Ásó, kapa, gereblye 168. - A nagyszülők iránti tiszteletből megtartottuk a birtokot
Október első napján jártunk Látóhegyen, a Stix család birtokán. A nyári napsütés erejét még ekkor is nehezen viselték a hegyi cicák, amelyek árnyékot keresve húzódtak a gazdasszony, Stix Józsefné Ilona közelébe. A birtokot a nagyszülők iránti tiszteletből nem adták el, hanem mind a mai napig gondozzák.
Ilike férje két éve elhunyt, de szerencsére a két fia segítségére mindig számíthat. A gyümölcsök – a barack, a körte, a szilva, az alma –, már beértek a szépen gondozott telken lévő gyümölcsfákon. Néhány későn érő almán látszik, hogy mennyire ízlett a darazsaknak, mert a héját meghagyva, precízen „kikanalazták”, belakmározták a belsejét. A fehéren világító gazdasági épületsor még mindig azt mutatja, hogy mi mindennel foglalkoztak fiatal korukban. Egy időben tartottak itt nyulakat, előnevelt csirkéket, 600 tojótyúkot, 3 anyadisznót. Nem is tudja, hogy bírtak el ennyi mindennel a munka és a gyerekek mellett. Virág, virág hátán nyílt a ház körül. Amikor nyugdíjasok lettek, a Zemplén Győző utcai lakásukból kiköltöztek ide a természetbe. Bár a tavalyihoz hasonlóan aszályos volt ez az esztendő is, a termésre nem lehet semmi panaszuk.
Nagyon hiányzik a szőlő, de hiába, most meg sem tudnánk birkózni vele – sóhajt Ilike, miközben többször megállunk egyet-egyet szusszanni, amíg felérünk a hegytetőre, a birtok felső végére. Az egész oldalt szőlő borította egykor. A seregélyek, a vadak, a madarak mind megették, aztán jött rá a sárga vész. Ahol sárgultak a levelek, ott megjelent a kabóca. Megdolgoztuk, műveltük, szüretelni meg alig szüreteltünk, aztán a férjem úgy 15 éve mind kivágta. Mielőtt beérett a cukorborsóm, tavaly leették a vadak, pedig kerítést is húztunk a telek végében.
Élesen elénk tárul a város panorámája, sőt, a Varasdi hegyeket is látni lehet innen fentről. Pár meghagyott szőlőtőkén messziről illatozott néhány fürt fekete noha, a fehéret már leszüretelték. Egy nem várt vendég is megjelent náluk a nyáron. Először a magas ágyás alá somfordált be a kószapocok, elrágta a növények gyökereit, majd a málnasorban tett kárt. Az ültetvény felét újra kell pótolni tavasszal. Bő termést hozott a leveses, ízes nagy, befőző paradicsom, melynek magjait minden évben összegyűjti a gazdasszony. Szinte embermagasságúra megnőttek, és egy-egy szem akkora volt, hogy ketten nem tudták elfogyasztani. Egy tőről 30 üveg paradicsomot főzött be idén Ilike, de a rokonságba is jutott paradicsom bőven. Ezúttal korábban kiültette a palántákat, így a beérett paradicsomokat a poloskák nem tudták megtámadni. Még mindig van rajtuk, ami beérne, ha nem lyukasztanák ki a bogarak. A kelkáposzta folyamatosan érik a kis kertben, lehet főzni belőle. A korán elvetett Balaton rózsája krumpli minden évben egészséges, bőséges termést ad, ráadásul permetezni se kell. Másfél mázsa termett idén belőle.
Ilike elárulta, a tévében Bálint gazdától hallotta valamikor, hogy a krumplinak nem árt, ha megfagy. Február végén mindig elülteti a krumplit, igaz idén a kihajtott szára teljesen megfagyott, de egy hét múlva már újra zöldült. Akkor kell elrakni – magyarázza, ha jó a földje, és akkor az első csapadékkal el tud indulni. A spárgatököt, a cukkinit, a barack, az alma és a cseresznyefákat azonban megöntözte. Még van egy kis munka az epertövek kitisztításával, szétültetésével, aztán a komposztot rá lehet szórni a földre az őszi szántás előtt…
BAKONYI Erzsébet
(Megjelent a Kanizsa Újság 2026. október 7-ei számában.)