Százharminc éve született a SZÍV embere

Százharminc évvel ezelőtt, éppen karácsony napján született dr. Krátky István, Nagykanizsa néhai polgármestere. A különleges születésnap talán predesztinálta a későbbi, nem kevésbé különleges életutat, amelyet várostörténetileg meghatározó fejlesztések, valamint nagy formátumú egyéniségre valló tettek fémjeleztek. Nem hiába hívták őt kortársai a szív emberének.

Családi fénykép 1930-ból. A képet dr. Krátky István unokája, dr. Lugos Margit bocsátotta rendelkezésünkre

Nagykanizsának talán alig akad olyan szeglete, amely valamilyen formában ne viselné magán egykori polgármestere, dr. Krátky István keze nyomát. A Sugár úti kápolna, a Nagy-Magyarország-emlékmű vagy épp az uszoda a mai napig mementója az 1930-tól 1944-ig tartó Krátky-érának, de egyúttal azt is jelzi: bármilyen költőien hangzik, nem túlzás, amit a Zala Aranykönyve írt 1938-ban a kanizsai polgármesterről. A méltatás szerzője szerint a Krátky-féle városvezetés egyet jelent Nagykanizsának „a trianoni gazdasági romokból főnixmadárként való felemelkedésével”.

– Ami a két világháború közt végbement itt,mondhatjuk, hogy felért a város újjászületésével – erősíti meg Kunics Zsuzsanna történész, a Thúry György Múzeum munkatársa. – Nagykanizsa új épületekkel gazdagodott, de ennél is fontosabb, hogy egy valóban kulturált, élhető város képét öltötte magára. Mindez – a jó minőségű utak és a csatornahálózat kiépítésétől kezdve a virágos terek és parkok létesítéséig – dr. Krátky István intézkedéseinek volt köszönhető. Ő persze a saját érdemei helyett Nagykanizsa törhetetlen élniakarását hangsúlyozta.

A polgármester 1935-ben úgy mutatta be a Városkultúra című folyóiratban Kanizsa közösségét, mint ami kizárólag a saját erejének, polgári szorgalmának és céltudatos munkájának köszönheti a fejlődését. Az 1900-as évek elején ideérkező vendégeknek még könnyen támadhatott olyan benyomásuk a sáros, poros és rendezetlen utcákat járva, hogy Nagykanizsán megállt az idő. Azt azonban aligha sejthették, hogy a látszólag eseménytelen évek alatt milyen tartalékokat halmozott fel a város. Amikor kitört a Nagy Háború, majd’ mindenki a világégés fájdalmas következményeit nyögte, Kanizsa elkezdte felépíteni önmagát és a jövőjét. Dr. Krátky István cikkbéli lajstroma hosszú: sok más mellett modern kórház, új vásártér és egy hétszáz személy befogadására alkalmas színház megnyitásáról tájékoztatta a periodika olvasóit.

A polgármester híres volt rendkívüli szociális érzékenységéről is: a város minden polgárához volt egy jó szava, talán emiatt is emlegették a szív embereként. Humánus hozzáállásáról tanúskodik a lengyel menekültek ügyében tanúsított szerepvállalása.A második világháború kitörésével lengyelek ezrei – politikai menekültek és zsidó származásúak egyaránt – arra kényszerültek, hogy elhagyják az otthonaikat. Átmeneti menedéket elsősorban a magyaroktól reméltek, a nyíltan lengyelbarát Teleki-kormány pedig el is kezdte megszervezni a bemenekítésüket 1939 őszén. Amikor a határnál már tízezres tömeg várakozott, idősebb Antall József, akit menekültügyi kormánybiztossá neveztek ki, régi ismerőséhez, dr. Krátky Istvánhoz fordult segítségért. Minderről a politikus részletesen beszámolt abban az 1945-ben írt nyilatkozatában, amellyel kezességet vállalt a volt polgármester fasisztaellenességéért.

„Krátkyt arra kértem meg, hogy a városában lengyel menekülteket helyezzen el”, írja Antall. „Krátky erre készségesen vállalkozott és több ezer menekült gondozása körüli, igazgatási teendőket vett át. Bánásmódjával a lengyel menekültek nagyon meg voltak elégedve, annál is inkább, mert fajra és vallásra való tekintet nélkül, egyenlően kezelte őket. Táborában több száz zsidó származású lengyel menekült volt.”

Ugyanitt olvasható: bár a tábort a német titkosszolgálat is megfigyelte, dr. Krátky Istvánt semmi sem tántorította el attól, hogy közreműködjön a lengyel katonák Közel-Keletre szöktetésében. Sőt, a feljegyzések szerint a hazafias és vallási ünnepeken több alkalommal is bátorította a tábor csüggedt lakóit. 1941 karácsonyán például arról beszélt nekik,hogy a németek minden kétséget kizáróan el fogják veszíteni a háborút: „nemcsak az erők egyenlőtlensége következtében, hanem az erkölcsi rend követelményeképp is”.

Természetesen dr. Krátky István „jóslatáról” a német kémelhárítók is tudomást szereztek, amelyre válaszként mindjárt meg is érkezett a feljelentés. Csakis Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszternek volt köszönhető, hogy az eljárás mégsem indult meg, idézi fel idősebb Antall József. Az már más kérdés, hogy ezek az események vajon mennyiben járulhattak hozzá ahhoz, hogy dr. Krátky Istvánt három évvel később eltávolítsák a város éléről? A kanizsai menekülttábort 1942-ben felszámolták, a polgármestert pedig 1944-ben, amikor felszólalt a nagykanizsai zsidóság védelmében, minden korábbi érdeme ellenére egyik napról a másikra felmentették hivatalából.

Nemes Dóra