A hajléktalanok élete - film a mindennapokról
Citromsziget – ezt a címet viseli az a dokumentumfilm, amely a szállón élő emberek egy napjáról szól. A másfél órás filmet péntek este a Medgyaszay Házban vetítettek le, melyet közös párbeszéd követett.
A film egy kiváló lehetőség arra, hogy párbeszéd alakuljon ki, ki mit gondol a hajléktalan emberekről. Ki az, aki segít, ki az akit inkább bosszant a jelenlétük – mondta a vetítést megelőzően Szőke Rózsa, a Magyar Vöröskereszt által működtetett Átmeneti Szálló és Éjjeli Menedékhely vezetője. Mint fogalmazott: a cél az, hogy elinduljon egy diskurzus, ugyanis nagyon megoszlik az emberek véleménye a hajléktalan embereket illetően.
- Ők szabad emberek. Tehát ugyanúgy járhatnak, kelhetnek a városban, mint mi. De tudjuk, hogy bizonyos szempontok miatt, bizonyos dolgok miatt őket elég könnyű felismerni a városban. Van akit zavar, van, aki megszánja ezeket az embereket. Ebből a nehézségből szeretnénk elindulni, hogy egy közös nevezőre jussunk – tudtuk meg Szőke Rózsától.
Szőke Rózsa hozzátette: nyilatkozott már arról, hogy ne adjanak pénzt azoknak az embereknek, akik a bevásárlóközpontok környékén kéregetnek, hanem inkább tereljék őket a hajléktalan ellátás felé. Az integrált intézmény ugyanis mindenféle szolgáltatási elemet biztosítani tud.
A film készítője teljesen véletlenül került Nagykanizsára, a Citromszigetre és mint fogalmazott: bármilyen furcsán hangzik, de megfogta a hely varázsa.
- Egyrészt az ott dolgozók, Rózsa, János és Melinda, akik egy hihetetlen erőt, empátiát sugároztak. Másrészt van ennek a helynek egy hihetetlen erős esztétikája. Ezért úgy gondoltam, egy picit jobban bele szeretném ásni magam a témába. Egyébként én kulturális antropológus vagyok eredetileg, és nagyon szeretek így közösségeket vizsgálni. És azt láttam, hogy a Citromszigeten van egy olyan fajta mikro társadalom, ebben a nagy makro társadalmunkban, amit érdemes egy picit közelebbről megnézni. Hogyan funkcionál, hiszen saját szabályrendszere van, saját törvényei. Hogy ezek az emberek, akik valójában nem egymást választották, de együtt kénytelenek élni, hogyan élik az életüket együtt - mondta el Bácskai Gabriella dokumentumfilm rendező.
A másfél órás filmvetítés végén interaktívvá vált a rendezvény, párbeszéd alakult ki a nézők, az alkotó és a szálló vezetése között.
V.A.
(Fotók: Kanizsa Médiaház)