Érdekes emberek, érdekes történetek 39.– Vízkeresés a Holdon és a föld alatt – a nemzetközi szoftveróriás alapítójának tervei

A közelmúltban írták alá a kanizsai sakk-klub új névadószponzori szerződését Finnország ötödik legsikeresebb informatikai cégének, a Tuxera-nak alapítójával, elnökével, műszaki igazgatójával Szakacsits Szabolccsal. A kanizsai informatikus és üzletember a Tuxera Aquaprofit Nagykanizsai Sakk Klub alelnöke 33 éve költözött el városunkból, és egy éve költözött vissza a családjával. Beszélgetésünkben a sikerének titkairól és terveiről kérdeztük.

– Nem szeretem azt a szót, hogy siker, mert az emberek mindig máshogy mérik magukat – válaszolta elöljáróban. – Azt vettem észre, hogy azok az emberek, akik szenvedéllyel, kitartóan teszik a dolgukat, és olyant, amit szeretnek, sikeresek lehetnek. Nem azt mondom, hogy gazdagok, vagy híresek, hanem boldogok lesznek. Jól érzik magukat, mert olyasmivel foglalkoznak, ami kitölti az életüket, ezáltal maguknak és másoknak is adnak. Én így definiálnám a sikert. Nem pénzben, karrierben, elismerésben mérhető, hanem örömet okoz vele magának és a társadalomnak is. Így mindenki jól jár. Azt tapasztaltam, hogy azokkal az emberekkel, akik valamilyen önkéntes tevékenységet végeztek, könnyebb együttműködni. Nem én központúak, nem csak magukat segítik, hanem másokat is, és ezzel megtalálják a belső nyugalmukat, a boldogságukat. Arra bátorítanám az embereket, hogy segítsenek egymásnak!

Az első nagyobb léptékű munka, amit Magyarországon értem el, egy közösségi fejlesztés, a Linux operációs rendszer kidolgozásához fűződik. Még Szegeden, a József Attila Tudományegyetemen szerveztem meg 1995-ben, hogy legyen az országnak egy Linuxos honlapja, legyenek kommunikációs csatornák, ami felfejlődött arra a pontra, hogy a végén havi 2 millió levelet kézbesítettünk az ország minden részén. Ez is sikerrel zárult, mert tudtuk egymást segíteni szakmai téren és olyan dolgokat hoztunk létre, ami nem valósulhatott volna meg egyedül. Ezzel kapcsolatban Nagykanizsához való első komolyabb hozzájárulásként kidolgoztuk, hogy legyen internet szolgáltatója a városnak. Ugyan nem az én cégemmel, de technikailag Kalamár János kollégámmal együtt oldottuk meg. Nagy büszkeséget jelentett számomra, hogy az országban az elsők között rákötöttük Kanizsát az internetre, onnantól kezdve pedig mindenki rácsatlakozhatott.  

–  A családi háttér milyen inspirációt nyújtott a pályaválasztásánál?

– Apu 75. születésnapjára tavaly kikutattuk a családfánkat, melyből kiderült, hogy a Batthyány grófoknak elég sok köze volt a családunkhoz. Amikor a törökök Magyarország felé közeledtek, és megszállták a régiót, Batthyány gróf a horvát birtokairól átköltöztetett embereket az Őrvidékre, a mai Burgenlandba, ahol az egyik falut alapító 5 család közül az egyik a mienk volt. Az ükapám 120 éve költözött vissza Németújvár környékéről Nagykanizsára, azóta itt él a család. A nagyapám sokat kártyázott, snapszerezett velem és 5-6 éves koromban már pénzben játszottunk. Mivel gyorsan kellett számolnom, valószínű amiatt szerettem meg a matematikát. Bár a nagyapa korán meghalt, így is olyan sokat kaptam tőle, ami meghatározta az egész életemet. Szerencsém volt a tanáraimmal is, akik megerősítették bennem, hogy van érzékem a matematikához. Tanított Kertész Tamás, Németh Ilona és Hóman Márta, később a Batthyány Gimnáziumban Pintér Ferenc és Balogh László. Nagyon sokat kaptam az itteni tanáraimtól és a várostól is. Ez is egy indoka volt annak, hogy ide költöztünk vissza a családommal, emellett segíteni akarok Kanizsának.

– Folyamatos volt a siker, vagy kudarc is keresztezte az előbbre jutását?

– Az első nagy csapás az volt számomra, amikor nem vettek fel a szegedi egyetemre annak ellenére, hogy nagyon szerettem a matematikát. Úgy indultam felvételizni, hogy Szeged, vagy semmi más, és mégsem jött össze. Nem adtam fel, elmentem az áramszolgáltató vállalathoz adatrögzítőnek, és másodjára már felvettek. Programozó, programtervező matematikusként végeztem. ’98-ig tanultam, egyetem előtt egy évig katona voltam, és Szegeden alapítottam meg az első cégemet. Segítettem az intézményeket, vállalkozásokat az internetre rácsatlakozni. Nagyon „benne” voltam a szakmában, de az üzleti része hihetetlenül gyengén ment, igazán nem is érdekelt. Így az első vállalkozásom pénzügyileg hatalmas kudarccal végződ ott aminek azonban később komoly haszna lett, mert megértettem, hogyha az ember elkezd valamit, azt nem lehet félvállról venni. Ezután elmentem Rubik Ernőhöz és Mérő Lászlóhoz dolgozni Budapestre, ahol szoftveres játékokat fejlesztettünk 1998-2000-ig. Mérő László nagy példaképem, egyik kedvencem az Észjárások - A racionális gondolkodás korlátai című könyve. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy velük dolgozhattam. Aztán 2000-ben nyílt lehetőségem Finnországba utazni. Abban az időben a Nokia rengeteg magyar szakembert alkalmazott idehaza, és vitt ki Finnországba. Több ismerősöm javaslatára én is kipróbáltam. Több szempontból is érdekes volt számomra az az ország. Nem szeretek nagyobb döntést hozni anélkül, hogy racionálisan meg ne legyen alapozva. Mindig érdekelt a finn rokonság, a finn és a magyar nyelv közötti hasonlóság, s mivel ott találták fel a Linux operációs rendszert, úgy gondoltam, hogy ott van a számítástechnika Mekkája és sokat lehet tanulni tőlük. Ezen kívül utazni is szerettem. Egy-két évre terveztem a kint tartózkodást, aztán cégem lett, és 22 év lett belőle. Végül jött a Covid-járvány, és sok érv szólt a hazaköltözés mellett. Nyugodtan hazajöhettem, hiszen a technológiák gyorsan fejlődtek, és az ember nem volt helyhez kötve, mint korábban.

