30 éves az önkormányzatiság Magyarországon 14. rész

A 2006-2010-es választási ciklusban a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagjaként lett városunk közgyűlésének önkormányzati képviselője Bogár Ferenc.

Az önkormányzatiság 30 évét bemutató sorozatban a megszólalók a saját személyiségük, szerepük, politikai hitvallásuk és világnézetük fényében mutatják be ezt az időszakot.

– Dömötörffy Sándorral egyetértve én is azt vallom: „Én az alá a zászló alá álltam, amire az volt írva, hogy testvériség, egyenlőség, osztály nélküli társadalom” kiegészítve Takács Zoltán soraival „és erkölcsi iránytűm a tízparancsolat maradt.” Eszerint éltem az életem esztergomi ferences diákként, ifjúsági vezetőként, várospolitikai munkatársként, és önkormányzati képviselőként is – hangsúlyozta az egykori politikus.

– A rendszerváltást megelőzően aktív résztvevője voltam városunk közéletének. Az 1989-es évet - fizetés nélküli szabadságon -, családi házunk építésével töltöttem, így a rendszerváltás számomra alig érzékelhetően ment végbe. Ha akkor aktív politikus vagyok, biztosan másként alakult volna az életem. A kezdeti időszak zűrzavaros történéseiben nem kívántam részt venni, a családi vállalkozásunk ügyeit intéztem.

– A 2005-ös év végén megkeresett Göndör István - városunk akkori országgyűlési képviselője -, hogy legyek a 2006-os választásokon a kampányfőnöke. Megválasztását követően a nagykanizsai irodájának a vezetője lettem, bekerültem ismét a közélet sűrűjébe. A 2006-2010-es választási ciklusban a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagjaként lettem Papp Ferenc képviselőtársammal együtt városunk közgyűlésének a tagja. Számomra nem volt ismeretlen a testületi munka, hiszen a tanácsrendszerben vezetői szinten vettem abban részt. Érdeklődéssel vártam, mennyivel lesz más egy demokratikusan választott testületben dolgozni. Adva volt a jobboldali többség, mely nem bízva győzelmében 2006 nyarán Marton Istvánt jelölte polgármesterének. Megválasztása később jelentős feszültség forrása lett, és végül a jobboldali frakció szétszakadásához vezetett – emlékeztetett az egykori városatya.

– Az ellenzéki oldalon Cserti Tibor volt a Városvédő Egyesület színeiben, az öt plusz egy főre csökkent szocialista frakció távolságot tartott a kétfős SZDSZ-es, és a kétfős MSZDP-s képviselőktől. Ellenzéki egységről, és szoros együttműködésről a baloldalon történt pártszakadást követően nem beszélhettünk.

– A kialakult helyzet miatt városunk több fontos fejlesztési lehetőséget is elszalasztott a ciklus során. Ma is fájlalom ezt, tudván, hogy Zalaegerszeg akkor regnáló fideszes polgármestere kiegyezve közgyűlési ellenzékével - politikai ellenszélben is - , milyen fejlesztéseket tudott megvalósítani. Egyebek mellett megépítették a városukat elkerülő körgyűrű nagy részét, míg nálunk a déli elkerülő körgyűrű még mindig a tervezés stádiumában van. Nálunk romos maradt a volt nyomda épülete, és kísértetváros benyomását kelti a mellette lévő volt Finommechanika Vállalat épületegyüttese, mindezek a belvárosban. A megvalósult, valamint a tervezett fejlesztéseket látva lassan kezd meggyőződésemmé válni, hogy Zalaegerszegnek csak azért nincs még tengeri kikötője, mert az Adria azért túl messze van, és nem magyar felségterület.

– A Fidesz-többséggel pártközi kapcsolat kialakítására, csapatmunkára nem volt lehetőség. Nálunk is jellemző volt a kamerák előtti lét, és az azon túli világ. Testületi ülésen részükről csak a szigorú pártfegyelem, az egységes szavazás volt az elfogadott. Munkabizottsági üléseken, magánbeszélgetéseken azonban oldottabb, barátibb volt a kapcsolatunk. A merev pártviszonyok, az acsarkodás, a demokratikus elvek háttérbe szorulása nagyon megnehezítette a testületi munkát, és rontotta annak eredményességét is.

– Az ellenzéki oldalnak - együttműködés hiányában - nem volt kidolgozott stratégiája, előre egyeztetett álláspontja a testületi üléseken történő felszólalásokhoz. Az esetek többségében csak az MSZDP, az SZDSZ, és a Városvédő Egyesület képviselői szavaztak előre egyeztetett módon, az MSZP képviselői pedig saját döntésük alapján.

– Minden nehézsége ellenére szerettem az önkormányzati képviselőséggel együtt járó munkát, most aggódva figyelem mi történik az egyre inkább eldurvuló közéletben. A képviselőségem alatt megtapasztalt - néha keserű - élményeim ellenére továbbra is hiszek abban, hogy városunk élhetőbbé tétele érdekében vannak olyan célok, amelyek megvalósítása az itt élők érdekében fontosabb az önös pártérdekeknél. De ezeknek a céloknak a megvalósítása csak közös összefogással lehetséges. Fő feladatként ezért ez lebegjen képviselőink szeme előtt, ne csak a következő választás megnyerése.

– Örömömre szolgál, hogy a mostani ciklusban az ÉVE-frakcióban együttműködő pártok képviselői - hála az országos pártközpontok megvilágosodásának - végre közösen, igazi frakcióként dolgoznak együtt a közgyűlésben. Munkájuk nem könnyű, hiszen a kormányzat, az önkormányzatok, valamint a testületeik jogköreit, feladatait, pénzügyi lehetőségeit kirívóan csökkentették. Eddigi intézkedéseik mind az 1990-es évek előtti állampárti irányítású, centralizált tanácsi rendszer visszahozása érdekében történnek.

– Ezt a tendenciát kell a 2022-es választásokon megállítania és megfordítania az ÉVE-frakció képviselőinek, hogy szeretett országunkban és városunkban ne az uralomnak legyen joga, hanem a jognak uralma – foglalta össze jövőbe mutató gondolatait Bogár Ferenc.

Bakonyi Erzsébet

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. március 12-én megjelent számában olvasható.