Új, alattomos veszély…! – Egyáltalán nem vagyunk egyedül

A lengyel-magyar barátság, kiállás és szolidaritás nem mai keletű, bár ma is rendkívül erős. Most mindkét nemzetet szabadságszeretete miatt támadják, és azért, mert nem globalista, hanem nemzeti érdekeket követ. Korábban sem volt ez másként.

A versben Piłsudski üzen: de bátorság, mely gátként fölmered / s megtörik rajta balsors és roham (Fotó Bakonyi Erzsébet)

Józef Piłsudski 1920-ban, a varsói csatában meg tudta akadályozni, hogy hazája és Európa a kommunista diktatúra áldozatává váljon. A városi könyvtárban nyílt kiállítás a lengyel államférfi életét, munkásságát mutatja be.

A múlt csütörtöki rendezvényen Tomasz Trzciński ezredes, a budapesti lengyel nagykövetség katonai attaséja szólt:

– Érdemes megemlékezni az ezeréves lengyel-magyar barátságról, érdemes megemlékezni népeink hőseiről. Az egyik volt közülük Józef Piłsudski, a „Függetlenség Atyja”, a Lengyel Légiók megalapítója, amelyben a külföldi önkéntesek között legnagyobb számban magyar katonák szolgáltak.

Piłsudski összefogásra törekedett a közös fenyegetettségben élő nemzetekkel, a V4-ben terve valósággá lett. A V4-ben senki nem akar bevándorlóországgá lenni… (Fotó: MTI)

Cséby Géza író, költő szerint rengeteg közös pont található a lengyel és a magyar történelemben:

– A magyar-lengyel két jó barát, azaz „polak, węgier, dwabratanki, i doszabli, i doszklanki” – tehát a harchoz és a pohár borhoz is egyaránt barát – nagyon messzire nyúlik vissza.

„… két jóbarát, együtt harcol…”  2015-16-ban gyorsan kellett cselekedni, lengyel kontingens érkezett az Európai Unió déli határára (Fotó: MTI)

 A Nagykanizsai Polgári Egyesület már több mint tíz éve megemlékezik a kommunista diktatúrák áldozatairól, s jó ideje a város fiatalságával karöltve teszi ezt. A mostani megnyitón Gerencsér Gergő, zsigmondys tanuló szavalta el Adam Asnyk Reméljünk című versét, melyben mintha Piłsudski üzenne: „Reméljetek! De ne a vakszerencsét, /a kacér, csalfa játékasszonyt várva!/ Az a remény kell, mely - bár sírba rejtsék -/ fegyverrel vár az égi trombitára./ És bátorság! De nem az egynapos,/ mely szétfoszlik egy vérbefúlt kalandba,/ de bátorság, mely büszke, csillagos,/ és őrhelyét és bástyáját nem adja! Csak bátorság! Ám nem az észveszett,/ mely kard nélkül és vaktában rohan,/ de bátorság, mely gátként fölmered/ s megtörik rajta balsors és roham.”

A kiállítás a kommunista diktatúrák áldozatainak február 23-i városi megemlékezéséig látható. Akkor Jerzy Snopek, a Lengyel Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete érkezik Nagykanizsára.

Példa, erő…

A történelemből a mához és a holnaphoz példát, erőt, útmutatást kapunk. Józef Piłsudski nem ismert reménytelen helyzetet, és soha nem tette fel a kezét a túlerő előtt. A hazája volt számára az első, szembeszállt honfitársaival is, ha ezt nem értették meg, és összefogásra törekedett a közös fenyegetettségben élő nemzetekkel. A marsall egyszerre óvott a kishitűségtől és az elbizakodottságtól: „Vereséget szenvedni és nem feladni – győzelem, győzni és megpihenni a babérokon – vereség.”

Ma Európa szabadságát új, minden eddiginél alattomosabb veszély fenyegeti. Köszönöm lengyel barátainknak, hogy Piłsudski marsall személyében időszerű, vonzó, erőt adó példát adnak nekünk földrészünk, kultúránk, ezeréves keresztény hagyományaink megvédéséhez – mondott köszönetet Papp János, az NPE elnökhelyettese.

Kiállunk egymásért

Van egy szakállas magyar vicc, ami házastársakról szól, hogy elég gyakran mondogatják-e egymásnak, hogy szeretlek. Mire a férj azt mondja, hogy már egyszer mondtam, ha változás lesz, szólok. Ez a Lengyelország elleni eljárás magyar vétójára is igaz, szükségtelen mindig deklarálni – szögezte le minap a magyar miniszterelnök.