30 éves az önkormányzatiság Magyarországon – Nem szégyellem, hogy képviselő voltam
Ferenczy Zoltán a 2. választási ciklusban, 1994-1998-ig volt önkormányzati képviselő az MSZP támogatásával.
– Örök életemben tartoztam valamilyen csoporthoz. Voltam kisdobos, úttörő, KISZ-tag, felvettek az MSZP-be, de amikor bekerültem a szervezetbe és láttam, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan én gondoltam, magamtól kiléptem. Ettől függetlenül a volt tagokkal a mai napig is tartom a kapcsolatot, mint barát vagy ismerős. Örülünk egymásnak, hogyha találkozunk, és most is leállunk beszélgetni. Egyébként a szakszervezetnek 1973-tól mind a mai napig tagja vagyok.
1994-ben Szabó József az MSZP vezetőségi tagja azzal a felvetéssel keresett meg, hogy indulnom kellene a helyhatósági választásokon. A megbeszéléseket követően erre a tisztségre hármunk közül engem választott a Magyar Szocialista Párt a keleti városrészben lévő Munkás utcából, ahol abban az időben éltünk feleségemmel és két kisfiammal. Komolyan vettem a felkérést és a magam által készített szórólapokkal kampányoltam, sok esetben személyesen a városrészben élők felkeresésével, aztán az esélytelen nyugalmával várakoztam. Végül a 9. körzetben megnyertem a választást – idézte fel az indulás éveit az egykori városatya.
– A munkahelyemen – és mint egyéni képviselő is –, ha kaptam valamilyen feladatot, azt szerettem becsülettel, teljes odaadással elvégezni – vetette közbe. – A mostani közgyűlések közvetítése során eszembe jutott, hogy annak idején sokkal közvetlenebb volt a párbeszéd a közgyűlések előtti egyeztetéseken. Én inkább ott fejtettem ki az észrevételeimet.
Jó hangulatban zajlottak a bizottsági ülések
Most sok a mocskolódás, ami abban az időben nem volt divat. Az ellenzéket is meghallgatták, és azt a napirendi pontot, ami a város érdekét szolgálta, azt mindig támogattuk. A testületen belül mindenki elmondhatta a véleményét. A bizottsági ülések is jó hangulatban zajlottak le, az OKSB tagjaként sokat beszélgettünk dr. Horváth György elnökkel. Nem voltak olyan nagy viták, amik gátolták volna Kanizsa oktatási, kulturális és sportéletének a fejlődését, kivételt képezett talán a vásárcsarnok mérete. Én sosem tartózkodtam, vagy az igen, vagy a nem gombot nyomtam meg a határozati javaslatok tárgyalása során. Mindenről megvolt a véleményem, és azt vállaltam is. Nyugodtan aludtam, mert fontos volt számomra az, hogy bármikor bele tudjak nézni az emberek szemébe.
Képviseltem a választókörzetem ügyes-bajos dolgait. Többek között a Teleki utcai körforgalom szükségességét már abban az időben felvetettem.
Sőt, annak idején volt terítéken a vásárcsarnok, a város elkerülői útjainak építése, bár az utóbbi még nem készült el teljesen – tette hozzá Zoltán. – Igaz, az első ciklus után mi is még tanulók voltunk, de igyekeztünk becsületesen elvégezni azt a feladatot, amit a választóink ránk bíztak.
Ugyanígy vagyok most is, bár távol a politikától, igyekszem olyan feladatokat elvégezni, ami másoknak is jó. Maradt egy kis funkcióm a MOL Bányász Szakszervezetnél, mint a MOL Gondoskodás Alapítvány dunántúli területi képviselője segítek az olajipari nyugdíjasoknak, amennyire tőlem telik.
Édesapám halála után 8 éves koromban kerültem Nagykanizsára, de kanizsainak érzem és vallom magamat, hiába születtem távol a várostól. Szívemen viselem a város dolgait, itt dolgoztam 45 évet az olajiparban. Többek között Nagykanizsa olajipari kötődésére utalva saját ötlettel, nekibuzdulással, barátok, olajipari cégek, illetve a polgármesteri hivatal segítségével, támogatásával sikerült felállítanunk egy 8 m magas fúrótorony makettet a Kaposvári úti körforgalomban. Az avatáson Cseresnyés Péter és Dénes Sándor méltatta a zalai olajosok munkáját. Jól mutat a városba érkezők számára az erdőben lévő kilátótorony és előtte a kistestvér!
Most is úgy vagyok, ha valaki jön hozzám – és én tudok segíteni –, bárkinek szívesen megteszem, hisz nyugdíjasként az ember nincs úgy lekötve, mint aktív korában.
Hogy valóban nem állt le Zoltán, azt az is mutatja, hogy hamarosan felkeresi Balogh László polgármestert, mégpedig abban az ügyben, hogy hiányolja az egykori városi képviselőtestületek tablóit a polgármesteri hivatal folyosóiról, amik egyszer csak lekerültek a falakról. Amikor megkérdezte az akkori polgármestertől, hogy miért, azt a választ kapta, hogy arculatváltás történt. Mint mondja, Zalaegerszegen pedig a napokban avatták a városi elöljáróság tablófalát.
– Én nem szégyellem, hogy képviselő voltam – jegyezte meg. Egy ciklust vállaltam, mivel Szíriába készültem dolgozni. Nem bántam meg, hogy így döntöttem, mert nem voltam megélhetési politikus, és mindig volt munkahelyem. Jó érzéssel gondolok arra a négy évre, nyugodt vagyok és a lelkiismeretem is tiszta.
Nem kell szégyellni azt, hogy valaki képviselő volt. Mi is tettünk valamit a városért. Én baloldali érzelmű voltam, az is maradtam, és az is leszek. Nem forgattam a köpönyeget. Így gondolkodtam mindig, és ezt hangoztattam is. Nyugodtan mondhatom, a munkahelyemen is elfogadták a gondolkodásmódomat és erre egy kicsit büszke is vagyok. Olajos családból származom, és sokat jelent számomra, hogy az olajosok nagy családjában tevékenykedhettem, ahol édesapám és édesanyám…
Bakonyi Erzsébet
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. május 7-én megjelent számában olvasható.