Amikor anya nem csak egy van – Élet nevelőszülőkkel anyák napján is

Három és fél éves kora óta él édestestvérével és fogadott testvérével Pór Martin  nevelőszülőknél. Az őt befogadó házaspárnak három saját gyermeke is van. Ők már felnőttek, kirepültek a családi fészekből. Nagy a család, ünnepekkor gyakori, hogy csak két részletben férnek az asztalhoz, ha mindenki otthon van.

Legtöbbünknek az anya szó hallatán egy ember jut az eszébe: az édesanyánk. Martinnak viszont - még ha furcsának is tűnik -, két anyukája van.  Az egyik az édesanyja, a másik pedig a nevelőanyukája. Neki ez a természetes. A mindennapokat nevelőcsaládjával éli, de tartja a kapcsolatot a vér szerinti anyukájával is.

Nekem két anyukám van

– 2005-ben kerültem ide és az első emlékem, amikor a nevelőszüleim jöttek értem – kezdett Pór Martin a történetébe. – Én már attól a pillanattól kezdve őket rendes szüleimnek tartottam. Amint kiléptünk a kapun, megfogtam a nevelőapukám kezét és kijelentettem: – Én apával megyek! Onnantól kezdve nekem ők az igazi családom és nekik én a gyermekük. Ez már 15 éve volt.

Ha azt a szót hallom, hogy anya, akkor ugyanaz jut eszembe, mint más gyereknek, csak nekem kettő van. Megkülönböztetésképpen a rendes anyukámat úgy szólítom, hogy anyu, a nevelőanyukámat pedig úgy, hogy anya vagy édesanya. A szülőanyukámmal jó kapcsolatom van, és nem neheztelek rá, amiért ez a helyzet van. Valahol még hálás is vagyok neki, hogy így alakult. Neki köszönhetem azt, hogy megváltozott az életem. Sok szép helyen voltam nyaralásokon, gyakran túráztunk, és sok élménnyel lettem gazdagabb. Az ő gyerekeik is elfogadtak engem testvérükként.”

Náluk nem furcsa, ha anyák napján két helyre is visz Martin virágot. A most 18 éves fiúnak a vér szerinti és a nevelő anyukája is az anyát jelenti. Nevelőanyukája, Rózsa elmondta, hogy a gyerekeket már pici korukban arra nevelték, hogy megmaradjon a kapcsolatuk a szülőkkel is.

Nem versengünk a gyerek szeretetéért, hanem együtt szeretjük

– Nagyon szoros a kapcsolatunk mindhárom fogadott gyermekemmel – mesélte a nevelő szülő. – Martin a kezdetek kezdetén anyának szólított, de az első pillanattól kezdve úgy neveltem őket, hogy én nem akarok az anyjuk helyébe lépni. Ezt az ő édesanyjuk is tudja. Én azt gondolom, hogy egy gyereknek annál jobb, minél többen szeretik. Nagyon örülök, hogy ilyen jó a kapcsolatunk a vér szerinti szülővel, mert nem versengünk a gyerek szeretetéért, hanem együtt szeretjük. Felkészítettem őket arra, hogyha az anyukájának születésnapja, névnapja van vagy anyák napja, akkor mindig elmegyünk, és ugyanúgy felköszöntjük, és ez viszont is így van. Szerencsés vagyok, mert nem minden nevelőszülő mondhatja ezt el. Nem elég, ha csak én nyitok felé, azt a másiknak is el kell fogadni, és nem versenyezni a gyerek szeretetéért. Ha felnőnek, azt kívánom a gyerekeinknek, hogy állják meg a helyüket úgy az életben, ahogy tőlünk látták, őszintén felvállalva a hibákat, a sikereket, és úgy éljenek, ahogy nálunk éltek ebben a 15 évben.

A családban szeretetben sincs hiány, hiszen sok nehéz dolgon mentek keresztül. A 18 éves fiú egy komoly gerincműtéten esett át, és sajnos a beavatkozás után le is bénult. A családja akkor is kitartóan állt mellette. Több hónapon keresztül vívták együtt a harcot a betegséggel, de szerencsére Martin ma már jól van. Szabadidejében sokat kirándul a családdal, és túrázik vagy kerékpározik a környező falvakban. Gyakran hallgat zenét is. Kedvenc előadója, Peter Šrámek - lapunk kérésének eleget téve - egy videóüzenetben lepte meg őket és kívánt nekik sok boldogságot, egészséget és kitartást anyák napja alkalmából.

Mi is boldog anyák napját kívánunk minden édesanyának!

Hajnes Rita