Érdekes emberek, érdekes történetek 44. – Rendőri pályafutásról, sportról, versenyekről, a fogyatékkal élők esélyegyenlőségének megteremtéséről

Sorozatunkban Horváth István nyugállományú rendőr alezredessel beszélgettünk hivatásról, sportról, családról:

A gyermekkoromat Zákánytelepen töltöttem a gyékényesi vasútállomás és a határőr laktanya szomszédságában. E két dolog meghatározta későbbi életemet is. A családunk Nagykanizsára költözött, és miután a Dr. Mező Ferenc Gimnáziumban leérettségiztem, a vasutat választottam és évekig mozdonyvezetőként dolgoztam. Édesapám és az idősebb bátyám határőr főtisztek, míg a középső bátyám tartalékos határőrtiszt volt. 1978-ban én is a határőrséghez vonultam be az akkor még 27 hónapig tartó sorkatonai szolgálatra és további pályaválasztásomat már a családi hagyomány motiválta.

Miután 1981-ben leszereltem, megakadt a szemem egy felhíváson,

melyet Györök Ferenc rendőr vezérőrnagy tett közzé egy országos napilapban, hogy civilek jelentkezését is várják a Rendőrtiszti Főiskolára. Ez volt az első alkalom, hogy a főiskolára nem csak a hivatásos állományon belülről lehetett pályázni, hanem kívülről is. Felvételiztem és a 340 civil jelentkezőből 24-en megkezdhettük a tanulmányainkat a bűnügyi szakon. A főiskola elvégzését követően a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság Nagykanizsai Rendőrkapitányságára kerültem, ahol különféle beosztásokban dolgoztam. Nyomozóként kezdtem, utána a bűnmegelőzési szakterületet vezettem és végül a zalakarosi rendőrőrs parancsnok-helyetteseként vonultam nyugállományba. Rendőr pályafutásom során hosszú ideig foglalkoztam a bűnmegelőzéssel és az ifjúságvédelemmel. Az Amerikából útjára indult DADA (Dohányzás – Alkohol – Drog – Aids) programot, ami a fiatalok tájékoztatását és megóvását célozta, az országban elsők között sajátítottam el és évekig részt vettem az általános és középiskolások ezirányú oktatásában. Eközben megszereztem a második diplomámat a Szegedi Tudományegyetemen a mentálhigiénés egészségfejlesztő szakon. Aktívan részt vettem a polgárőrség megszervezésében, a mai napig tiszteletbeli polgárőrként tartanak nyilván.

A Kanizsa Újságban és a Kanizsa TV-ben heti rendszerességgel tájékoztattam az embereket a lakosságot leginkább érintő rendőrségi információkról. 2011-ben Nagykanizsa Város Napján ünnepi közgyűlésen civil kezdeményezésre megkaptam a Város Közbiztonságáért alapított kitüntető címet.

A rendőri vezetés elvárta a fizikálisan jól felkészült rendőri állományt

és ezért támogatták a sportolással összefüggő tevékenységeket. Ezzel a lehetőséggel élve, az országban elsőként alapítottuk meg a kapitányságunk saját sportegyesületét. A Police SE labdarúgás és asztalitenisz szakosztályokban biztosított sportolási lehetőséget a fegyveres testületek tagjai részére. Az 1992-ben megalakított egyesületben ügyvezető alelnök lettem, s ezt a sok munkával járó, de nagyon szép feladatot 15 éven keresztül folytattam. 2004-ben részt vettem a MÁV NTE női labdarúgó szakosztályának alapításában és 2 évig edzőként is segítettem a csapatot.

Minden eredményem közül legfontosabb számomra a család,

nős vagyok és van 3 gyermekünk. A sport mindig fontos szerepet töltött be az életünkben. A feleségem kézilabdázott és évekig dolgozott a MÁV-NTE-nél gazdasági vezetőként, Patrícia lányom a labdarúgást választotta játékosként és játékvezetőként is, Máté fiam vízilabdázott, Dávid fiam pedig focizott és pingpongozott, valamint labdarúgó játékvezetőként is tevékenykedett. A gyermekeim felnőttként is sportos életmódot folytatnak, sőt kettőjüknek a hivatása is szorosan kapcsolódik a sporthoz. Patrícia lányom sportszakjogász és évekig dolgozott a Magyar Paralimpiai Bizottságnál. Dávid fiam a Testnevelési Egyetemen végzett, jelenleg a doktori iskolába jár és mellette edzőként és sportszakemberként dolgozik a Magyar Labdarúgó Szövetségnél és a Fit4Race Kft-nél. A fegyveres testülethez kapcsolódó családi hagyományt pedig Máté fiam viszi tovább, aki hivatásos katonatisztként dolgozik és mellette a harmadik diplomája megszerzésén fáradozik.

Mindhárom gyermekünk önálló családot alapított. Nagy boldogság számunkra, hogy 2 unokával már megajándékoztak bennünket és júniusban várjuk a következőt. A gyermekeim és unokáim mellett a másik nagy szerelem Sába, a kutyám, aki aktívan részt vesz a napi sporttevékenységben. A Kanári-szigeteki kopó az állatmenhelyről került hozzánk 6 évvel ezelőtt és azóta a családunk tagja.

Mindig igyekeztem tenni a hátrányos helyzetű, fogyatékkal élő emberekért.

Magam is fogyatékkal élek, mindkét fülemre siketségnek megfelelő hallásvesztésem van, 2006-ban a bal fülemet operálták és implantációs beültetést végeztek. Nyugdíjazásomat követően is igyekeztem tenni sorstársaimért, beléptem a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségébe (SINOSZ) és jelnyelvet tanultam. 2014-ben megválasztottak a SINOSZ Zala megyei elnökének és 8 évig országos küldöttként is képviseltem a tagságot. 2016-ban a SINOSZ legrangosabb szakma díjával, a „Kiválósági Díjjal” ismerték el munkánkat. A Magyar Hallássérültek Sportszövetségének 2010 óta elnökségi tagja vagyok. A 22. Nyári Siketlimpián Szófiában teniszezőként vettem részt. A legjobb 16 közé kerültem, párosban pedig Máthé Gábor siketlimpiai bajnokkal a nyolcaddöntőig meneteltünk. Ezt követően a válogatottságot lemondtam és a tenisz szakág vezetőjeként segítem a hallássérült teniszezők munkáját. Jelenleg is aktívan sportolok, a tenisz mellett tekézek és bowlingozok. Ezekben a sportágakban edzői képesítést is szereztem. 2017 óta triatlonozom is. 2019-ben Dávid fiammal párban teljesítettük az ExtreMen, Nemzetközi Hosszútávú Triatlon versenyt. 2021-ben Kaposváron korosztályomban a 2. helyezést értem el középtávon.

A sportos életmód megszerettetése és a fogyatékkal élők esélyegyenlőségének megteremtése számomra hitvallás. A sportot fontos eszköznek tartom a közösségépítésben, amely segít a gátak és korlátok eltörlésében, és ami által el tudjuk érni, hogy befogadóbb legyen a társadalmunk.

BAKONYI Erzsébet