Sikeres tornán tért vissza a válogatottba a kanizsai Bedő Krisztián

A magyar férfi vízilabda-válogatott másodikként zárta januárban a világliga selejtezőcsoportját és így bejutott az áprilisi szuperdöntőbe. A csapatban szerepelt a nagykanizsai születésű Bedő Krisztián is, aki több év kihagyás után játszhatott ismét a nemzeti csapatban. A világbajnok centerrel a tornáról, idei terveiről és a sportág változásairól is beszélgettünk.

Hosszú idő után szerepeltél ismét a válogatottban. Mennyire számítottál rá, hogy bekerülsz a keretbe?

Igazából meg is lepődtem, meg nem is. Két és fél év után azt gondolná az ember, hogy nem lesz újra esélye, de mivel az idei szezonom, amit a Szolnokban töltöttem az eddigi pályafutásom egyik legjobb féléve volt, ezért számítottam rá valamilyen szempontból, hogy behívhatnak. Néztem a konkurens centereket és láttam, hogy van esélyem újra visszakerülni. A korábbi években csak a számok alapján nem volt esélyem, most azt gondoltam, hogy ha behívnak, akkor az jogos lesz, ha így fogalmazhatok. Igazából mindig megtiszteltetés válogatottnak lenni, bár ez egy selejtezőtorna volt. Beszéltem Varga Zsolt szövetségi kapitánnyal és megkérdeztem, hogy rövid távra szól, erre a selejtezőre vagy esetleg hosszabb távra, ő azt mondta, hogy mindenképpen számítana rám a nyári felkészülés alatt, amikor is világbajnokságot rendeznek majd. 

20 éves voltál, amikor először játszhattál a válogatottban és világbajnok lettél a csapat egyik legfiatalabb játékosaként. Most 12 évvel később mennyire képviselted te a rutint a csapatban? 

 Én voltam, ha jól tudom a negyedik legidősebb játékos a csapatban. 31-32 évesen ez furcsa is, de azért jó, mert hozzászoktam már ehhez az érzéshez, Szolnokon jelenleg annyira fiatal a csapat, hogy én vagyok a legidősebb. Az ott egy teljesen új szerepkör volt nekem. Úgy vagyok vele, hogy jól be tudtam illeszkedni egy ilyen fiatal csapatba, megtaláltam a feladatomat ott is és itt is tudtam kamatoztatni, amit fél év alatt tanultam, hogy hogyan kell a fiatalokkal együtt játszani, nekik tanácsot adni, ők hogyan tudnak esetleg kiszolgálni engem. Azt gondolom, hogy ez sikerült is. 

Második helyen végzett a válogatott, amely így kvalifikálta magát a világliga szuperdöntőjére. A fináléba vezető úton legyőztétek a későbbi győztes spanyolokat, a franciákat és nagyon simán vertétek a görögöket. Hogyan láttad a saját és a csapat teljesítményét? 

Úgy gondolom, hogy alapvetően jól sikerült a torna a csapat és az én szempontomból is. Alapelvárás volt, hogy a legjobb hatba jussunk be, hiszen ők kvalifikáltak az áprilisi döntőre. Szerencsére ezt sikerült elérni, utána úgy voltunk, hogy ameddig tudunk, addig jussunk el és ha lehet, akkor nyerjük meg ezt a selejtezőt. Sajnos ez nem jött össze, de látjuk, hogy ezekkel az új szabályokkal, amiket most behoztak, nagy különbségek is kialakulhatnak. (30 méter helyett 25 méter lesz a medence hossza, a támadóidőt 30 helyett 25 másodpercben limitálták, de a 20 másodperces kiállítási időt is 15 szekundumra csökkentették – a szerkesztő) Ezek az eredmények nem feltétlenül a realitást mutatják, az sem reális, hogy 10 góllal megverjük a görögöket, de az sem, hogy 6 góllal vernek minket a spanyolok, úgy, hogy az első meccsen mi győztünk. Azt gondolom, hogy amit elvárt az edző tőlem, azt nagyjából sikerült teljesítenem, kicsit hiányzott nekem a gólerősség ami jellemzett most a Szolnokban, de látszott, hogy mivel teljesen új a csapat, két és fél-három hetet dolgozunk együtt és így még nincsenek még meg a játékos-kapcsolatok, például nem oda kapom vagy adom a labdát, ahová kérem, de ez természetesen változni fog. A nyári felkészülés hosszabb lesz, akkor több időt tudunk együtt tölteni. 

Az említett változásokat sok kritika érte. Mit gondolsz a szabályváltoztatásokról? Szerinted miért volt rájuk szükség? 

