30 éves az önkormányzatiság Magyarországon 28. rész – Úgy gondoltam, az elvégzett munka gyümölcsét velem együtt a városlakók is élvezni fogják

Bárdosi Gábor Jenő 2006-2010-ig volt önkormányzati képviselő. Párton kívüliként MSZP támogatással listáról jutott be a testületbe Lelkó Tamás visszalépését követően. Előtte 2002-től 2006-ig az Ügyrendi és Jogi Bizottság külső tagjaként, majd 2010-2019 között 2 önkormányzati cikluson át a Pénzügyi Bizottság külső tagjaként vett részt a közgyűlés munkájában.

Mindig közéleti ember voltam – vallja magáról az egykori politikus. A rendszerváltás idején egészen a nyugdíjazásomig biztosítóban dolgoztam és a munkakörömnél fogva rengeteg emberrel találkoztam. A széleskörű ismeretségem – mivel korábban 5 éven keresztül a Városi Tanács műszaki osztályán dolgoztam –, ösztönzött arra, hogy Tóth László és Göndör István barátaim megkeresésére elvállaljak külső bizottsági tagsági feladatot 2002-ben, az akkori önkormányzatban – idézte fel közéleti tevékenységének kezdeteit a hajdani városatya. – Jó szívvel és abban a tudatban vállaltam el a felkérést, hogy ezáltal én is megpróbálok tenni valamit a városért. Úgy gondoltam, hogy az elvégzett munkának a gyümölcsét majd velem együtt a városlakók is élvezni fogják. Amikor azonban a képviselőség gondolata először felmerült, igazából még korainak éreztem ezt a feladatot. A 2006-os helyhatósági választáskor felkerültem az MSZP listájára, s a helyzet úgy alakult, hogy Lelkó Tamás visszalépését követően kerültem a testületbe.

Megtiszteltetésnek és fontosnak tartottam a feladatot. Valamennyi előterjesztést ismertem, de sajnos a munka során kiderült számomra, hogy ezt nem mindenki gondolta így. Többek önkormányzati munkája csak arról szólt, hogy bejöttek és úgy szavaztak egy-egy napirendi pontnál, ahogyan mások gondolták, hogy jó lesz. Ez a fajta képviselői munka furcsa volt számomra, mert úgy gondoltam, hogy az ott ülők a köz érdekében hozzák meg a döntéseiket, és nem valaki elvárásának megfelelve, vagy a hatalmi politika alapján dőlnek el majd a kérdések. Ennek ellenére nem adtam fel, és a lehetőségekhez mérten megpróbáltam tenni valamit.

A képviselőségem után még két ciklusban, a Pénzügyi Bizottság külső tagjaként igyekeztem a feladatomnak megfelelni. Azonban ott derült ki végleg számomra, hogy reménytelen helyzetbe kerültem, nem volt lehetőség a felszólalásomra. Védtelennek éreztem magamat, és nem kaptam kellő segítséget az ott tevékenykedő bizottsági tagoktól és képviselőktől sem.

Bár nagyon sok szép élményt jelentettek azok az évek, mégis keserű szájízzel úgy döntöttem, hogy ily módon nem veszek részt többet a közéletben. Véleményem szerint az önkormányzatiság arról szól, hogy a döntést hozó embereknek a várost kell szolgálni, és nem a hatalmon lévő nyers erőt képviselni. Ennek ellenére elmondhatom, hogy az önkormányzati tevékenység nagyon tisztességes, szerethető, és pontos munkát igényel, aminek szívesen voltam a részese. Meg akartam felelni mindazok elvárásának, akik bíztak bennem és természetesen magamnak is. Az eredményeinket képviselőtársaim a korábbi lapszámokban már megemlítették. Még azt hozzátenném, hogy abban a ciklusban készült el az Eötvös téri körforgalom és akkor kezdődött el a kórház sürgősségi ellátásának indítása, kivitelezése. De volt egy negatív aspektusa is részemről, amikor a Szociális és Egészségügyi Bizottság tagjaként felállítottam a kórház akkori igazgatóját, Kovács Urat, mert olyan visszásságokra derült fény, ami számomra emberileg nem volt összeegyeztethető. Mindemellett elmondhatom, hogy baráti szálak fűztek korábban is a politikailag nem egy nézeten lévő képviselőtársaimhoz, és azok a barátságok a mai napig megmaradtak – összegezte gondolatait Bárdosi Gábor Jenő.

Bakonyi Erzsébet

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. október 1-én megjelent számában olvasható.