Szemérmesen, de nem balekul: Győzni és megpihenni a babérokon – vereség

A visegrádi 4-ek nagy győzelmet arattak – múlt pénteken hajnalban fáradtan, de mosolyogva jelentette be a miniszterelnök a kötelező betelepítési kvóta kimúlását: Magyarország megmarad magyar országnak. Elhallgatta, mekkora szerepe volt ebben, nemrég azt is elhárította, hogy az európai politikában bármiféle szerepre vállalkozna. Morawiecki lengyel miniszterelnök azonban emlékeztetett: két évvel ezelőtt Orbán Viktor fogalmazta meg, az Unión kívül kell a hot spotokat létrehozni.

Fáradtan, de mosolyogva: Magyarország megmarad magyar országnak

– Már gyerekkoromban is megfigyeltem, hogy hiába álltak palántázáskor példás rendben a sorok, a szüleim legfeljebb annyit mondtak: végeztünk. Arra is emlékszem, hogyha a mesterek jöttek hozzánk, és megjavítottak valamit, azt mondták: bírni fogja. Azt, hogy jól sikerült, pláne azt, hogy ma jól dolgoztam, vagy kiválóan elvégeztük a munkánkat, sose jött ki a torkukon. Van ebben valami tiszteletreméltó visszafogottság, valami egyszerű méltóság; ne én dicsérjem magam, beszéljenek helyettem a tények, a munkám. Ez hasznos és szép útravaló. A politikában azonban szinte lehetetlen betartani. Az ellenfelek ugyanis híján vannak az efféle szemérmességnek, lehangoló, undok és általában igazságtalan dolgokat vágnak a fejünkhöz, ritkán ismernek mértéket. Ne kövessük őket, de azért balekok se legyünk – fogalmazott évértékelőjén Orbán Viktor.

Ha Orbánt ízlése visszatartja, idézzük mi rá Petőfit: „Egész Európa teutánad jő!”

Ha a visszafogottság okát keressük, érdemes fölfigyelnünk a szóhasználatára: Ez a tegnapi, ma hajnali csata eredménye. Holnap folytatjuk – zárta mondandóját a Csata után című videóban. Azaz nem dőlhetünk hátra, mert a háborúnak – mely a nemzetállamok önvédelme a hódító globalizmussal szemben – még messze nincs vége. És január óta ismerhetik a kanizsaiak: „Vereséget szenvedni és nem feladni – győzelem, győzni és megpihenni a babérokon – vereség.” Józef Piłsudski mondatának most a második felére ügyeljünk.

Mi nem könyörgünk, mi harcolunk a szabadságért – egy lengyel pilóta írta vadászgépére

Ám ne tévesszen meg minket a hazai ellenzék komikus állapota. Legutóbb már azon rugózott egy sztárriporterük, milyen anyagból készülhetett Orbán Viktor öltönye. Világos: nyilván szavazatokat remélnek ettől, majd most emiatt jól kiszeret belőle a sok vidéki, vélik a fővárosban. Komikus, de ne bízzuk el magunkat. Ők csak bérencei, zsoldosai a hatalmas túlerőben lévő birodalomnak. Annak láttán, tudatában azonban nem a megfélemedés a dolgunk. Elolvasandó Sík Sándor 1940-es verse, Az Isten fiatal. Ennek első versszaka:Angyalt, ördögöt látok verekedni, /Szodoma kénköveit kerekedni, /Ég-föld omlani készül, /És mégis, nem tudok megfélemedni!

Papp János

A legyőzött győz, az elesett él. A lengyel történelemből véve példát: 1939 szeptemberében (jövőre lesz 80 éve) két szörnyállam – a hitlerista és a szovjet – kétfelől falta fel, semmisítette meg a lengyel államiságot. Parancs szerint rendben áthelyezték, evakuálták csapataikat Magyarországra. Diadalkapu alatt, virággal, győztesként fogadták északkeleten a mieink a hazájukat, otthonukat vesztett, de harci vágyban égő katonákat. Tudták, nincs vége a háborúnak. A nemzetközi konvenciók szerint ugyan lefegyverezték őket, de a magyar kormány szemet hunyt, és elősegítette, hogy – többek közt a nagykanizsai ligetvárosi, kávégyári táborból is – továbbszökjenek, folytatni a harcot. Mi nem könyörgünk, mi harcolunk a szabadságért – írta egyikük vadászgépére, amellyel nem egy német gépet lőtt ki Anglia partjainál. Érdemes megörökíteni hősiességüket, maradandó emléket állítani tiszteletükre. Mert nem menekültek voltak, hanem harcosok. Európa szabadságáért.