30 éves az önkormányzatiság Magyarországon – Ha egy párt elvesztette a választást, ne viselkedjen nyertesként

Krémer Józsefet az SZDSZ színeiben 1990-1994-ig körzetben választották önkormányzati képviselőnek, majd a következő négy évben listáról került a testületbe, ahol 1997-1998 között alpolgármester volt. 

– Mindig is érdekelt a politika, de a szocializmusban csak egy irányban, egy pályán lehetett politizálni. Ebből viszont nagyon fiatalon kiábrándultam - kezdte a visszaemlékezést az egykori városatya. - 1971-ben még középiskolás voltam és még elhittem, a mi országunk a „dolgozó népé.” Amikor nyáron a kitelepített rokonaimat látogathattuk meg nyugat Németországban már láttam, hogy itthon valami nem stimmel ezzel a világgal. Aztán a 80-as évek legelején, a lengyel szolidaritási mozgalom leverését követően egy újabb nyugati rokonlátogatás után biztosan tudtam, hogy én másra, egy másik világra, társadalomra vágyódom, mint amit itt kínál a hazám. Egyszerűbb lett volna elmenni, de ha valaki ragaszkodik a szülőföldjéhez annak nehéz a döntés. Hát maradtam, és vártam – jelentette ki Krémer József. 

– A 80-as évek végén felcsillant a remény, ami már elveszettnek látszott. Apám, aki Maléter Pálról sokat mesélt nekünk (egyik sztorijára máig tisztán emlékszem), és akit csak a húgom megszületése tartott vissza, hogy 56-ban Pesten csatlakozzon a forradalomhoz, még megérhette Nagy Imre és társai újratemetését. Akkor már biztos voltam benne, én is ott akarok lenni a változások közelében, ha lehet, résztvevője akarok lenni a fordulatnak. 35 éves voltam és már a saját cégünk alapításán gondolkodtam, amit még az első szabad választás előtt, február 1-én be is jegyeztek. A rendszerváltó pártok mindegyikét meghallgattam, a szívemhez, értékrendemhez a liberális pártok (akkor a Fidesz is az volt) álltak közelebb, közülük az SZDSZ-t választottam – mesélte Krémer József, majd így folytatta: Az első szabad önkormányzati választáson a Városkapu és Péterfai utcák képviselője lettem, a második ciklusban listáról kerültem a testületbe. Építészmérnökként volt fogalmam vállalatról, gazdaságról, sőt még az építési ügyintézéseken keresztül közigazgatásról is, de ez természetesen alacsony szinten létezett, hiszen az „átkosban” az égnek hála nem voltak pozícióim. De így volt ezzel képviselőtársaim nagy része is, nekik is meg kellett tanulniuk várost vezetni. - Azt hittük néhány hónap és belejövünk, aztán láttuk, ehhez évek kellenek. Ráadásul egy olyan demokratikus, plurális rendszer alakult ki, amit egyikünk sem ismert belülről, csak láttuk a nyugati mintát kívülről. El kellett hinnünk, hogy most már lehet, sőt kell a véleményeket ütköztetni, hogy nem parancsba jön a döntés, hanem demokratikus vitákban alakul ki! A vita kultúráját nekünk addig nem tanította senki, sőt azelőtt a vitát sem engedték, nem vették jó néven. A TV élőben közvetítette az önkormányzati üléseket, amelyek a legtöbb ember számára újak, szokatlanok, néha komikusak voltak – emlékezett vissza az egykori politikus, aki kifejtette: Dr. Kereskai István első polgármester nagy türelemmel, kompromisszum készséggel és hozzáértéssel vezette az üléseket. Nagy feladatok voltak az első ciklusban. Az összeomlott gazdaság mellett át kellett szervezni a városi intézményeket, vállalatokat. Az intézmények mentalitását az egypárti rendszerről a több pártira, a hatalmi pozíciót a szolgáltatóra, ügyfélbarátra kellett (volna) rövid idő alatt átfordítani. Úgy látom néhány dolog máig nem sikerült teljesen. De komoly, nagy fordulat volt például a szemétszállítást magánkézbe (Saubermacher) adni, bevezetni a szelektív gyűjtést. Ez nagy részben rangidős képviselőtársunk Jesch Aladár érdeme volt.  - Valójában a liberális demokrácia és kapitalista világrend kialakítása volt a feladat helyi szinten, amit az új kormány tett országos volumenben. A kapitalista szó a szocializmusban annyira devalválódottá vált, hogy sokan nem is merték használni, helyette a finomabb piacgazdaságot említették. (Ma egyébként ugyanez történik a liberális szóval!)

Hamarosan tehát rájöttünk, hogy nekünk a napi ügyek mellett koncepciókban, távlatokban kell igazán gondolkodnunk. Ezek a stratégiai tervek a szakbizottságokban kerültek kidolgozásra, onnan vitára és döntésre az önkormányzat elé. Ekkor készült például a város közlekedési koncepciója, melynek többsége igen, de néhány eleme (pl. déli elkerülő) máig nem valósult meg, pedig nagy szükség lenne rá. Büszke vagyok arra is ebből az időből, hogy olyan embereknek adhatott az önkormányzat elismeréseket, kitüntetéseket, akik nagyban öregbítették városunk hírnevét. Többek között Fejtő Ferenc történész, író, publicista, Rózsás János író, Rétfalvi Sándor szobrászművész, Buda Ernő olajmérnök, Kerecsényi Edit néprajzkutató, múzeumigazgató, Harkány László tanár úr kapott ekkor kitüntetést. 

A második ciklusban a város irányítását az MSZP vette át. Ekkor már profibb politizálás folyt, de a képviselők közötti jó viszony továbbra is fontos volt. Suhai polgármester lemondását követően Tüttő Istvánt választotta a város polgármesternek, engem a testület alpolgármesternek. A városért végzett munkát 1998-ban folytatni szerettem volna, de a választást elveszítettem. Jól emlékszem, nagy csalódás volt ez számomra. Idő kellett, mire megemésztettem – idézte fel Krémer József, aki napjaink közéletéről szólva megjegyezte: A mai önkormányzatnak jó, hogy nem vagyok a tagja. Nem irigylem a munkájukat. Ami engem elvitt az önkormányzattól, azt felerősítve látom a mai viszonyokban. A merev pártviszonyok, az acsarkodás, a demokratikus elvek visszaszorulása csak megnehezíti a munkát és az eredményességet is rontja. – Nem normális erőből politizálni. Ha egy párt elvesztette a választást, tudja ezt belátni, ne viselkedjen nyertesként. Gesztusokat pedig mindig a nyertesnek kell tennie, mert nála van a képesség erre – fűzte hozzá. 

Arra vágyom, hogy országunkban és szeretett városunkban ne az uralomnak legyen joga, hanem a jognak uralma. Életem kiteljesedését a választott, szeretett szakmámban az építészetben találtam meg. Egész életemben ezt szerettem csinálni, és nyugdíjasként ma is minden nap dolgozom és szolgálom az embereket amíg csak lehet. Mert ez is egy szolgálat, nem is akármilyen…

Bakonyi Erzsébet