30 éves az önkormányzatiság Magyarországon 29. rész – „Amit tettünk csak egy csepp a tengerben…”

Egy ciklusban, 2002-2006-ig ült a képviselők között Vargovics Józsefné.

- A nagykanizsai Horvát Nemzetiségi Önkormányzat megalakítása óta (1998) kapcsolódtam be a város kulturális életébe a horvát hagyományok ápolása, a kultúra megismertetése területén – kezdte a múlt felidézését az egykori képviselő.

A 2002-es választások idején adódott a lehetőség: a kisebbségiek kedvezményes listán juthattak be települési önkormányzati képviselőnek. Miután önkormányzati képviselőként is tevékenykedtem, még szorosabb kapcsolatot ápoltam a városban élő horvát lakossággal. Felvetődik a kérdés: miben is igényelhették a segítségemet? Egyre nagyobb igény jelentkezett a horvát nyelvtanulás iránt, ezért kezdeményezésemre évenként szerveztük tanfolyamot kezdő és haladó szinten, s bevezettük a fiatalok ingyenes horvát nyelvtanulását. A jelentkezők közül, akiknek nem volt lehetőségük a csoportos foglalkozáson való részvételre, azoknak megoldottuk az egyéni nyelvképzést.

Az általam megalakított Kanizsai horvát kórus egyre több helyszínen színesítette a város kulturális életét.

A horvát gasztronómia megismertetése érdekében kezdeményezésemre bekapcsolódtunk a „Dödöllefesztivál” rendezvényeibe, amelyen díjazottak is lettünk.

A városban élő horvátok hítéletének erősítése érdekében kezdeményeztem havi egy alkalommal a horvát nyelvű szentmisék szervezését, s ennek érdekében felvettem a kapcsolatot az akkori varasdi püspökkel, aki készségesen segített ezügyben, s engedélyezte a püspökség akkori rektorának az itteni szolgálatot.

Az oktatás területén a két város: Nagykanizsa és Csáktornya középiskoláinak kapcsolatfelvételében is közreműködtünk képviselőtársaimmal a kezdeti időszakban.

Ami a városatyákkal, illetve polgármesterrel való kapcsolatomat illeti: miután függetlenként indultam, s próbáltam is az maradni, különösebben nem éreztem annyira azt a fajta „ellenségeskedést”, amivel a jelenlegi testületnél szembesülünk. A zárt üléseken természetesen voltak keményebb viták, de nem éreztem azt egy feszült légkörnek.

A Szociális bizottság tagja voltam, a lakosság egy oly rétegéhez kerülhettem közelebb, ami már egy felelősségteljesebb feladatot jelentett számomra, ezek közül egyet kiemelve ilyen volt a szociális lakások kiutalásával kapcsolatos döntés. Ezek lelkileg is megterhelők voltak, hiszen az itt született döntések következményeként nehéz és még nehezebb sorsú emberek élete változott meg.

A bizottsági munkával kapcsolatban szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis a képviselőtársaimmal az egyes döntések hozatalakor nem voltak nagyobb összetűzéseink, pedig közel sem volt egyszerű úgymond a sok-sok körülményt figyelembe véve igazságosan dönteni.

A következő terület: Nagykanizsa horvátországi kapcsolataiban való tevékenység. Köztudott, hogy városunknak Csáktornyával több szálon futnak a kapcsolatai, ennek a folyamatnak a képviselőségem idején gyakran részese is lehettem, s talán túlzás nélkül a kultúra terén a híd szerepét is betöltöttem.

Nem hagyható figyelmen kívül: annak idején is már több vállalkozó nyitott Horvátország felé, s bizony nemcsak a nyelvi kommunikáció nehezítette a folyamatot, hanem a különböző vállalkozáshoz szükséges feltételek sem voltak egyszerűek, s bizony elkelt a segítségem.

Visszatekintve az önkormányzati képviselői évekre: Természetesen nem váltottuk meg Nagykanizsát, azonban Teréz anya gondolatával zárnám mondandómat. „Amit teszünk csak egy csepp a tengerben, anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger”.

Bakonyi Erzsébet

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. október 15-én megjelent számában olvasható.