Mindig hitvalló és a vallásukhoz ragaszkodó tagjai voltak a Surdi Evangélikus Egyházközségnek
Templomjáró sorozatunkban a Surdi Evangélikus Egyházközség templomának történetét Veres József evangélikus lelkipásztor osztja meg olvasóinkkal:
Surd Zala megye egyik legdélibb települése, amely az 1950-es közigazgatási területrendezésig Somogy vármegyéhez tartozott. Nagykanizsától délre 15 kilométer távolságra található. A reformáció idején Nádasdy-birtok volt. A nádor családjának és az itt lakó hitvalló közösségnek köszönhető, hogy ma a Somogy-Zala Evangélikus Egyházmegye legrégibb múltra visszatekintő gyülekezeteként tarthatjuk számon. 1625-ben alakult evangélikus anyagyülekezetté. A gyülekezetté szerveződött hívek a reformáció után néhány évtizeddel templomépítésbe kezdtek. 1600-ban már állt az első, fából készült templom a jelenlegi iskola udvarán, ami akkor „nagyon vizenyős, majdnem mocsaras” helynek számított. A nagyobb esőzés alkalmával a víz egészen elöntötte és gyakran szorult javításra.
A török itt is nagy pusztítást végzett, sok életet kioltott, sok vagyont és értéket elrabolt, de abban az időben is volt igehírdetője a gyülekezetnek. Nagykanizsának a török kézből való visszaszerzése után – 1690 – a vidék, mint ahogy más vidékek is, I. Lipót uralma alá került. Az uralkodó római katolikus vallású volt és nem nagyon fogadta el a protestáns vallást. Az ő ideje alatt megindult és támogatott ellenreformáció nagyon tönkretette a gyülekezetet. A helyzet akkor javult, amikor az 1681. évi XXVI. törvénycikkelyben felsorolt artikuláris helyeken kívűl a törvényben megnevezett 19 kiváltságos vármegye azon helyiségei is artikuláris helyekké válhattak, melyek igazolni tudták, hogy a törvény megjelenésekor templomi, imaházi vallásgyakorlatuk volt. Somogy akkor nem tartozott a 19 vármegye közé, de a hívek erőfeszítései nyomán mégis kiváltságossá vált, mert 2 községe, Surd és Iharosberény „artikuláris” helyet megillető jogot kapott és így a terület az evangélikusság mentsvárává vált. A státusza Surdnak, illetve az evangélikus közösségnek csak a Türelmi Rendelet után vált teljesen biztossá.
Lelkészei időben Perlaky György, Muray Virgil István, Rajczi András, Bokányi Ádám, Suhajda György mindent megtettek azért, hogy a gyülekezet és a vonzáskörébe tartozó evangélikus közösségek, mindig részesüljenek Isten bűnbocsánatában és igéjének hallgatásában. A 18. században Surdon szolgáló lelkészek közül kiemelkedik Kuzmics István, aki szolgálati ideje alatt, 1771-ben Halle-ban adta ki a vend nyelvre lefordított Újszövetséget, de katekizmust és ABC-s könyvet is. Munkásságának nagyságát a mostani templom falán elhelyezett magyar és szlovén nyelvű emléktáblák is őrzik. A vendek reformátoraként tartják számon.
A mai napig álló templom 1797-ben épült, melyet ugyanezen év november 26-án szenteltek fel. A templomban az idők folyamán magyarul, németül és vend nyelven hirdették Isten igéjét a szolgáló lelkipásztorok.
A gyülekezetet 1814. május 3-án látogatta meg Kis János püspök úr. A látogatás azért fontos, mert az egyházlátogatási jegyzőkönyvben fennmaradt, hogy Surdon 826 lelket tartottak nyilván, melyhez Beleznán, Liszóban és Szepetneken is tartoztak evangélikusok. 1825-ben a Szepetneki gyülekezet, önállósult.
1868-ban, a jelenleg is álló templom felújításon esett keresztül és 1869-ben megépült a mai napig álló, de többször átalakított parókia épülete. 1878-ban új iskolát és tanítólakot épített a gyülekezet.
Időben Tessedik Sámuel, Pusztai Remete Márton, Szabó Pál, Szalóky Elek, Kiss József lelkészek Istenbe vetett hittel pásztorolták a gyülekezetet és a hozzá tartozó közösségeket. Sokszor és sokféleképpen fejlesztették a gyülekezeti infrastruktúrát, de fő munkájuknak a lelkek pásztorolását tartották. 1910-ben az egyházközség 986 lelket számlált.
1912-ben a jelenlegi templomi orgonát a pécsi Angstertől vásárolta a gyülekezet.
A templombelső arculata Dr. Pusztai László lelkész szolgálata alatt újult meg, amikor is a régi oltárszószék helyére nagy tölgyfa kereszt került Korén István szobrász által készült korpusszal. Akkor újult meg a szószék és részben a mostani karzat is.
1986-ban Smidéliuszné Drobina Erzsébet lelkészasszony ideje alatt készült el a gyülekezeti terem, amit 2021-ben sikerült pályázatból a mai modern kor szintjére megújítani. 1990-ben felújították a parókiát, valamint 1997 tavaszán teljesen felújították a templomi karzatot, mely napjainkban is a surdi mesteremberek keze munkáját dícséri.
A gyülekezet majd 400 éves története alatt a legfontosabb, amit ki kell emelni, hogy mindig hitvalló és a vallásukhoz ragaszkodó tagjai voltak és vannak. Meg kell említeni azt is, hogy a lelkipásztorok mellett a gyülekezetben mindig tevékenykedtek tanítók, akik nemcsak a gyerekekkel, hanem a gyülekezet tagjainak lelki épülésén is fáradoztak.
A surdi evangélikusok nagyon büszkék arra, hogy egy nagy történelmi múltú közösségnek – artikuláris gyülekezet – a leszármazottjai. A templomot szeretettel látogatják és minden lelki vagy gyülekezeti alkalomra szívesen eljönnek – összegezte Veres József lelkipásztor.
BAKONYI Erzsébet