Rozsdatemető a vasútparkban

12 évvel az utolsó felújítás után már mindent megesz a rozsda a Vasútparkban. A felújításra lenne csapat. Csak a pénz hiányzik.

Nemrégiben egy közlekedésre szakosodott tartalomgyártó készített összeállítást a kanizsai park kiállított járműveiről. Az alkotó illette a címben szereplő kifejezéssel a létesítmény darabjait, és a szóhasználatával aligha lehet vitatkozni, hiszen valóban nincsenek túl jó állapotban a kocsik. Az eset azért is lehet különösen fájó a kanizsaiaknak, hiszen alig pár 100 méterrel odébb a Lokomotív Expressz is a jobb sorsára vár.

Nem csak az előzőekben felhozott Youtube-videóban, de egyre több kanizsai fotós csoportban is sokak szemét megütötte, hogy folyamatosan romlik a kiállított járművek állaga. Holott nem kell túl sokat visszamenni az időben a felújításukig. 2011-ben ugyanis a Nagykanizsai Civil Kerekasztal Egyesület közbenjárására sikerült ráncfelvarrni a kocsikat. – Azt vettük észre, hogy az egész pályafenntartás kezdett elhanyagolttá válni, így a Sétakert melletti árok is tele lett fával, gazzal – kezdte a történtek felelevenítését Lengyák István, a Kerekasztal soros elnöke – E kapcsán a MÁV állomásfőnökséggel csináltunk egy bejárást. Majd azt követte a vasútpark kiállított darabjainak a felújítása. Ez azzal kapcsolatban került szóba, hogy 2011-ben volt 150 éve, hogy átadták a Déli Vasút Budapest-Nagykanizsa vonalát. Mi, a Kerekasztal is elmentünk az állomásfőnökségen tartott megbeszélésre, előtte pedig már a vasúti javítóműhely főnökével is beszéltünk. Ő elmondta, rendben van, részt vesznek a munkában, de ehhez pénz is kell. Abban maradtunk, hogy minimum 3 millió forint. Mi ezt az összeget jeleztük is a társaság budapesti képviselőjének, aki aztán erre rábólintott. Majd ebbe érdemi munkával beszálltak a Cserháti-iskola diákjai. Később a diákönkormányzat vállalta a park feletti védettséget és tényleg szépen rendben is tartották, megőrizték, hogy ne jusson olyan sorsa, mint a Lokomotív.

Hajléktalantanyává szerencsére tényleg nem vált a kiállítás, ezt valóban teljesíteni tudták a diákok. Az egykori teniszpálya helyén ma egy A 375 sorozatszámú mozdonyt lehet látni, a kiállított darab 1917-ben készült. Legnagyobb sebessége 60 km/óra volt. Látható egy 424 sorozatszámú mozdony is, ami 1924-től a legsikeresebb gőzmozdony lett, 365 db készült belőle. Az általános vontatási feladatokra tervezett mozdony ikerhengeres elrendezésű, belső beömlésű volt, melynek kazánja lemezes tűzszekrényű, és csúcssebessége 90 km/óra volt. Szerepel még egy kéttengelyes, 12 tonnás tartálykocsi, 1892-ben a Ganz és Társa Vasúti Kocsi Gyárban készült, elsődlegesen petróleum szállítására. Láthatunk hajtányt is, ami kézzel hajtott személyszállító eszköz, amit a pályafenntartók használták a vasúti vonalak vizsgálásakor, akár 20 km/óra sebességet is elérve vele. S igazi különlegesség a vízdaru, ami a gőzmozdonyok vízellátását szolgálta, hogy az állomási víztornyokból a vágányok mellett feltölthetőek legyenek a szerkocsik.

A gépek jelenlegi és jövőbeli helyzete kapcsán sok jót nem tudott mondani sem Lőrincz János, a vasútjavító műhely vezetője, sem Lengyák István. Röviden úgy summázhatnánk, hogy ehhez pénz kellene, az pedig nincs. A Nagykanizsai Civil Kerekasztal Egyesület elnöke azt is hozzátette: az ő egyesületük kicsi ahhoz, hogy a Vasúttörténeti Múzeummal tárgyalásba kezdjen. Szerinte csak városi közbenjárás hozhat eredményt az ügyben, de abban biztos, hogy a 3 millió forintnál már jóval nagyobb forrásra lenne szükség.

Az biztos, hogy 3 millió forint a vasútpark darabjainál sokkal rosszabb állapotban lévő Lokomotív megmentésére sem lenne elég. Az első sikereken felbuzdulva és a Cserháti, valamint a Kerekasztal jó kapcsolatára építve, ott 2013-ban újították fel a szerelvényt. A munkák zárása kapcsán 11 éve így írt Lengyák István. – Az elmúlt esztendőben a Cserháti szakközépiskola diákönkormányzata védnökséget vállalt a vasútpark felett, s vállalták, hogy a további felújításokban is közreműködnek. Ezt meg is tették a Lokomotív javításának legidőigényesebb, a rozsdamentesítő munkálatainál, Kanász Ferenc tanár úr irányításával. A festési munkálatokhoz, festékszórás, az energiát a MÁV – NTE Sportkör biztosította, Shifter Tibor segítségével. A felújítás szinte teljesen befejeződött…A Civil Kerekasztal vasútbarátainak álma, hogy ezek a járművek is kerüljenek oda a vasútpark többi megújított járműve mellé, hogy védelmük, megóvásuk feladatait egy helyre lehessen koncentrálni és így a park – mint Nagykanizsa egyik vonzó idegenforgalmi látványossága és civilek összefogásának látható eredménye – még jobban bekerülhetne a köztudatba. Ehhez azonban jelentős támogatásra és logisztikai szervezésre lesz szükség, ami egy újabb pályázat eredménye lehet.

Az eltelt évek alapján úgy tűnik, az ötlet jó volt, hiszen a park darabjait nem lakták le, ellentétben a Lokomotívval, ugyanakkor az a segítség és az a pályázat, amiben a Kerekasztal reménykedett nem jött meg, ezzel meg is pecsételve csarnoknál maradt szerelvény sorsát. A gép helyzetéről tavaly nyáron írtunk legutóbb, hiszen akkor jelezte egy új civil csoport, hogy az expressz megmentése lesz az egyik fő céljuk. A kezdeményezés Lekszikov Csabához köthető. Mint akkor elmondta, az alapötlet onnan jött, hogy a VII. Utca Tánc Fesztivál tematikája a „megy a gőzös Kanizsára” lett volna, s a Tungsram-csarnoknál árválkodó mozdonyt vitték volna körbe a városon. A Közlekedési Minisztérium nem is zárkózott el az ötlettől, viszont a papírmunka miatt végül a kezdeményezés nem valósult meg. Most is beszéltünk Lekszikov Csabával. Azóta kijelenthető, hogy a mozdony és a szerkocsi marad Kanizsán, viszont az egykor büféként üzemelő pullmankocsi Budapestre költözik, ahol felújítják. Lekszikov Csabáék a minisztérium szakembereivel bejárták az általuk javasolt kanizsai helyszíneket, ezeket jóvá is hagyták. A csarnoktól való távozás és a felújítás azonban csak az egyesület bejegyzése után gyorsulhat fel, amire 2-3 hetet még várni kell.

MIKÓ-BARÁTH György

(Megjelent a Kanizsa Újság 2024. március 20-ai számában)