Ontja kincseit az erdő

Az őszi szezonnak kedvezett az időjárás, így a zalai erdőkben lépten-nyomon gombára bukkanhatunk. A gombászás tudománya úgymond apáról-fiúra száll, de még a legtapasztaltabbak is azt mondják: minden esetben be kell vizsgáltatni a gyűjtött csemegét.

Zalában többségében kötött talajok vannak, a megye keleti részén és Somogyban jellemző a homok, így más gombafajok az uralkodó típusok. De Zalánál maradva, a tölgyesekben, bükkösökben és a gyertyán erdőkben lelhető fel a legtöbb ehető gombafaj. - Ezek gyökérkapcsolattal bújnak elő a földből, általában korhadékokhoz kötődve, de a mi vidékünkön is találni a fatörzseken növekedő gombákat. Különböző taplófélék, a kései laska akár 3-4 méter magasságban is kidobja magát a fatörzsek, fák sérülésein – magyarázta Gál Sándor, hivatalos gombaszakellenőr. Mint fogalmazott: a csapadék a talajnak még mindig nem – viszont a gombák előbukkanásának már elég volt. Dél-Zala környékére ebben az időszakban a bronzos vargánya, a galambgombák különböző fajai, a nagy- és a karcsú őzláb gomba, a sárga róka gomba, a sötét trombita gomba, a lila pereszke, a gyűrűs tuskógomba, a csiperke és a szegfűgomba a jellemzőek.

A gyűjtés nagy odafigyelést kíván, hiszen több fajnak is van mérgező párja. A sárga rókagombát például könnyen összekeverik a világító tölcsérgombával, a mezei csiperkét a sárguló csiperkével, vagy a nagy őzlábat a kerti őzláb gombával. A nem ehető fajok elfogyasztása nem minden esetben végzetes, ám órákon, napokon keresztül tartó rosszullétet, sok esetben allergiás reakciókat is kiválthatnak. Gál Sándor hivatalos szakellenőr hangsúlyozta: az állami erdőkben engedély nélkül is gyűjthető a gomba, személyenként 2 kg mennyiségig. A biztos gombaismeret nélkül azonban minden esetben be kell vizsgáltatni a szedett kalaposokat.

Vincze Adél