30 éves az önkormányzatiság – Városunk jövőjét nem csak négy évre kell tervezni…

Párton kívüliként, az MSZP támogatásával Szányiné Kovács Mária 2002-2006 között volt önkormányzati képviselő.

– Számomra nem volt ismeretlen a feladat, hisz a tanácsrendszer utolsó öt évében tanácstagként részt vettem a közösségi munkában a belvárost képviselve. Nem voltam párttag, viszont volt egy tanult szakmám, a költségvetési pénzgazdálkodás, valamint egy élsportolói múltam. A MÁV-NTE NB. I-es kosárlabda csapatában játszottam.

Tanulmányaim befejezése után szép feladatokkal bíztak meg városunk vezetői. Először a város óvodáinak voltam a pénzgazdálkodója, majd a Thury György Közgazdasági Technikum következett. Azután a Csecsemőotthon, amely feladatot misszióként fogtam fel. A kórház területén működő otthon sorsát kellett megoldani. Jó érzés volt az üresen álló Űrhajós úti bölcsődéből egy korszerű Csecsemő- és Gyermekotthont varázsolni.

Végül a Szociális és Egészségügyi Osztály következett, mely dr. Nemesvári Márta irányításával kitűnően működött. Szép feladatra pályáztam. A szociális és egészségügyi ellátó rendszer pénzgazdálkodásáért voltam felelős.

Csupa szép feladat, hiszen minden szám és gondolat mögött emberi sorsok voltak – idézte fel képviselővé válásának előzményeit Szányiné Kovács Mária.

– Jó érzés volt választott képviselővé válni. A közgyűlésben Litter Nándor polgármester úrnak sikerült jó összhangot teremteni a pártok képviselőivel. Ez nem azt jelenti, hogy minden simán ment. Voltak kiélezett viták, de okos kompromisszumokkal - városunk lakosságát képviselve - szinte mindig sikerült megoldást találni. Fontos volt a közös gondolkodás, hisz városunk jövőjét nem csak négy évre kell tervezni, hanem jó alapokon a fejlődését biztosítani. Munkánkhoz nagy segítséget jelentett Göndör István országgyűlési képviselő, az eltervezett célokhoz szinte mindig kiharcolta a pénzügyi támogatást.

– Mit tartottak legfontosabb feladatuknak?

– A feltételek biztosítását a munkahelyteremtéshez. Fő célként jelentkezett az Ipari Park fejlesztése, hiszen hiába kaptuk meg a laktanyák tulajdonjogát, célok nélkül csak egy tulajdont jelentett volna.

– Milyen feladatokat határoztak meg induláskor?

– Meg kellett építeni a város É-i elkerülő útjához csatlakozó utat, hogy az Ipari Park megközelíthető legyen. A bérlemények tulajdonba adása, területek parcellázása, a régi közművek helyett újak - víz, csatorna, villany, gáz - építése.

Biztonsági rendszerek kiépítése, belső utak építése, új vállalatok betelepítéséhez a kedvező feltételek megteremtése. Ezekhez a feladatokhoz nem kevés pénz kellett. Göndör Istvánt elláttuk kellő mennyiségű feladattal. Fontos volt a segítsége.

Hittük, hogy nem az egyéni siker a fontos, hanem az, hogy a testület csapatként működjön, hiszen együtt többre vagyunk képesek.

Aztán tovább álmodtuk városunk szépítését. Elkezdődött a régi mozi és a HSMK, a Rozgonyi-iskola felújítása, hogy csak a legfontosabbakat mondjam.

Aztán egyetemet is akartunk. Ez a gondolat a Veszprémi Egyetem rektora, Gál Zoltán (egykori kanizsai diák) és városunk vezetése közös akaratából megvalósult, és a mai napig remekül működik.

Sikerként éltem meg, hogy az egyéni keretemből kivilágíttattam a Felső Templomot. Amikor felkerestem Fliszár Károly plébánost, bizony meglepődött, aztán együtt örültünk, amikor karácsonykor kigyúltak a fények.

Azonban volt egy álmom, ami nem valósult meg.

A Fő út és a Zrínyi utca közötti tömb-belsőt kitakarítani és a Zsinagóga épületétől az Ady útig egy csodálatos belső teret kialakítani. Elképzeltem oda egy zenepavilont, egy kis szökőkutat, fagyizót, kávézót... Ez egy gyönyörű közösségi tér lehetett volna. A két út közötti rossz minőségű építmények fennmaradását már nem engedélyeztük. A ciklus végére csak egy épület maradt, aztán elkezdhettük volna a tervezést és az építést vállalkozók bevonásával. Aztán itt az álmom vége, felébredtem. Megvalósult az Ady utca, ám a tömb-belső változatlan maradt.

Fogadóóráimra 20-25 ember mindig eljött a gondjaival, és nagyon sok érdekes feladattal láttak el. Azon voltam, hogy ne csak hallgató legyek, hanem őszintén megmondjam, hogy tudok- e segíteni. Volt úgy, hogy aktív segítő voltam, ez mindig örömmel töltött el, vagy tanácsot adtam, ha nem volt hozzá hatásköröm.

Számomra a képviselői feladat több volt, mint egy 8 órás munkahely. Szerencsére a családom támogatott, segített. Néha még őket is bevontam, és örömmel segítettek.

– Az utóbbi években kiábrándultam a politikából – jelenti ki az egykori képviselőnő. – Ez már nem arról szól, amiről én álmodtam. Fontos jogköröket vettek el az önkormányzattól. Mi dönthettünk egészségügyről, oktatási ügyekről a város és városkörnyéki emberek érdekében. Minden elanyagiasodott, családok kerülnek az utcára. Rossz világba érkeztünk. A közgyűlésből hiányzik a csapatmunka annak érdekében, hogy az itt élő embereknek jobb legyen. Arról már nem is beszélve, hogy ezrek költöztek el városunkból.

Akaratom ellenére lettem politikus, de szívesen csináltam, mert sokat tudtam segíteni – zárta gondolatait Szányiné Kovács Mária.

Bakonyi Erzsébet