúcspontját. A vármegyei labdarúgásról van szó, az egyes ligák hozták a maguk, sokak által még ma is kiemelt figyelemmel kísért és türelmetlenül várt eredményeit, bár rögtön tegyük hozzá, ezúttal sem egy sikeres játéknapokon jutottak túl a dél-zalai klubok.

Maradjunk az első ligánál, a Szepetnek SE például a bajnoki címvédő, a Tamás Tamás által vezényelt Csesztregtől kaptak idegenben ki 2-0-ra, a Zalakomár ikszelt egy 0-0-val a Zalaszentgrótnál (ami azért nem rossz eredmény…), a Semjénháza viszont otthon szalad bele ötösbe, a Teskánd 5-0-ra nyert.

Kiskanizsán sem a Sáska volt az esélyes, a Lenti TE végül győzött is 3-1-re, a játékvezetői stábból viszont Vass Zsolt bizonyította, talán nem is gondolnánk, mennyi mindent tartanak számon azért a sporik… A találkozó második számú partjelzője, miután „túlélte” az időnkénti lenti „szekálást” (ami szintén nem volt olyannyira tragikus…), évtizedes témát dobott fel a játékos-kijáró előtt.

• Ha hiszitek, ha nem, három évtized után térhettem vissza ide, a Sáska-pályára – fogalmazott az ezúttal asszisztensként közreműködő, korábban egy teljes megye által rettegett támadó, Vass Zolt (képünkön a természetesen nem trollkodó Lenti TE-játékossal, Horváth Balázzsal). – Nézzétek, 27 esztendeje hagytam abba a futballt, s lényegében pontosan 30 éve annak, hogy újra Sáska felnőtt bajnoki mérkőzésen működhettem közre. Talán hihetetlennek tűnik, akkor még játékosként futottam ki a gyepre, időközben az ember játékvezető lett, de itt, a Hunyadi téren felnőtt bajnoki pontvadászathoz tartozó mérkőzést azóta sem élhettem át a pályán. Egészen mostanáig – konstatálta néhány szurkoló gyűrűjében a partjelző, s aligha tévedünk nagyot, a Sáska-mezben szerzett nagy góljait lepörgette fejében. Maradjunk annyiban, tudott mit felidézni…

  P. L.

  (Fotó: Polgár László)