Tar Mihály: Július 1. – Köztisztviselők, egészségügyisek napja

Mondandóm elejére szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ezen írásom nem az egészségügyben és a közintézményekben, hivatalokban dolgozó munkatársak munkájáról szól, hanem valami egészen másról.

Mondandóm elejére szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ezen írásom nem az egészségügyben és a közintézményekben, hivatalokban dolgozó munkatársak munkájáról szól, hanem valami egészen másról. Azt azért már most megjegyzem, hogy ezen két területen dolgozókat nagyon sok tisztelet és elismerés illeti azért, amit tesznek. Nem nagyon szeretném én ezt tovább ragozni, mert ezt megteszik mások helyettem és nem is az én tisztem mások munkáját megítélni, ténykedésüket elismerni vagy éppen kritizálni.

Történt, hogy a meteorológiai nyár első napját ünneplő egészségügyi dolgozók ünnepséget szerveztek a Kórházban, amelyről a Médiaház is beszámolhatott. Bár, a járvány idején voltak próbálkozások, a helyi televíziót és újságot is működtető önkormányzati cég, valamint a Kórház vezetése közötti ellentét szítására, ez talán elmúlt. Az utóbbi időben a Kórházból rendszeresen érkeznek meghívók, ha szeretnék a nyilvánosságot is bevonni az ott folyó eseményekbe. Így lehettünk jelen a Semmelweis-naphoz kapcsolódó eseményeken. Könyvbemutatón, vagy éppen szabadtéri koncerten. Mi azzal tudunk tisztelegni a dolgozók munkája előtt, hogy megmutatjuk ezeket az eseményeket a város és a környéke lakóinak. Megtettük.

Nem tettük meg ezt azonban a köztisztviselőkkel kapcsolatban. Azért nem tettük meg, mert az ő ünnepükről nem kaptunk tájékoztatást. Csak később, a város első emberének facebook oldaláról tudtuk meg, hogy volt egy kis pogácsával, poharazással egybekötött ünnep a hivatali dolgozók részére. Gondolhatnánk, hogy titokban akarták tartani, de a megosztott fényképeken a megyei lap munkatársa is fellelhető volt, így rájöttünk, hogy itt másról van szó. Ahogy már nem először, a város vezetése kivételezett a Médiaházzal. Azzal a Médiaházzal, amelynek fenntartása a költségvetés része, így a végső soron a város önkormányzatának tulajdona, pénzügyi, meg persze jogi szempontból is. A kivételezés azonban nem pozitív, hanem amolyan „nem leszek a barátod” megnyilvánulás. Pont olyan, mint az óvodában. Nos, az ilyen barátságra nekem nincs, is és nem is lesz szükségem. Sejtettem, hogy alkalmanként küzdenem kell, de arra nem gondoltam, hogy közérdeklődésre számot tartó, a dolgozók munkáját elismerő eseményről távol tartják munkatársaimat. pedig szerettünk volna nyilvánosságot adni azoknak, akiknek a munkáját elismerték a vezetők, meg egy tudósítással megköszönni a hivatali dolgozók munkáját, de erre nem kaptunk lehetőséget.

Szinte a fülemben cseng a polgármester mondata, amit a költségvetés előkészítésekor tartott megbeszélésen mondott. ez arról szólt, hogy reményét fejezte ki, hogy nem csak hivatalosan találkozhatunk, hanem majd elmegyek a Bethlen-bálba, és ott a fehér asztal mellett is beszélgethetünk. Ahogy nézem, ez a remény nem valósul meg, én még egy darabig nem megyek abba a bálba.

Tar Mihály