Sportról a 3. oldalon…?! – Nem tartja fordítva az újságot!

Minél magasabb a kassza sorszáma, annál rövidebb a sor, osztom meg egy áruházi megfigyelésemet a vásárló nélkül búslakodó pénztárossal. Ő sem rejti véka alá véleményét: inkább kivárják a hosszabb sort, mintsem pár lépést tegyenek, érti ezt valaki?! Aztán a mozgáshiány miatt költenek patikára, replikázok. De legyen elég a rossz példákból, lássuk inkább a mozgást szerető dél-zalaiakat!

Az önmagam legyőzése is benne van a sportban (Fotó: Gergely Szilárd)

Mert mozogni jó. Minek várni a buszra, addig gyalog is hazaérek – véli nem egy lakótelepen élő. És a számtalan rövidítési lehetőséggel – afféle töknek-paszujnak sétánnyal – élve valóban időt nyer, elvégre nálunk nincsenek távolságok. De tudatosan is gyalog jár munkahelyére nem egy közülük, mozgásszegény, egy helyben tipródó állása ellensúlyozására vagy fejét kiszellőztetendő, minden értelemben. Lehet vidámabb, ha ezt útitárssal teszi, innen a mondás: Menjünk együtt, nem megyek gyalog. Azaz, észre se veszi így a távolságot.

Ám a magános sétának is van előnye: átgondolni a napot, eszmélődni, a reggelben, Kanizsában gyönyörködni, akár imádkozni alkalmasabb egyedül. Fölébredni is jobban lehet mozogva. Jól kilépő, ügyes mozgású fiatalasszony halad előttem, határozottsága, céltudatossága tükröződik mozgásában is.

Egyszerűen jólesik neki a mozgás

Végeztek egy kísérletet, különböző korú gyerekeket addig futtattak, amíg jólesett nekik. Bámulatos számok jöttek ki, pedig természetes magyarázata van. Az érhálózatuk már azonos a felnőttekével, ám testük kisebb lévén, sűrűbben tekereg, izmaik több oxigént kapnak. Ha nem akadályozzuk őket természetes mozgásigényükben, testi-szellemi-idegi fejlődésüknek egyaránt jót teszünk. Indiánszökdelésben közlekedő osztályt látok a Rozgonyi utcában, már játékosan bemelegítenek. Miért is várnának vele? Egyszerűen jólesik nekik a mozgás. Mit törődnek ők a tanáruk tantervében szereplő célokkal?!, miszerint: a fejlődő gyermek szervezetének sokoldalú fejlesztése. Az izomcsoportok általános és speciális bemelegítése. Az ugróügyesség és mozgáskoordináció fejlesztése.

Bringán a miniszterhelyettes. A lehetetlen nem tény, csak egy vélemény

Kerékpáros város vagyunk – és meglehetősen dimbes-dombos. Ismerek egy asszonyt, nevezhetjük virtusnak is, amit tesz. Csak azért is fölteker reggelenként a Hunyadi utca meredekjén. Ott, ahol régen inkább lefelé szánkóztak a környékbeli gyerekek. Mert kétségtelen, ez az önmagam legyőzése is benne van a sportban: a kihívás, a határok kitolása. Ma még csak ennyi, holnap eggyel több, és így tovább. Akár a víz alatt az egy lélegzetvétellel megtett tempókat növeljük ily módon, akár az emelkedőn leszállás nélkül elért távot, az eredmény ugyanaz: a lehetetlen nem tény, csak egy vélemény.

– És idősödve később fáradok el! – összegezte nekem egy olimpiai bajnok, miben érzi hasznát ma is aktív sportéveinek. Szemem sarkából a Vásárcsarnok előtt egy hetvenes asszonyt látok lendületesen penderülni. Véletlenül tudom, minek köszönheti a mozgékonyságát: a buszt lekésve hányszor, de hányszor futott a munkahelyéig…

Papp János

Akinek szenvedélye, annak nem lemondás

– A vb-hez, Eb-hez, olimpiához mennyi lemondás kell? – kérdezte pár hónapja a Kanizsa Erdei Zsoltot, a Magyar Ökölvívó Szakszövetség elnökét, aki így válaszolt:

– Semennyi. Nekem például az lett volna a lemondás, ha nem bokszolhattam volna. Ezerszer inkább választottam az edzést a diszkó, a szórakozás vagy a hülyeség helyett. Komoly céljaim ugyan nem voltak, de szerelmese voltam a sportágnak. S ha valaki így áll hozzá, akkor semmit nem érzékel lemondásként.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Lokálpatrióta Hetilapban jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.05.25.