Egy gyönyörű, csodálatos átalakulási folyamat...

Répcevölgyi József – saját szavait idézve – beleszerelmesedett a szőlőoltvány-készítés tudományába. A mesterséget 40 évvel ezelőtt feleségének köszönhetően ismerte meg, az ő édesapja volt ugyanis ennek a szakmának az egyik úttörője Zalában. Most, hogy a munka dandárja lezajlott, volt ideje a családfőnek egy kis beszélgetésre.

Az oltvány előállítása gyakorlatilag egyéves folyamat, és rengeteg-rengeteg munka jár vele. Az ember nem is gondolná. Itt, Nagykanizsa környékén talán, ha négyen foglalkozunk vele. Pedig gyönyörű szép szakma. 75 éves vagyok, és még mindig szívesen csinálom – mesélte Répcevölgyi József. - Aki kijön hozzánk az oltványiskolába Sáncba, rendszerint elcsodálkozik hű, de szép, hű de nagy terület... De évről évre vissza kell forgatni bele, amit az értékesítésnél kapunk a munkánkért. Mi egy kis gazdaság vagyunk, négyen dolgozunk, a feleségemmel, a lányommal és a vejemmel. Már télen, január környékén meg kell rendelni az alapanyagot, amivel még sok a munka, mielőtt kikerül a földbe. Onnantól pedig folyamatosan gondozzuk, ápoljuk a növényeket, a gyomirtásról, növényvédelemről nem is beszélve. Hiszen a földbe kiültetett kis növények szinte csecsemők, muszáj őket ápolni. A nyári hónapok elmúltával jön a kitermelés, ami óriási munka, nagy szervezést és sok munkást igényel. Végül az értékesítésnél a gazda válogathat a szebbnél szebb, egészséges növényekből, és ilyenkor látom a csodát, amiért minden évben újra- és újrakezdem: a pár hónap alatt egy kis botocskából mi fejlődött ki... Ez valóban a természet és a szőlő csodája – magyarázta lelkesen József.

De vannak persze árnyoldalai és buktatói is a szakmának, hiszen a precízen végzett munka még nem garantálja a sikert. A szélsőséges időjárás a mezőgazdaság minden területét hátrányosan érinti, az oltványok fejlődésénél a legnagyobb ellenség a csapadék nem optimális eloszlása és a késői fagy. Továbbá sosem tudni, hogy alakul a piaci helyzet, de a sánci iskola évről évre belevág. - 73-féle szőlőoltványt termelünk. Az egyik legkelendőbb csemegefélék a mag nélküliek, abból 6 félét termelünk. Csemegeszőlőből összesen 40 fajtát találni nálunk, és a borszőlő kínálatunk lefedi az egész skálát – sorolta Répcevölgyi József.

A kis családi gazdaság 90 százalékban megrendelőknek szállít, a fennmaradó 10 százalékot a saját, házhoz érkező vevőik képezik. Szőlőoltványaik Szomortól Hódmezővásárhelyig, Debrecentől Szombathelyig szinte az egész országban megtalálhatók.  Párféle gyümölcsfát is tartanak, de az nem saját termelés, ahogy a gazda fogalmazott: „A vevőink kikövetelték, így mindig van ez is. Mert ugye, mennek a hegyre, akkor már ültetnek egy-két új fát is.”

Rovatunkban a jelen helyzet és az aktualitások mellett általában szóba kerül a jövő is. Vajon mi lesz annak a szakmának a sorsa, amit már most is csupán kevesen művelnek? - A legnagyobb ellenségünk az, hogy egyre több az a szőlősgazda, aki már nem tud, vagy nem akar megbírkózni a kártevőkkel, kórokozókkal. Már nem foglalkoznak a pótlással, sőt, inkább el is hagyják a birtokot – vagy aki megveszi, inkább kivágja a szőlőt. De mi kitartunk, mert ez a szakma valóban egy nagyon szép, megragadó, mindent felülíró dolog... mondta búcsúzóul Répcevölgyi József.

VINCZE Adél

fotó: BAKONYI Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2023. november 29-ei számában)