Áldozat volt… de a sorstól kapott lehetőséget a szenvedésekkel teli tovább élésre
A karhatalom a tömeg közé lőtt. A sortűzben Skerlák Józsefné életét vesztette. A lövöldözéseknek 14 sérültje volt. A három legfiatalabb, Kotsis József és Ungor Károly haslövést, Balázs László tüdőlövést kapott. (Ő 1957. január 23-án hunyt el.) A sebesültek között volt még a szintén kiskanizsai Godina László is. – Olvasható többek között az Új Zala (1956. október 28.) című újság híradása alapján – a Kanizsa újság 2007. október 25-i számában.
Az 1997-ben elhunyt Kotsis József sírjára húga, a 80 éves Lidvin Máténé Gizella minden évben nemzeti színű szalaggal átkötött koszorút helyez el. Bátyjára és a sérülése történetére így emlékezik vissza:
Dolgos gyerek volt, égett a kezében a munka. Mindenhez volt fogalma. Élt-halt a politikáért. Kora reggel elment az újságokért és hozta haza a friss kenyeret is a családnak. Szokol rádióján rendszeresen hallgatta a Szabad Európa rádió híreit. Azon a napon szegény gyerek éppen Sormásról érkezett haza, amikor egy fiatalokkal teli teherautó megállt a házunk előtt. Kifutott hozzájuk, és 2 perc múlva már fönt volt az autón. A városban akkor már nagy volt a zavargás, repülőgépek cirkáltak az égen. Később megtudtuk, Budapestre akartak indulni, kapcsolódni a pesti eseményekhez. Mivel a fővárosba induló autóra nem fértek föl, Kanizsán csatlakoztak a tüntetőkhöz. Az ÁVH épületénél a lövöldözések elől sokan a Béke mozi melletti, régi Polgári Egylet pincéjébe menekültek, de olyan sokan voltak már bent, hogy az ajtót sem tudták becsukni. Józsi sajnos kívül maradt, és ott érte a lövés az utca másik oldaláról. A golyó őt megnyomorította, míg a másik fiatal, a hazafelé tartó Ungor Károly néhány nap múlva a kórházban belehalt sérüléseibe. Az asszonyra is akkor lőttek rá. Józsi a nagy vérveszteségtől sokkot kapott, pár lépéshez még volt ereje, majd összeesett. Később onnét vitték el a mentők a kórházba.
Este már aludtunk, amikor bekopogott hozzánk az a fiatalember, aki elhívta, és közölte velünk, hogy kórházba került a testvérem. Még azon az éjszakán 7-8 méter belet kioperáltak a hasából. Válságos állapotba került, hívtak hozzá papot is, aki csak a mellette fekvő Ungor Károlyt tudta meggyóntatni. Igen nagy beteg volt, de az erős szervezete átvészelte a sérülést. Elkísérte a lövés élete végéig. Ezután még 41 évet élt szenvedések közepette. Később epilepsziás rohamai jelentkeztek, úton-útfélen összeesett. Ilyenkor rossz idegállapotba került – idézte fel könnyeit törölgetve Gizi. – Kőművesinas volt, de a szakmunkás bizonyítványt nem tudta megszerezni. Dolgozott műszerészműhelyben a Vízműnél, a magasépítő vállalatnál, kőműves mellett és karbantartó munkásként. Csak 40 éves korában százalékolták le. Okos gyerek volt, olyan finom írása volt, mint egy mérnöknek. Már gyerekkorában is szívesen foglalkozott állatokkal, a természetben tudott igazán kikapcsolódni. Amikor jobban érezte magát, mindenben segítette családunkat.
Kellett is a segítsége a háznál, mivel öten voltunk testvérek, ő volt a legidősebb. Mozdonyvezető apánk fiatalon, vonatszerencsétlenségben meghalt. Nagy feladat várt anyánkra, hiszen a legkisebb ikertestvéreink akkor tanultak járni. Kicsik voltunk, de el kellett neki mennie dolgozni, hogy fel tudjon nevelni bennünket.
Józsi sérülése után, én a férjem korai halálát követően hazaköltöztem, hogy itthon tudjak segíteni. A körzeti orvos mindenhova beutalta, hogy gyógyítsák. Orvostól orvosig, Pécstől Budapestig kísértem.
A halála előtti napon már úgy beszélt, mint aki tudja, hogy hamarosan elérkezik az ő ideje is. Egy kis áthallással szimbolikusnak is lehet tekinteni, hogy az 56-os események után Kotsis József 56 éves korában elhunyt.
BAKONYI Erzsébet