Kell neki a szabadság...

Az utóbbi hetekben a Vízmű vagy éppen a Kuti SE teremfoci együtteseinek a színeiben mint csapatvezető többször is láthattuk a parketten Sáfrán Richárdot, a még mindig csak a 23 életévében járó labdarúgót. Nem is oly' rég istenáldotta tehetségként beszéltek róla, majd egy ideje nagy pályán úgymond kikerült a látóterünkből.

Ha Sáfrán Richárd (kék mezben) belelendül, sokan ámulnak játéka láttán a teremfoci során (Fotó: Gergely Szilárd)

- Pedig itt mozgok Kanizsán, mivel a Vízműnél dolgozom, emellett persze rendszeresen futballozom is – vette át a szót a megjelenésében leginkább mondjuk a dél-amerikai labdarúgókat idéző fiatal. - Nyolc éves voltam, amikor az UFC-nél kezdtem, Kiss István és Németh Ferenc voltak az edzőim, a kanizsai utánpótlásnál pedig tizenhárom esztendős koromig maradtam.

Tehetsége megkérdőjelezhetetlen volt, ugyanakkor Richárd számára már akkor fontos volt egyfajta szabad mozgástér, erre további pályaíve is bizonyságul szolgált.

- Jó, hát akkor még a kanizsai klub nem így állt, de remek kis közösség volt, engem viszont felfedezett az Illés-akadémia és Szombathelyre kerültem. Nem állítom, hogy egyszerű kölyök voltam, hiszen fegyelmi okok miatt még Veszprémbe is elkerültem, majd a vasi és veszprémi kitérő után Szepetnekre jöttem vissza.

Aztán még nem volt tizennyolc, amikor beleszagolt az ausztriai fociéletbe.

- Gondoltam, megpróbálom, nem is volt rossz, de nem volt jogsim, aztán inkább itthon játszottam Galambokon, majd Semjénházán. A kinti kapcsolatok miatt viszont nem volt kérdés, hogy előbb-utóbb ismét külföld felé veszem az irányt.

Örök kérdés, hogy a közben acélos együttessé formálódó UFC-nél felvetődött-e a neve a visszatérők között.

- Fel, persze, beszéltünk is, de úgy érzem, én nem illenék a mostani elképzelésekbe. Teszem hozzá, egy osztrák hatodligás csapatnál, az SC Breitenfeldnél vagyok. Jó, nem egy Rapid vagy Austria Wien, ettől lehet, nem ájulnak el, de én nagyon jól érzem magam náluk. Jelen állás szerint szívesebben futballozom kint, a település 140 kilométerre van Nagykanizsától, szezonban a heti két edzés, plusz a hétvégi meccs a penzum, élvezem ezt a jövést-menést. Azt egyébként nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, de bízom benne, hogy a kanizsai futballszeretők hallanak még rólam...