Emlék a szabadságharcból

Noha eredendően díszfegyver volt, szinte biztos, hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején egy nemzetőr jó párszor megforgatta azt a jurátus szablyát, amely március műtárgya lett a Thúry György Múzeumban. Az intézmény munkatársai a nemzeti ünnep alkalmából állították ki a történelmi emléket.

Fegyverbe! Kunics Zsuzsanna a szabadságharc kanizsai emlékével (Fotó: Gergely Szilárd)

A kanizsai jurátus szablya a múzeum régi anyagából származik. Pontos története nem ismert, ahogy az sem, kinek a tulajdona volt, szögezi le Kunics Zsuzsanna történész.

– A jurátus szablyák eredetileg a magyar jogászhallgatók ünnepi viseletéhez tartoztak, tehát nem harcászati célokra készültek, hanem díszfegyverek voltak – mondja a szakember. – Nagyon hasonlítanak az 1837 M típusú gyalogostiszti szablyára, azzal a különbséggel, hogy a jurátus penge íveltebb, kengyel nélküli markolata pedig egyszerűbb. A vitrinünkbe kitettük Barabás Miklós egyik litográfiáját is Vasvári Pálról, aki épp egy ilyen szablyát fog – valahogy így festhetett a fegyver a mi rejtélyes nemzetőrünk kezében is.

Vasvári Pálnak is volt jurátus szablyája

A díszszablya a nemzeti őrsereg jelentőségének növekedésével vált státuszszimbólumból a márciusi forradalom egyik jelképévé – még ha a kényszer szülte is a szabadságharcban betöltött szerepét. A haza védelmére igyekvő jurátusoknak ugyanis semmi egyéb nem állt a rendelkezésükre, amivel harcolni tudtak volna. Urbán Aladár történész a nemzetőrség és a honvédség 1848-as megszervezéséről szóló tanulmányában azt írja: Magyarországon, ahol késő őszig nem működött fegyvergyár,a kormány mindössze abból tudott felszerelkezni, ami a napóleoni háborúkból megmaradt, vagy a katonai raktárakból előkerült.

– Amikor Jellasics és csapatai betörésének híre ment, mindennél sürgetőbbé vált a nemzetőrség felfegyverzése, ami akkoriban nem kis kihívás volt – teszi hozzá Kunics Zsuzsanna. – A feljegyzések szerint a Drávához kivezényelt 28 ezer nemzetőr közül mindössze kilencszáz kapott puskát, ezerötszáznak pedig úgy nevezett „hadi-”, vagyis kiegyenesített kaszával kellett beérnie.A többieknek még különösebb fegyverek jutottak: fejsze, fokos vagy lándzsa. Somogyban vasvillát, Veszprémben dárdát, a Hajdú kerületben csákányt osztottak. Látható: gyakorlatilag mindent felhasználtak a csapatok felfegyverzésére, s ez alól a díszfegyverek és a jurátus szablyák sem voltak kivételek.

Nagykanizsa már akkor is kitett magáért

A nemzetőrség megszervezése egyike volt a márciusi ifjak követeléseinek, a 12 pontnak. Batthyány Lajos miniszterelnök még márciusban javasolta a városoknak, hogy a belső rend és a nyugalom fenntartása érdekében alakítsanak nemzeti őrseregeket – ezt végül az áprilisi törvényekbe is belefoglalták. A megyében március végén állították ki az első, önkéntes alapú egységeket.

Nem minden város engedhette meg magának, de Nagykanizsa nagyon szép, az előírásoknak megfelelő egyenruhákat varratott: a búzavirágkék atillát fekete sújtással, valamint óngombokkal, a szürke nadrágot piros zsinórral díszítették. A piros-fehér szegélyű, zöld posztósapka elején nemzeti rózsa volt, amibe az N. Ö. betűket varrták. A kanizsaiak a díszes egyenruhájuk mellett még arról is híresek voltak, hogy az időseknek és a fiataloknak külön-külön is szerveztek nemzetőr csapatokat.

Nemes Dóra

A „csupasztól” kezdve az aranyozotton és a kékítetten át a maratott pengékig számtalan változatban készültek jurátus szablyák. A kanizsainak az egyik oldalára egy kettős keresztet véstek, ami felett az „E jelben győzni fogsz!”, alatta pedig a „Seregek Istene, leghatalmasabb hadakozó, légy velem!” felirat olvasható latin nyelven. A penge másik oldalán a félholdra lépő Szűz Mária látható – a szimbólum a török időkből származik –, valamint a „Mária, Isten anyja, Magyarország védasszonya, oltalmad alá menekülök” felirat, szintén latinul.

„Hazánk láthatárán a vész mindinkább tornyosodik; egy alávaló párt, melly Jellachichot vak eszközeül használja, újonnan emeli fejét. […] Mivel tehát, mind e mellett, minden perczben hazánk határainak tettleges megtámadásától kell tartanunk: felhívom a Duna és Dráva közti törvényhatóságokat e hazánk jövendőjére legnagyobb fontossággal biró pillanatban, használják most fel annyiszor tanusitott nemes hazafiui  lelkesedésöket, és állitsanak tüstént minél nagyobb számmal a kiindulásra önkénytesen ajánlkozó nemzetőröket […]. Mi megtámadni senkit sem fogunk, de szabadságunk, függetlenségünk és jogaink védelmére utolsó emberig készen állunk.”

[Részlet Batthyány Lajos 1848. augusztus 15-én kelt rendeletéből]