Ezekkel a szabályokkal sok ilyen eredményt fogunk látni, hogy nagy különbségek lesznek akár pár nap elmúltával is. Most azért vannak változások, mert régóta küzd azzal a vízilabda, hogy alacsony a nézettsége. Persze ezt nem az olimpiára értem, kiderült, hogy ott a negyedik legnézettebb sport volt a vízilabda. Sokszor találkozom én is ezzel, hogy megtudja valaki, hogy vízilabdázom és megkérdezem, hogy mikor látott utoljára meccset, általában az a válasz, hogy az olimpiát mindig szokták nézni. Ez azt jelenti, hogy négyévente nézik nagyjából két hétig az emberek a vízilabdát és különben nem. Ezért is próbálják ezt a sportágat kicsit fogyaszthatóbbá, élvezetesebbé tenni a nézők számára, hogy látványosabb legyen. Azt gondolom, hogy aki kint volt a meccseken, azoknak biztos, hogy élvezetesebb volt, de a tv-ben lehet, hogy pont, hogy unalmasabbnak tűnt, mert korábban amíg volt a hosszú átúszás a két kapu között, addig a televízióban tudtak ismételni amit a nézők szeretnek nézni. Majd kialakul, hogy maradnak-e ezek a szabályok, vagy beváltak-e. 

A centerposzt mennyire változhat ezek miatt a módosítások miatt?

A vízilabda tényleg évről évre változik, de ha ezek a szabályok maradnak akkor teljesen átalakulhat a posztom. Akkor eltűnhetnek azok a játékosok, akik nagytestűek és a brusztos mérkőzések is a sok bunyóval, mert úgy egyszerűen nem lehet bírni. Ha maradnak a szabályok, akkor azok olyan csapatnak fognak feküdni, akik bírják az úszást, gyorsan sok beindulással játszanak, ez most jellemzett bennünket is, ilyen csapattal voltunk kint. Alapvetően úgy gondolom, hogy jól sikerült így is minden meccsünk a spanyolok elleni döntőt leszámítva, de ha másnap játszunk, lehet, hogy mi nyerünk öttel a szabályok mellett. A változás olyan centereknek fog kedvezni, akik jól bírják a sok fel és le úszást. Alapvetően nekem ez az egyik erősségem, ebben is látom az egyik okot, pontosabban ez is az egyik oka annak, hogy visszahívtak. Ez az én játékomra abszolút jellemző, hogy ezt a gyorsaságot tudom kamatoztatni. Meglátjuk, hogy lesz, ha így marad, akkor az nekem jó lehet. 

Nyáron igazoltál el a Vasasból a Szolnokba. Milyen céljaitok lehetnek a 2024/25-ös idényben?

Érdekes a helyzet, mert amikor elkezdődött a szezon, akkor nem nagyon tudtuk hová sorolni magunkat, nem tudtuk, hogy mire lesz képes ez a csapat, hiszen ahogyan említettem nagyon fiatal társaságról beszülünk. Kellett hozzá pár mérkőzés, hogy lássuk az erőviszonyokat és, hogy a többi csapathoz képest hol tartunk. Elég hamar kiderült, hogy akár még keresnivalónk is lehet a legjobb négy között, de akár az első háromba is bejuthatunk. A bajnokságban második helyen zártuk a szezon első felét, a Magyar Kupában bronzérmesek lettünk, mind a kettő eredménnyel az elvárásokon felül teljesítettünk.  Most már viszont úgy gondolom, hogy elértünk egy szintet és ezt el is várják tőlünk innentől kezdve a nézőink, a klubvezetés és mi magunk sem akarjuk alább adni. Ameddig jutunk, addig akarjuk csinálni. Alapvetően ez annak is köszönhető, hogy nagyon motivált csapatról van szó illetve kicsit „nincs veszítenivalónk” alapon játszunk, „nem félünk senkitől, nekimegyünk mindenkinek csapatról” van szó, ahol nagyon jó érzés játszani. Tényleg nem adjuk fel, akkor sem, amikor vezet az ellenfél négy góllal. Volt több példa arra a szezonban, hogy megfordítunk olyan meccseket, ahol úgy nézett ki, hogy ki fogunk kapni. Meglátjuk, hogy meddig jutunk, szeretnénk minél előrébb végezi természetesen. A Ferencvárost nem lesz könnyű megverni, ezt mindenki tudja, de szerintem az már egy nagyszerű eredmény lenne, ha a 4 között tudnánk maradni a szezon végén is. 

A 2025-ös világliga szuperdöntőjét április 11-e és 13-a között Montenegróban rendezik. A magyar válogatott ellenfele a negyeddöntőben Hollandia lesz, a párharc továbbjutója a spanyol-német meccs győztesével mérkőzik majd az elődöntőben. 

KÁLOVICS Tibor

(Fotó: vlv.hu)