Finnországban először egy szoftveres biztonságtechnikai cégnél dolgoztam. Az volt az egyik kihívás, hogyan lehet a vírusoktól biztosan megszabadulni. A megbízható környezet már adott volt, amihez egy olyan megoldásra volt szükség, ami teljesen átnézhető azonosítható, auditálható, garantáltan nincs ott semmilyen veszély. Ennek a kifejlesztésére 2002-ben minimum 1 millió euróra lett volna szükség, de a tőzsdén lévő, nagyon gazdag cég nemet mondott rá. Az interneten tájékozódva találtam egy projektet, és a munkába becsatlakoztam. Később ebből fejlődött ki a cégem. Tehát volt egy nagyon nagy probléma, amire azt mondták, hogy nem lehet megoldani, de mi megoldottuk, majd feltettem az internetre azzal a megjegyzéssel, hogy hamarosan elindulok egy Északi-sarkkörön túli túrára, és ha valami miatt nem tudnék visszajönni, akkor használják, és fejlesszék tovább a többiek. A sajtónak köszönhetően az egész világon olvashatták a bejegyzésemet. Így indult el a történet, melynek eredményeként egyre több cégtől hívogattak, hogy oldjam meg a különböző problémáikat. Azokat a feladatokat, amikre kértek, képtelenség volt megoldani, mert az emberi agynak van egy határa, de ha elkezdenének fizetni – mondtam nekik –, alapíthatnék egy céget, felvennék embereket és akkor ezen dolgoznánk. Jól van, csináljuk! – válaszolták, de akkor jött 2008, a maihoz hasonló gazdasági helyzet, és nem tudtak fizetni. Korábban szoftverfejlesztőként, informatikusként nagyon jó munkám, fizetésem volt, nem volt semmire se gondom, de nem adtam fel. Ha az ember próbálkozik, előbb-utóbb kijut a gödörből. A cégek elkezdtek fizetni, és embereket tudtunk felvenni.

A számítógépek adatkezelése, a legkisebb szenzortól kezdve a legnagyobb teljesítményű szuperszámítógépekig, az mind a piacunkhoz tartozik. Minden, amiben számítógép van, azon a területen mi ott vagyunk. Változatos, színes a munka. Mi azon is dolgozunk, hogy minél megbízhatóbbak, gyorsabbak és minél hosszabb élettartamúak legyenek a számítógépek. Ez azért fontos, mert gyakran hiány van félvezetőkből, amiből ezek az eszközök készülnek, és ha sokáig eltartanak, akkor nem romboljuk le olyan gyorsan a földet. Jelenleg, ebben az energiakrízisben olyan szoftvereket készítünk, amivel jelentős mennyiségű pénzt lehet megspórolni.

– Mi jelent napjainkban kihívást a Tuxera számára?

- Egyre több adat generálódik, és ezeket gyorsan kell tárolni és feldolgozni. Mivel a jelenlegi technológia eléri a határait, ezért egyre több új technológia jelenik meg, például a kvantum számítógépek, bár ez még nagyon gyerekcipőben jár. Folyamatban van a kidolgozása, és az is, hogy mit lehet vele megoldani. Sok milliárd dollárt költenek erre a világ országai. Nagy kihívást jelent számunkra, hogy a fizikai korlátok miatt hogyan lesznek az adatok a jövőben feldolgozva. A világban egy új ipari forradalom zajlik, ez pedig az automatizálás a mesterséges inteligenciával, és ebben Magyarország nagyon jó. Nekem is ez volt a diploma munkám 29 évvel ezelőtt, és sokáig nem történt semmi, 25 év után meg hirtelen berobbant. Sokat foglalkozok startupokkal is Magyarországon. Nem az a cél, hogy unikornis, milliárdos bevételű legyen, hanem hasznos legyen a társadalomnak. Az egyik ilyen a vízzel kapcsolatos, és nagyon releváns Nagykanizsára is. Egy robotot küld a vízvezetékbe, és feltérképezi, hogy hol lehetnek csőtörések. A másik projekt vizet keres a Holdon. A NASA, a magyar Puli Space Technologies, a Tuxera és én személyesen is támogatom a megvalósítást. Hogy hova jutunk nem tudom, a tervek szerint hamarosan indulhatunk. Az amerikai Artemis-program működik, azzal vinnénk embert a Holdra, ott lenne egy Holdbázis, ahonnan tovább lehetne lépni a Marsra, meg még talán azon túlra is. Elég futurisztikus a terv, de az a lényeg, hogy elindultunk. Motiváló lehet majd a fiatalok számára is – vázolta elképzeléseit dióhéjban Szakacsits Szabolcs, a nemzetközi szoftveróriás 53 éves alapítója.

BAKONYI Erzsébet