Mikó-Baráth György: A „kedves” fogadtatásom margójára

Tudatosan próbáltam kerülni azt a megvetéssel, rosszindulatú célozgatásokkal teli kommentáradatot, ami ömlött rám a két héttel ezelőtti ügyvezetőváltás után. A kialakult helyzet több azonnali megoldást követelő feladatot hozott magával, így egy jó darabig sikerült is kizárnom mindent. Aztán azért néhányaknak csak sikerült megütni azt a szintet, amit már nem lehet szó nélkül hagyni.

Egy magát függetlennek valló, a környékbeli történésekkel foglalkozó weboldal ragadtatta magát arra, hogy Balogh László bejelentését, miszerint Tar Mihályt visszahívja a Médiaház ügyvezetői posztjáról, és a megüresedett ügyvezetői feladatellátásra engem nevez ki, ezzel a címmel töltötte fel: „Egy szakmai nulla lett a kanizsai médiaház ügyvezetője”. Mit lehet erre mondani? Köszönöm a megtisztelő címet, fiatal vagyok, de nem hülye. Úgy sejtem, az ötletgazdának lett volna más jelöltje erre a posztra. Aztán valaki vagy valakik jobb belátásra bírták a szerkesztőt, aki tizenpár óra után leszedte az írást.

Ezt követően már nem volt visszaút, fokozatosan jöttek az újabb telefonhívások, üzenetek, amelyekben mind arról érdeklődtek: s ezt már láttad? És én válaszoltam, igen, láttam. Ilyen volt az a megjegyzés is, ami azt vizionálja, hogy na, majd most csinálnak belőlem „jóbaráth” Györgyöt. Hm…, én naivan azt hittem, hogy más nevével poénkodni 3-4. osztályos korig elmegy, utána már elég cinkes. Persze lehet, én tudtam rosszul.

Aztán nagyjából két héttel ezelőtt még azt sem gondoltam volna, hogy valaki képes lesz a közösségi oldalam összes képét végigböngészni azért, hogy találjon egy megjegyzést édesanyámtól, majd azt egy, a Kanizsa Újságban megjelenő fotóra montázsolni, csak azért, hogy mutogathassa az övéinek az online térben. Lelke rajta. Ezek az emberek bizonyára nagyon kíváncsiak a politikai beállítottságomra is. Ne kelljen találgatni, ezt is megválaszolom nekik. Egyszer - sajnos csak egyszer - készíthettem egy komolyabb hangvételű interjút Tarnóczky Attilával. Ő magát nemzeti liberálisnak vallotta.

Sajnos ma már egyre kevesebben tudják értelmezni ezt a két szót egymás mellett, azt pedig végképp, hogy így, együtt mit is jelentenek. Szerintem én tudom, s hiszem is ezt az irányt.

Aztán hosszasan sorolhatnám még a nekem címzett válogatott jelzőket, de legyen az utolsó a „Tar Mihály lábhoz nevelt pincsikutyája”, amit még kiemelek.

Miután pár nap leforgása alatt voltam szakmai nulla, majd pincsi, gondoltam itt az ideje, hogy eme kedves szavak szerzőinek is bemutatkozzak, legalább kevesebb időt kell a közösségi oldalamon eltölteniük.

Mikó-Baráth György vagyok, 1991. július 16-án születtem Zalaegerszegen, egyébként Zalacsébről származom. Az Apáczai ÁMK-ban szerzett érettségi után Szombathelyre mentem tovább. A Nyugat-magyarországi Egyetemen szereztem történelem-magyar alapszakos bölcsész diplomát, majd elvégeztem a mesterszakot, valamint ezzel párhuzamosan egy kommunikátor képzést.

A szakdolgozataim megvannak, mielőtt bárkiben felmerülne az ötlet.

Az egyetem mellett kezdtem el újságíróként dolgozni, a megyei napilap online felületén, valamint az origo blogversenyére írtam havi rendszerességgel cikkeket, többször sikerült nyernem is velük. Aztán 2017 januárjától tanítottam egy félévet Zalalövőn, majd az év augusztusában jöttem Nagykanizsára, és lettem szerkesztő a Kanizsa Médiaháznál.

Misi 2019-ben érkezett a cég élére, pár hónappal később kinevezett szerkesztőségvezetőnek. Vitathatatlan, voltak problémák az elmúlt másfél évben, de ebben az időszakban az igazi újságírás fő alkotóeleme, azaz, hogy nem csupán egy lehetőség, hanem elvárás, hogy megpróbáljunk minden érintettet megszólaltatni, végre visszatért a Sugár utca 8-ba.   

Nem tudom, meddig leszek ügyvezető, az utóbbi évek tapasztalata alapján ez nem egy nyugdíjas állás, de amíg én töltöm be ezt a posztot, ez az irány nem változik. Tehát nincsenek tiltólisták, nincs kézi vezérlés. Én és kollégáim is ugyanúgy megkeresik majd az ÉVE és a Fidesz-KDNP politikusait. Az pedig már a képviselőkön áll, hogy szóba állnak-e velünk.

Ha az valamit segít ebben az ügyben, én a közösségi oldalamat nem használom politikai adok-kapokra.

Vannak ugyan terveim a Médiaház további működését illetően, de látva, érezve a kialakult légkört, úgy gondolom, korai lenne még erről beszélni. Abban azonban bízom, hogy Balogh László állja a szavát, és hű lesz ahhoz, amit leírt, miszerint: „Mikó-Baráth György médiatartalmat meghatározó munkájába a törvényeket tisztelve semmilyen módon nincs és nem is lesz beleszólásom…”

Mikó-Baráth György

(Borítókép: Horváth Zoltán)