Ásó, kapa, gereblye 48. rész - Aki sáska, nem adja fel!

Csigainvázió, szárazság, rekkenő hőség... és a kor. Az idősebb kertészeket valóban kihívás elé állítja az idei esztendő. A kiskanizsai Szépkorúak Társaságának vezetője nem éppen pozitívan kezdte a beszélgetésünket – de minden jó, ha jó a vége...

Elég nehéz heteken vagyunk túl. Én nem tudom, más falvakban mi a helyzet, de Kiskanizsán nagyon sok a csiga! - ezzel indította beszámolóját Marika, amikor ezen a héten meglátogattuk a kertjében. A nyugdíjas hölgy kis területet művel, de éppen megterem benne minden, ami számára szükséges – sőt, emellett még ajándékozni is tud belőle. Az idei esztendőt illetően viszont nem sok pozitívumot tudott mondani. - Azzal szoktak kezdődni a reggelek, hogy csigát gyűjtünk. Szoktam mondani a gyerekeknek, hogy kisütjük. De persze szó se róla. Sóba rakom őket egy dobozba. Palánta ültetéskor a barátnőm szokta kérdezni, milyen fajtát hozzon. Tudod mit mondok? Nem számít. Az első adagot úgyis a csigák eszik meg. Itt tényleg minden másodvetés, másod ültetés – mondta el Horváthné Vadász Mária. 

A kertjében mérgelődve Marika még elmondta: a zellernek is van egy markáns, erős illata, de a csiga azt is megeszi. Sőt. A paradicsomba is beleharap. Szinte magának tette fel a kérdést: „Lehet, hogy én valamit rosszul csinálok. De nem hiszek abban, hogy bio kertészet. Mert nincs olyan. Nem lehet megállítani a csigákat. Aztán vagy jól laknak, vagy nem tudom, mi történhet, de a másod ültetés mindig szép” - fogalmazott a kiskanizsai asszony.

A kis kertben valóban minden megtalálható, ami a konyhára kell. Paradicsom, paprika, répa, káposzta, zöldbab – és a csodaszép hagyma. Utóbbi kapcsán ismét tanultunk valamit. - Leül, nézd! Akkor kell kiszedni, amikor a szára leül. Így mondják Kiskanizsán. Akkor érett be a hagyma. De nem szabad levágni. Berakom a garázsba, és addig, amíg teljesen le nem szárad a szára, hagyom. Mert, ha valaki levágja így félig zölden a hagyma szárát, akkor megrohad. Ez a fajta, ez a fehér, ha jól tudom, Salotta hagymának hívják. Más, mint a hagyományos kiskanizsai hagyma, más az aromája, de szeretem. Gyönyörű. Másod ültetésben került még a földbe fekete retek, paszternák, puhabab megint – talán még beérik – sorolta Horváthné Vadász Mária.

A beszélgetésünk alatt kiderült: többen vannak sajnos, akik egészségügyi, vagy egyéb problémáik miatt már nem vállalják a kertet, a kertművelést. A Szépkorúak Társaságának életkora jóval meghaladja a 70 évet. A munkában és a kiskertben is ledolgozták az éveket. De akármerre is haladjon a beszélgetés fonala, az eredmény mindig ugyanaz. „De akkor is! Tavasszal, mikor kijövök. Olyan jó! Az illatok, a föld! És akkor a sajátot szedem le. A saját zöldségemet, a cukorborsót... hát annál jobb nincs is. Lehet, hogy sokan elmennek az áruházba például a répáért. Mert az egyenes, nem görbe. Könnyebb tisztítani. De ennek más az íze! Tavaly is mondtam: abbahagyom. A gyerekeim is mondják, anya, ne csináld már. De jön a február, megveszem a magokat, nekiállok. A kertben jó levegőn vagyunk. Na, nézd... szedek ki egy kis répát, meg hagymát, vigyél hozzá zöldbabot... nagyon jó leves lesz belőle!”

Vincze Adél

Fotók: Czigóth Sándor

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. július 16-án megjelent számában olvasható.