Történelmi visszatekintő Czupi Gyulával

Négy hónapon keresztül idegen megszállás alatt volt Nagykanizsa 1849 elején. Folytatjuk történelmi visszatekintő sorozatunkat, amelyben ezúttal az 1849 januárjában induló kanizsai eseményeket vette górcső alá Czupi Gyula, a városi könyvtár igazgatója.

1849. január 10-e környékén megjelentek az ellenséges csapatok városunkban, és egészen májusig itt is voltak – emlékeztetett Czupi Gyula. A beáramló katonák legfőbb gondja az volt, hogy még októberben a kanizsaiak felszabadították magukat és ezekben a harcokban sokan meghaltak a horvátok közül. A leírások szerint még Windischgrätz is azt mondta, hogy ezt a várost meg kell büntetni. Czupi Gyula szerint ehhez képest a megszállók rájöttek, hogy a kanizsaiak korrekt emberek, de vigyázni kell velük, mert tesznek a maguk szabadságáért, hiszen Bagolán és Sáncban is felkelés tört ki. A helyi csapatok betörtek Kanizsára, de érdemi harc nem folyt a megszállókkal, viszont a forradalmi hangulat megmaradt Kanizsán.

– Itt egy húzd meg, ereszd meg van, de tulajdonképpen a megszállók sosem mernek érdemben beleszólni az eseményekbe, mert tartanak attól, hogy a helyiek bizony tesznek az ellen, hogyha durván csinálnak valamit. Erre van egy példa a korszaknak a végén. A megszállók sok-sok háznál vannak elszállásolva. Az egyik ilyen háznál fegyvertisztítás közben valamilyen módon elsül egy fegyver. A magyarok azt mondják, azért, mert a gyerek Kossuth-nótát énekelt és bosszúból lelőtték. A katonák azt mondják, hogy: nem, csak véletlen volt, tisztítottuk a fegyvert.  Nem tudni pontosan, hogy melyik volt az igazság, de nagy a felháborodás és kénytelenek a megszálló csapatok hozzájárulni a temetési költségekhez, hogy ne legyen nagyobb baj ebből – mondta el Czupi Gyula, a Halis István Városi Könyvtár igazgatója.

K.R.

(Borítókép: Kanizsa TV)