Békés egymás mellett élés… de a szabályok mindenkire vonatkoznak!

A kertvárosban vagy a környező falvakban élők számára nem lehet ismeretlen a szomszédok vagy az utcabeliek közti „civakodás” - ha csak hallomásból is, mert a hírek a kis közösségekben szárnyakon járnak. Legtöbbször a kerti hulladékégetés kerül szóba: már megint füstöl a szomszéd! De van, akit a fűnyíró hangja is bánt. Igazságot tenni nem egyszerű, de nem is lehetetlen.

A Nagykanizsára vonatkozó „miheztartás” érdekében elsőként a Közterület-felügyelet vezetője volt segítségünkre, ugyanis több olyan rendelet van érvényben a városban, amely szabályozza a szóban forgó tevékenységeket. Talán a legfontosabb, hogy a szokásoknak megfelelően tűzgyújtási tilalom lépett érvénybe május 1-én.

– Ez fennmarad egészen szeptember végéig, tehát jelen pillanatban tilos mindenféle növényi, kerti hulladékot égetni Nagykanizsa közigazgatási területén. Ellenőrzik is a szabály betartását, mindaddig, amíg érvényben van a helyi rendelet. A felügyelő helyszíni bírságot tud kiszabni vagy közigazgatási eljárást kezdeményezhet. Az önkormányzati rendelet nem új, hozzászoktak már az emberek, a többség ismeri a szabályozást, az utóbbi időben ritkán fordult elő, hogy intézkedni kellett. Havonta egyszer-kétszer értesítik a felügyeletet az égetés miatt, általában szomszédok jeleznek – mondta el Bakonyi Tamás, a Közterület-felügyelet vezetője.

És miért fűnyírózik már megint a szomszéd?! Talán sokan hallottuk ezt a kérdést is… Nagykanizsára vonatkozóan ez ügyben is van egy érvényben lévő szabályozás - árulta el Bakonyi Tamás.

– A helyi környezetvédelmi rendeletben található egy passzus, ami tiltja ünnepnapon és vasárnap a jelentős zajkibocsátással járó otthoni tevékenységet. Például építkezés során a betonkeverést, a fűnyírást vagy a gépi permetezést is. Érdekes módon ilyen jelzések nem nagyon szoktak érkezni a felügyelethez, nagyon-nagyon ritkán keresnek meg bennünket.

Az igazi piskóta a házi tojástól lesz szép sárga, és a karaj sem a fán terem

Ez a gondolat Kiskanizsán fogalmazódott meg. A Bajcsy-Zsilinszky út egyik házának hátsó kertjében a veteményes mellett fogalmazta meg véleményét Horváthné Vadász Mária.

– Zaj? Itt? Csend van, te is hallod - így kezdte a helyi közösség, a Szépkorúak Társaságának vezetője a véleményét. A környéket bejártam, hogy hol tartanak egyáltalán tyúkot. Manapság… szinte sehol. Két utcában két helyen találtam, ráadásul idősebbek, mint én – tehát itt Kiskanizsán nem tudok róla, hogy az állattartással kapcsolatban valakinek is gondja lenne.

Beszélgetésünk közben - legnagyobb meglepetésünkre - megjelent a háttérben egy fehér póniló és néhány juh.

– Hogy ezek? A szomszédé mind - mondta vidáman Marika. Hatalmas a hátsó kertem, a szomszéd egybe bekerítette, itt legelésznek a kertem mögött is. Náluk kicsi gyerekek vannak, legalább nem csak az állatkertben látnak állatot. Nekem pedig nem kell füvet nyírnom, a juhok elintézik. És semmi baj nincs velük. Többször is megnézem őket naponta.

Falun azért más a helyzet

Az állattartás Nagykanizsán a közigazgatási osztályhoz tartozik, de mint minden más, a közterület felügyelők látókörébe kerül. A témával kapcsolatban Bakonyi Tamás csak megerősíteni tudta a Kiskanizsán élő Horváthné állítását, szinte alig-alig tartanak állatokat az emberek, így ma már problémák sem érkeznek a hatósághoz.

A háztáji állatok eltűnése jellemző a közelben lévő községekre is. A 12 kilométerre lévő Liszóban manapság már csak elvétve találni kapirgáló tyúkokat  a baromfiudvarokban. Nagykanizsa vonzáskörzetéről van szó, ahogy - hasonlóan a kertvárosokhoz - egyre több az úgynevezett „városból kitelepülő” család. Minden önkormányzatnak saját szabályozása van az országos előírásokkal összhangban, és persze előfordulnak nézeteltérések.

– Itt mindenki tudja, mit lehet tenni, és mit nem. Nem azt mondom, hogy nem fordul elő, hogy valaki másként viselkedik, de azt tudomásul kell venni, ez egy falu. Itt a megengedett napokon bizony ég a kerti hulladék, a füvet is le kell nyírni. Számomra ez olyan természetes, mint a panelban élőknek a vasárnapi húsklopfolás - amit szintén hallgat a szomszéd. De szerintem emiatt itt Liszóban nincs probléma, aki ide költözött, előbb-utóbb tudomásul veszi, hova is költözött – mondta el a Liszóban élő, liszói születésű fiatal anyuka, Golub Ildikó.

Ahány ház és ahány település, annyi szokás és annyi rendelet. Talán nem túlzás kijelenteni azt, morgolódók, egymást feljelentő szomszédok és szabályszegők is lesznek mindig. Sőt, a kutyák is ugatnak mindig, ha úgy látják jónak. Ráadásul, ha egyre kevesebben is vannak, de a kakasok kukorékolnak, és a templomban a harangok is megkondulnak időnként.

Vincze Adél