Ásó, kapa, gereblye 156. - Kikelet Látóhegyen

Most már valóban beköszöntött a tavasz, reméljük, hogy a tél nem rúg még egy utolsót – bár az utóbbi évek alapján elmondható: „sosem lehessen tudni”. A kert tulajdonosok, a hegyi birtokosok mindenesetre bizakodóak, és folyamatosan látogatják, ápolják, gondozzák, előkészítik a területüket – ez kiderül rovatunkból is.

„ – Szia Jóska! Mi újság, mit csináltok?
– Éppen készülődünk ki a hegyre!
– Akkor meglátogatlak benneteket, megnézem, mi a helyzet Látóhegyen!
– Gyere csak, szeretettel várunk, meg egy jó kocsonyával!”

Nagyjából így zajlott le az a beszélgetés, aminek okán ismét meglátogattuk Sóstaiékat, a hangulatos látóhegyi birtokukon. A házaspárnál több alkalommal vendégeskedett már rovatunk, de minden egyes alkalommal tudtak valami újdonságot mondani – és ami a lényeg, a birtokukon látszik a szeretettel teli gondozás az, hogy nagyon szívesen töltik kint az idejüket, pedig egyre többen túladnak a birtokukon, a hétvégi kis házukon. De ez egy másik történet, térjünk vissza a Sóstai birtokra. - Azt tartja a mondás, hogy tavasszal minden megújul. Na de tönkre is megy sok minden a télen, ami magától nem javul meg. Ilyenkor már el van vetve a zöldség, sárgarépa, a dughagyma, valójában, aminek a földbe be kellett kerülni, az már benne van – legalábbis a mi kertünkben. Aztán előkerülnek azok a problémák, amik télen keletkeztek, például az ágy deszkáját ki kell cserélni, aztán felrakni a jéghálót, hogy ne kelljen a veteményest félteni. Fűlevegőztetővel – nem csupán fűnyíróval megjárom folyamatosan a területet, mert elég sok nálunk a fa, így mohásodik a föld. Szóval van mit tenni, eléggé lekötik a munkák az embert tavasszal – mondta el Sóstai József.

De térjünk vissza azokra a problémákra, amelyek télen keletkeztek, ilyenkor nem árt, ha a ház – vagyis a birtok ura ezermester, és gyakorlatilag mindent meg tud javítani. - Elég komoly szelek fújtak a múlt hónapban, és komoly károkat is okoztak a kinti pihenő helyeknél. A sütő fölötti tetőszerkezetet megrongálta, most azt kell megerősítenem, kijavítgatnom. Van más is, amit említettem, a fából készült padok elkorhadt részeit ki kell cserélnem, a pingpong asztalt le kell festenem, - de ezeket a tevékenységeket minden évben meg kell tenni. Aztán ott a kis tavunk. A vizet le kell cserélni rajta, az iszap mennyiségét is le kell csökkenteni, hogy a kis halacskák jól érezzék magukat – sorolta a tennivalókat Sóstai Jóska. De természetesen munkamegosztás van a birtokon, van ami az ő dolga, és van, ami a gazdasszonyé – azaz Icáé. - Én már a nyolcadik X-et túl léptem, egyre kevesebbet bírok fizikailag, így az én drágámra egyre több munka hárul. A munkamegosztásból egy kicsit több hárul rá, de hála a jó Istennek, ő bírja, és élvezi is, szereti ezt a munkát, itt teljesen ki tud kapcsolódni – tette hozzá Jóska. És, ha már megemlítettük Sóstainé Icát, nézzük az ő véleményét és feladatait, hogyan készül az idei szezonra. - Minden meg van már tervezve, hogy mi hova kerül, - de közösen csinálunk ám mindent, ezt hozzáteszem! Ő földolgozza a földet, én meg elvetem, amit ilyenkor már lehet. Ilyen a már említett zöldség, sárgarépa, dughagymák, a fokhagyma látszik, hogy már kikelt. Aztán majd április környékén következik a palántázás, amikor felmelegszik már a föld. A cukorborsót tényleg nagyon szeretjük, de jön az uborka, a bab, a cukkini, - kis helyen termelünk ugyan, de mindenből lesz bőven idén is, úgy tervezem. A spenót és a mángold is minden éven van nálunk. Palántázok, de vetek is. Például nagyon szeretjük a paradicsomot, nyersen, főzelékbe, szószokat készítek belőle. Ha pizzát készítünk a kemencébe, az itt megtermelt paradicsomos fűszeres sűrítményt használom. Nagyon szeretjük a húsos káposztát, abba is saját paradicsom sűrítményt teszek – árulta el Ica. És amit a beszélgetésünk végén mondott: talán a legfontosabb: „Tényleg közösen csinálunk mindent. Ő segít nekem a veteményezésben, én, ahogy tudok, a javításokban. Tehát olyan nincs, hogy én elmegyek a kertbe, ő meg másfelé. Nem. Lehet, hogy másnak ez furcsa, de mi megszoktuk éveken keresztül. Közösen mindent.”

VINCZE Adél

Fotók: Szalai Szilveszter

(Megjelent a Kanizsa Újság 2026. március 11-ei számában.)